A nagyapaember
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál közeledésével a Hagyományok Háza is számba veszi az elmúlt év és az ez évi első hónapok legsikeresebb kiadványait.
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál közeledésével a Hagyományok Háza is számba veszi az elmúlt év és az ez évi első hónapok legsikeresebb kiadványait. Ezek közé tartozik Panek Kati A nagyapaember című könyve. A kötet a magyar költészet napjához is szorosan kötődik, hiszen Horváth István költőnek állít emléket.
A Hagyományok Háza elmúlt évi kiadványainak igazi gyöngyszeme volt az erdélyi színész, népdalénekes könyve, A nagyapaember. Nehéz műfajba sorolni, talán a vallomás szó illik rá a legjobban.
Gorkij Arhip apó és Ljonyka című novellája ifjúkorunk kedves olvasmánya volt. A nagyapa és unokájának történetében a nagy realista szívszorítóan, de ugyanakkor líraian festi le a két egymásra utalt ember kapcsolatát, lelki vívódását, örömét, kétségeit.
Valami hasonló bánat és életöröm sugárzik Panek Kati gondolataiból, amikor a nagyapai szeretetet és a kamaszkori kusza-kitisztuló érzéseket önti sorokba.
Három szálon fut a történet, amelyek néha összetalálkoznak, összegabalyodnak, s futnak tovább. Az író a gyermeki érzéseket írja le képszerűen, ahol elfogy a kép, Horváth István költészetével illusztrálja gondolatait, és az éle-tére meghatározó magyar-
ózdi élményeit köti csokorba.
Fél évszázad távlatából az idézett gyermekkor meghatározó negatív élménye a magány, amely a nagyszülői szeretetben oldódik fel. A mai „műszerjózan” korunkban nem illik érzelmekről beszélni, az író mégis vállalja ezt. Amikor Svédországban egy unoka hajának megsimogatása már-már pedofíliának számít, a leírt nagyapa–unoka misztikus kapcsolat mindnyájunknak ellenpéldául szolgálhat. Az idézett versek jól illenek a szöveghez, és a gazdag életmű kifejező lenyomatai.
A harmadik szál Magyar-ózdra visz. A gyermek itt érzi legjobban magát, élményanyaga egy életre elkíséri. Nagyapja művének, a Magyarózdi toronyaljának szelleme az utódot is megihlette, a leírtak egy szűkre szabott falutörténeti monográfiának is beillenek: aki nem járt még a Maros megyei faluban, az is képet kaphat hagyományokról, szokásokról, az egykori mindennapi életről.
A mértéktartó fotó-összeállítás és a könyvhöz tartozó CD-válogatás erősíti az olvasás élményét.