Nagy Feró 70 éves

Január 14-én volt hetvenéves Nagy Feró (Ferenc) rockzenész, énekes, médiaszemélyiség, a Beatrice együttes frontembere.

Erdélyi menekültek gyermekeként jött napvilágra 1946-ban Letenyén. Szülei azért telepedtek át Magyarországra, mert apja nem akart a magyarok ellen harcolni a román hadseregben. A csendőrségnél helyezkedett el 1944-ben, „mert ott legalább enni adtak neki”. Hamarosan a fővárosba költöztek, eleinte egy kocsiszínben laktak, majd egy óbudai pincelakásba kerültek. Apja az 1950-es években hőszigetelő szakmunkásként dolgozott, majd kisiparos lett.

Feró kamaszként rádió- és tévészerelő szeretett volna lenni, de egy malőr miatt lemaradt a felvételiről, így elektroműszerész ipari tanulónak ment. Ezután elvégezte a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola erősáramú üzemmérnök szakát, de az államvizsgát halogatta, nehogy bevigyék katonának, ami végül – a diploma feláldozásával – sikerült is neki.

Középiskolásként kezdte első zenei próbálkozásait: 1963-tól 1970-ig a Richmond Heads, majd a Zárvatermők tagja volt. 1971-ben csatlakozott a Csuka Mónika vezetésével két évvel korábban alakult, öt lányból álló Beatrice zenekarhoz, amely addig az egyetlen női beatzenekar volt az országban. A Beatrice ezután lett sikeres, a Gyere kislány, gyere című diszkó- vagy inkább funkslágerrel az 1977-es Tessék választani! rádiós dalfesztiválon mutatkoztak be. Nagy Feró feleségül vette Csuka Mónikát, egy lányuk született.

Feró 1978-ra teljesen átalakította a Beatricét, amelynek frontembere lett. Az immár csak fiúkból álló együttes jellegzetes külsővel koncertezett: bőrszerkóban és „babos” kendővel a nyakban vagy a homlokon. (A színpadi csirkedarálás csak a legenda része.) Főleg a „külvárosi fiatalok” körében lett népszerű a banda, mely 1980-ban már az Omega és az LGT előzenekaraként turnézott. Bluesos-punkos rockzenéjük és főleg a Feró által írott szövegeik azonban nem tetszettek az akkori rendszer kultúrfunk-cionáriusainak, az együttes végképp azután lehetetlenült el, hogy 1980-ban a Hobo Blues Band és a P. Mobil társaságában felléptek a Fekete Bárányok koncerten. Népszerűségük ellenére lemezük nem jelenhetett meg, az „illetékesek” folyamatosan keresztbe tettek nekik, s végül a nehézségeket megelégelve 1981-ben feloszlott az együttes, Feró útlevelét bevonták.

1982 és 1985 között az ős-Bikini együttes alapító tagja, énekese volt, két album után kiszállt a bandából, és 1987-ben újraélesztette a Beatricét. Hamarosan színre lépett az igazi „Ricse”, amelynek blues és rock alapú dalai élesen, megalkuvás nélkül mutatták be az életbe kevés eséllyel belépő fiatalok helyzetét, érzéseit. Akkoriban Feró volt a magyar új hullám egyik vezéregyénisége, a 

„nemzet csótánya”. Kiadták lemezen az együttes korábban betiltott számait is. 1991-ben sikeres évet zárt a Beatrice: megjelent az Utálom az egész XX. századot című nagylemez, amely 38 héten át szerepelt a hanglemezgyár listáján, az élét is megjárva, s a zenekar fennállása óta először lépett föl a Budapest Sportcsarnokban.

Nagy Feró a rendszerváltás során közel került a politikához, 1990-ben még köztársasági elnökjelölt is volt 

(„Szakadt országnak szakadt elnököt!”). Kezdetben liberális, majd egyre radikálisabban jobboldali nézeteket vallott, mígnem 1999-ben felhagyott a politizálással, belátva, hogy a zene az ő világa.

A Beatrice változó felállással a mai napig koncertezik, a közönség körében olyan népszerű számokkal, mint például a Nagyvárosi farkas, Meditáció, Jerikó, Motorizált nemzedék, Térden állva, Nem kell, XX. század, Azok a boldog szép napok, Hegyek között, Pancsoló kislány, 8 óra munka. „A tökéletes buli nem arról szól, hogy ki hogyan énekel, hanem arról, hogy a közönség hogyan érzi magát” – nyilatkozta egy ízben Nagy Feró. A Beatrice 35 éves születésnapi nagykoncertjét 2013 márciusában rendezték meg a PeCsában.

Nagy Feró 1983-ban Laborc szerepét alakította az István, a király című rockopera ősbemutatóján, majd még többször is, később bemutatta Hamlet-átdolgozását, a Hair című musicalben Berger szerepét játszotta a Rock Színházban. 1992-ben ő volt Önögész Szörényi Levente–Lezsák Sándor Atilla Isten kardja című rockművében – csak néhányat említve színpadi szerepeiből. Több filmben is szerepelt: először 1979-ben láthattuk a Ki beszél itt szerelemről? című alkotásban, aztán az Úgy érezte, szabadon él, Töredék az életről, Pofonok völgye, István, a király, Céllövölde, A túlélés ára, Argo című filmekben alakított szerepet.

A médiában is otthonosan mozog: 1989-től három éven át vezette a népszerű Garázs című rádiós ifjúsági műsort, amely igyekezett összefogni a problémákkal küszködő fiatalokat, és lehetőséget nyújtott amatőr zeneka-roknak a bemutatkozásra. Később a televízió Rockkalapács című műsorát vezette, majd a Pannon Rádió munkatársa volt. 2010 után mentorszerepet vállalt egy kereskedelmi televízió népszerű tehetségkutató műsorában.

Nagy Ferót 1989-ben Állami Ifjúsági Díjjal tüntették ki, 1992-től a Magyar Rockszövetség társelnöke volt. 2005-ben önéletrajzi könyve jelent meg Boldog szép napok… címmel. A magyarországi rock meghatározó alakja immár több mint harminc éve él boldog házasságban.