„Fényes csillag ragyog nyugodt tó vizén, Nem hullámzik már, nem fújja a szél. Sejtelmes sötétben suttognak a fák, Valaki elment, érzi a világ.” Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet, Egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet… Egy a reményünk, mely éltet és vezet, Hogy egyszer még találkozunk veled. Hogy egy édesanya milyen drága kincs, Csak az tudja, akinek már nincs. Emléke él és élni fog, amíg a szívünk a földön dobog. Őrizzük a képét, mosolyát, hangját és minden mozdulatát. Fájó szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napján, november 28-án a pótolhatatlan, hűséges, szerető feleségre, önfeláldozó, drága jó édesanyára, rokonra, a mezőfelei születésű NAGY IRÉNRE halálának hetedik évfordulóján. Bánatos férje, Jani, lánya, Irénke és szerettei. Akik ismerték és tisztelték, kérjük, áldozzanak egy percet emlékének. „Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek…” (Juhász Gyula) (9833-I)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
