Időnként megállok az egykori vendéglő és bálterem épülete előtt, régi szép találkozásokra gondolva, sóhajtok egy jó nagyot, s indulok tovább, mert a sötét ablakok mögött már nem látom az igazi marosvásárhelyi arcokat.
Időnként megállok az egykori vendéglő és bálterem épülete előtt, régi szép találkozásokra gondolva, sóhajtok egy jó nagyot, s indulok tovább, mert a sötét ablakok mögött már nem látom az igazi marosvásárhelyi arcokat. Régi arcokat és hangulatot keresve nézek fel az emeleti ablakok felé, de az eresz alatt csak egy dicstelen korszakból ott felejtett ronda táblán ékeskedik egy piros csillagrajz. Hej, pedig micsoda hírneve volt egykor ennek az étteremnek Marosvásárhelyen, és még azon is túl!
Százados hírnevét jelzik híressé vált elnevezései, ugyanis volt ez Royal, New York, Maros, s most ott díszeleg egy egészen másfajta felirat: Uni Credit Bank. De erről most csak ennyit.
A Royal angolosan királyit vagy fenségest jelent, franciául fejedelmit. Ez utóbbi jobban tetszik nekem, mert két emberöltővel ezelőtt igazán fejedelmi volt ott az ebéd, amit a Maros vendéglőben Marci, az udvarfalvi pincér szolgált fel. Kutya kötelességünknek éreztük minden év végén Marcinak ajándékba adni egy református falinaptárt, bejegyezve, melyik napokon van fizetésosztás, hogy arra a napra foglaljon nekünk asztalt, mert akkor hétköznap is telt ház volt ott.
New York-korszakára nem emlékezhetem, de a hasonnevű pesti kávézó történetéből következtetve talán itt is egykor művészek, írók, költők találkozóhelye lehetett. Maros nevű dicső korában az volt.
Az utóbbi időben divattá vált az erdélyi települések története, a falumonográfiák írása. Hála Istennek, Kiss Pál alig ismert könyve után Marosvásárhelyről is készül szakszerű várostörténet (Pál-Antal Sándor: Marosvásárhely története I.). Ezek mind tárgyilagos eseményleírások, de egy ilyen gazdag múltú és jelenű erdélyi városnak ezzel párhuzamosan íródik egy másik krónikája, amelyben ilyen nevek szerepelnek: Súrlott Grádics, Hargita nyári kert, Maros vendéglő, Cafe Tutun, G kávézó, Jazz Club. Ez is Marosvásárhely történelmi élete, szellemi, kulturális arca. S milyen igaz, e nevek mögött arcok jelennek meg, csak úgy külföldre elvándorolt ismerősök vagy végleg hazaköltözött barátok, letűnt korok és eszmék, viták és találkozások, barátságok szövődése és nagy elválások emlékei. Mekkora utat tett meg a város is a Súrlott Grádicstól a Maros vendéglőn keresztül a Jazz Clubig!
A Maros vendéglő nagytermének falán volt egy nagy oklevél; határozottan nem emlékszem a pontos szövegére, barátaim erősítik, az ország legjobb vendéglőjének járó kitüntetés volt. Manapság, ennyi idő távolából már nem tudom mindezt igazolni, de számunkra, a mi nemzedékünk számára mindenesetre az volt, oklevéllel együtt vagy éppen anélkül, törzsvendégekkel és csak ritkán betérőkkel, vásárhelyiekkel és külföldiekkel, zeneszóval vagy csak hangos társaságokkal, mert egy időben ott dobogott Marosvásárhely szíve. Ezért hiányzik most olyan nagyon.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató