A Nagyok Ugron Zsolnával

Az Úrilányok Erdélyben és A nádor asszonyai írója sorozatműsort vezet a Duna Televízióban. Késő este, 10 óra után kezdődnek (Erdélyben ez már 11 után, éjfél felé van), de a későig fennmaradóknak kedd esténként megérte, a második évad is ígéretes.

A színhely többnyire egy ódon kastély oszlopos, felülről megvilágított előcsarnoka, itt fogadja a Nagyokat, vagy a végtelenül hosszú, sokablakos folyosón megy elébük a mindig különleges alkalomhoz öltözött háziasszony. A Nemzet Művészei, a Művészeti Akadémia vagy jelentős országos intézmények tagjai hosszú életutat megjárt, ám az öregséget, az időskort alkotóerejük, tehetségük és tanításuk gazdagodásával megért mesterei nagy kedvvel, élményszerűen, olykor huncutkás mosollyal mesélnek, mert gyermekkoruk vagy fiatalságuk kalandos, a nyomort vagy a politikai önkényt fricskázó epizódokban bővelkedett.

A turai kastély ugyancsak a múltbeli szépet jelenti háttérként. Neoreneszánsz stílusú, 1883-ban Ybl Miklós tervei alapján Schossberger Zsigmond építtette. A magasföldszinti előcsarnok dísztelen, a beszélgetők egy dobogón ülnek, és mindaz, amit pályakezdésükről, küzdelmeikről elmondanak, a vetítésekkel, fotókkal kiegészítve, betölti a termet, rajtuk marad a figyelem. Történelmi pillanatokat elevenítenek fel, érdekes momentumokat felidéző emlékeket, olykor az alkotómunka elgáncsolására emlékeznek.

A vendégváró műsorvezető, amint feltűnik, néhány mondatban felvázolja vendége foglalkozását, csoda dolgokat mond hírnevéről. Azt is, hogy mostanság mivel tölti a gyorsan múló időt. 

Először Hager Ritta textilművésszel ismerkedünk az első évad nagyjai közül. Csodás fonalaival szebbnél szebb színekben szinte hullámfalak közt látjuk, amint szövéséből kialakul a képet, mintát alkotó, szimbólumokat hordozó falikárpit, szőnyeg, gobelin. 

26 évesen, 1957-ben már a Magyar Alkotóművészek Egyesületének tagja. Híresen szép és eredeti textíliái művészakadémiák, művésztelepek tagjai közé sorolják, nemzetközi díjak, hazai kitüntetések jelzik alkotói útját. Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas.

Humorral megáldott ember, aki a nehéz időkben, amikor családját származása miatt kilakoltatják, megtanul vályogot vetni, nem fél elszökni a biztos veszély elől. „Az ember élete hullámzik, ezt próbáltam ábrázolni a gobelineken” – mondja. Húsz éve immár Hager Ritta faliszőnyege a berliniek és a Berlinbe látogatók legfontosabb helyén, a Brandenburgi kapunál, egy külön teremben látható. Elmondja, hogy ez minden felekezethez, minden valláshoz szóló jelkép. Azt kérték tőle, hogy ne a kereszt legyen a középpontjában, ne csak a keresztényekhez szóljon. Ő olyannak szőtte-fonta, olyan színekben, hogy ez a munka, A belső csend, a természet világából fonalas szálakká alakítottan, egy ék alakban felfelé törő és sugárzóan áradó, vörösben hullámzó gobelin, amire a jezsuita atya és egy muszlim főpap is gyönyörködve kiáltott fel, és azóta millióan csodálták meg. Mindenki sugárzó fényt tapasztal a látványban.

A verőcei Oltárkereszt pedig a Szent Kereszt-kápolnában, gyapjú, len, selyem szövedéke, fényt áraszt, mintha ezüstműves alkotta volna.

 „A fény bennünk van, akkor kaptuk, amikor megszülettünk, de tovább kell adnunk” – mondja, és folytatásul ezt az üzenetet kapjuk tőle: „A hullámzó életünkben minden szépen elsimul, ha imádkozunk.” 85 éves a textilművész, aki ma sem hagyja abba a munkát, áldásnak tekintve alkotó tehetségét. 

 

A magyar filmtörténet legszebb filmje

Ennek tekintik Huszárik Zoltán és Sára Sándor Szindbád, a hajós című filmjét, amelynek híres szereplőgárdájában ott van Latinovits Zoltán és Dayka Margit.

Sára Sándor érdemes művész, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Balázs Béla-díjas, Turán született 1933-ban, de nem abban a kastélyban, ahol most a beszélgetés során szemben ül Ugron Zsolnával az előcsarnok pódiumán. Ismerjük sok filmremekét, a Nyolcvan huszárt, a Sodrásban címűt, sorozatát, a Doni hadsereg krónikáját. Egy kiscsikó születése ösztönzi arra, hogy az elcsent fényképezőgéppel próbálja megörökíteni ezt az eseményt, aztán örökre elkötelezettje marad a fényképezésnek, a dokumentumfilmnek vagy a játékfilmnek. A „vidám mesék” sorozatba tartozna a főiskolai felvételire készített fényképanyag kalandos története, később már inkább az ádáz, kitartó munka és elhatározás, cselekvő erő az, ami sodorja a pályán. 

 „A tehetség nem vész el, legfeljebb elkallódik” – mondja neki mestere és mentora, a rendező Szőts István, mivel nem szűnik körülötte a gáncsoskodás, különösen 56 után. 

Sokat dolgozik, nagyszerű pályatársakkal, de a 90-es évekig nem érezheti a teljes szabadságot a pályán. 1993-ban kérik fel a Duna tévé vezetésére, ez még Antall József kívánsága volt. Csoóri Sándor és Tőkés László meggyőzése után szolgálatnak tekintve, főként a határon túli magyarság ügyének szolgálataként vállalkozik erre. A Duna tévé valóban szívügye lett, egyben a magyarság összefogásának hivatott médiuma, és a siker, az elismerés sem maradt el, amikor az UNESCO Camera díját megítélik a Duna Televíziónak mint a világ legjobb kulturális televíziójának. 

Van még három forgatókönyve, alkothatna, de falusi portáján a pihenést, a borászatot választja. Példakép a fiatalok, az igazmondó filmesek számára, de most már csak szemlélődni szeretne, eldurvult a közbeszéd, a gyűlölködést nehezen viseli el, mindig a tisztességre törekedett. Mintha csalódás, keserűség árnyalná szavait, ahogy Ugron Zsolna karját fogva lassan megy ki a kastély ajtaján. 

 

"Nem féltem, a jó cselekedet vezetett..."

Ugron Zsolna felvezetéséből kiderül, olyan vendéget vár, akinek a svájci gárda szalutál, ha megjelenik a Vatikánban, aki megfejtette a horgony és a halak őskeresztény szimbólumát, akit János Pál pápa audiencián fogadott, Széchenyi-díjas művészettörténész, a 91 éves Dávid Katalin. 

Szegeden született, tízen voltak testvérek. Édesapja a kolozsvári egyetem professzora, majd – Trianon miatt –, Szegedre költözése után a Gyógyszerészeti Intézet megalapítója és a kar dékánja. Dávid Katalin bölcsészdoktori diplomája megszerzése után elvégzi a katolikus teológiát. „A fiatalok őrállása” néven náciellenes katolikus demonstrációt szervez Pater Izay Gézával, a holokauszt idején ugyancsak együtt több száz zsidót bújtatnak. Kapcsolatban van Raul Wallenberggel. 1948-ban művészettörténetből, esztétikából és régészetből doktorál. A „fényes szellők” időszakában a Mária Kongregáció országos elnöke, miközben művészettörténeti tanulmányokat ír. 1971-től a Magyar Művészet sorozatot indítja. János Pállal még mint Wojtyla plébánossal találkozik, azt mondja, ő volt a legegyszerűbb pap. 

1945 után nem tudta az eredeti egyházi műveket megkeresni tanulmányaihoz, akkor határozta el, hogy olyan kutatási témát választ, amelyről reprodukciók alapján is lehet írni. Később viszont a római katakombákba is van bejárása kutatómunkájához. Integráló személyiség, lélegzetét visszafojtva követi az ember, amikor a Szent Korona hazahozataláról beszél, amikor megérinthette a koronát. Ami ezzel kapcsolatban elhangzik, azt a nyilvánosság nem nagyon sejthette. Mosolya, jókedve is a bátrak tekintete, amikor nagy munkájáról, A kereszt első ezer évének történetéről beszél. Mindig szerencsém volt – mondja, megmutatja a János Pál pápa aláírásával számára küldött Áldást. Munkásságának nagy része a keresztyén szimbólumok értelmezése, így az életfa, a legteljesebb magyar szimbólum. Tavaly megjelent új könyve, a SOAH – Emlékeim a vészkorszak idejéből (Szent István Társulat, Budapest, 2014), emlékiratainak csak egy részecskéje. Azt írják róla, kijózanító, gyógyító gondolatokat ébreszt, mert az összetartozás felelősségéről tanúskodik.

Egyenes tartással, jellegzetesen szépen fésült hajával, elegánsan, Ugron Zsolnát karon fogva távozik – hiszen olyan jól, mint a régi barátok, elbeszélgettek a régiekről, a művészet örök életéről.

 

Aki 14 éves korában rajzaiból megélt Párizsban

Varga Imre Kossuth-díjas szobrász a szobrászat minden ágában remekművek alkotója, derűs, jó humorú, gyermekkori ügyességét, életrevalóságát megcsillogtató mesélő. 1923-ban Siófokon született, Szombathelyen a premontreiekhez járt iskolába. 14 éves korában élete nagy kalandját már megélte. Párizsban „lézengett” – ahogy mondja, sok pénzt szerzett rajzaival, persze hazahozták, de az iskolában szorgalmasan rajzolta tanárait. Egy alkalommal Teleki Pál látogatott el az iskolába, bement az ő osztályába, leült a katedrához, és Varga Imre le is rajzolta emígy a miniszterelnököt. Az igazgatónak megmutatta a képet, kérésével, hogy Teleki írná alá. Ez meg is történt, Teleki meghívta magához, érdeklődött róla, megnézte a rajzait. A Műegyetemre iratkozott be, repülős tisztként 1943-ban avatták, így is szolgált a háború végéig, amikor amerikai hadifogságba került. 1945-ben a sors kegye, hogy a Ganz gyárban motorgyártásban dolgozik, valamiképpen Pátzay Pállal találkozik, úgy sikerül bejutnia a Képzőművészeti Főiskolára. Nem idegen számára a szobrászat sokfajta anyaga, lehetősége.

1965-ben már nagyra értékelt műve, a krómacélból készült Prométheusz az antwerpeni szabadtéri múzeumban látható. A kortárs művészetben 1972-es tihanyi tárlata teszi ismertté. Dolgozik, jól érzi magát, szobrai, a kisplasztikák, emlékművek, történelmi személyiségek megörökítése mindenfajta megmunkálási technikát lehetővé tesz, állandó kiállítása a Budapest Galériában látható. Ahogy kalandos ifjúságát felidézte, talán még most is turpisságon töri a fejét. Jólesett emlékezni, mesélni az együttérző, szavain jól szórakozó fiatalasszonynak. 

 

A Nemzet Művésze, a világsztár

Műsora a művésznővel kétrészes, hiszen híresen szívesen mesélő, mindenre emlékszik, bármilyen régen is volt, ő a halálból is visszatért, élete a szeretet jegyében zajlott, népe szeretete visszahozta. Törőcsik Marit fehér ruhában fogadja Ugron Zsolna, az utóbbi időben sokat ünnepelték, mert 80 éves lett. Cannes-i élményeit, sikereit meséli, amikor Tennessee Williams volt a zsűri elnöke, és minden díjat neki akart adni. Abban az időben nehezen engedték ki nemzetközi eseményekre a magyar színészeket, de ő valahogy az életműdíjat is átvehette. Honnan, kitől kapta legendás erejét? A szüleit áldja, később a rendezőit, akiktől tanulva vált színésszé. Mintha tűz lobogna az ereiben, úgy mesél megállás nélkül barátairól, Pilinszkyről és Fejes Endréről, kettejük nagy barátságáról, és Pilinszky legendás jelenetéről, ahol állva tapsolták meg francia nyelvű felszólalását New Yorkban egy írói találkozón, amikor Dosztojevszkijről beszélt. 

Csodálatos emlék maradt az én nemzedékemnek a Körhinta, a Szerelem, játéka Darvas Ivánnal és Darvas Lilivel, de a legszebb pillanat a Körhinta jelenetéből maradt meg, amikor Soós Imre szíve minden dobbanásával kiáltja: „Repülünk, Mari!” Törőcsik Mari azóta is repült, noha józanul taposta a földet, a színpad deszkáit, ragyogott a film vakító fényében, talán a földön is repült, sorsa mindig oda vitte, ahol szárnyait próbálta, és mindig sikerült felrepülnie. Ő hosszú fekete kabátban, Ugron Zsolna fehérben, egy sudár fiatal és egy karcsú, lassabban lépkedő világsztár, nagyon szépen szerepeltek egy ország nézői előtt. 

Milyen televíziós műfajba sorolható a Nagyokról szóló, még sok izgalmas titkot rejtő beszélgetés? Elgondolkodhatunk rajta. Mindenképpen a szép, a megnyugtató, a mérlegelhető, a nagyon várom a következőt műfajába. Ugron Zsolna jó partner, nem fogalmaz meg többszörösen összetett mondatból álló kérdéseket, nem beszéli túl az interjúalanyt, aki jó barátként érkezik, beleérez abba, amit a néző nevében tudni szeretne a vendéglátója, talán egy erdélyi úrilány finom jólneveltsége is jólesik a mai szégyenletes közbeszéd idején. 

A beszélgetés, a vendéglátás mindenképpen őszinte.