Nagy Ferencre és Seprődi Jánosra emlékeztek

Nemzetközi kórustalálkozó

A múlt hét végén tizenkettedik alkalommal emlékeztek Csíkfalva községben néhai Nagy Ferenc helyi zenetanárra, karnagyra egykori barátai, munkatársai, tanítványai, és olyanok is, akik talán itt hallottak róla először. Nem volt géniusz, „csak” egy nyárádmenti tanár, de a jövőbe látott, és az idő őt igazolta.

Halála után két évvel, 2010-ben kezdeményezte az általa létrehozott Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség, hogy évente megrendezett őszi kórustalálkozókon emlékezzenek Nagy Ferencre, aki életében mert nagyot álmodni, és azt minden akadály ellenére meg is valósította. Elérte azt, ami akkor még lehetetlennek tűnt: egyesítette a Kárpát-medencei magyarságot, de ezt nem politikai úton, hanem az éneklés, a zene eszközével tette, akkor, amikor még szigorúan őrzött határok választották szét a különböző országokban élő magyarokat. Összefogta, irányította a nemzetközi magyar kórusmozgalmat, de meg is valósította nagy álmát, hogy több százan együtt énekeljenek a szétszakított országrészek magyarjai.

Az emlékére indított kórustalálkozók első két rendezvénye Nyárádszeredában zajlott, utána Csíkfalva község (ahol született, élt és meghalt) és a 2011 óta a nevét viselő jobbágyfalvi férfikar vette át és vitte tovább ezt a kezdeményezést. Múlt hét végén tizenkettedszer gyűltek össze énekelni és tisztelegni a felső-nyárádmenti községben.

Csodatevő falusi tanár

Vasárnap a jobbágyfalvi unitárius templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött a rendezvény, majd a csíkfalvi általános iskola (ahol Nagy Ferenc dolgozott és amelyet vezetett is – a szerző megjegyzése) előtti emlékoszlopnál gyülekeztek emlékezésre az énekkarok. A tisztelet virágainak elhelyezése előtt énekeltek a helyi iskola diákjai, Nagy Ferenc kedvenc népdala is felcsendült.

A Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség azon műkedvelő kórusok és zenekarok szövetsége, amely a muzsika révén csiszolja az emberi karaktert, nemesíti a lelket, szebbé teszi az emberi életet, esélyt ad a nem mindennapi ismerkedésre, életre szóló barátságokra. Néhai Nagy Ferenc tanár, a szövetség alapító és örökös elnöke erre tette a fő hangsúlyt, mert ha ez működik, akkor az élet mélyebb értelmet kap. Nagy Ferenc többet tudott, mint amennyit mutatott, és többre volt képes, mint amennyit tudtunk róla. Ennél már csak a szerénysége és az igazságérzete volt nagyobb. Pedig tudjuk: ő egy falusi zenetanár volt – emlékezett rá a kórusszövetség titkára, Nyilas Szabolcs. 

Egykori segítője, Szakács M. Endre úgy méltatta Nagy Ferencet, mint aki szívével, magyar népe iránti nagy odaadással szervezte meg a kórusszövetséget. Pedig kinevették Kolozsváron: mit akar ez a kicsiny nyárádmenti zenetanár? De ő megcsinálta. Gúnyolói dacból leutánozták, létrehoztak egy másik szövetséget, de ott az ész nem volt elég, hiányzott a szív – mondta Szakács M. Endre az emlékmű mellett, amelyet ő maga tervezett: az emlékezők vérző kövekből fakadó forrás nedvéből kiemelkedő fa előtt álltak meg, amelyre turulmadár szállt, szájában egy karnagyi pálcával. A magyar világ madara mindig elkísérte földi útjain Nagy Ferencet, és segítette őt szinte jézusi csodákat is művelni, amelyekre már csak kevesen emlékeznek.

Művészi élmény

Délután a jobbágyfalvi művelődési otthon színpadán maratoni közművelődési eseményen követték egymást a meghívott fellépők: a szegedi Őserő Dalárda (karvezető Fazakas Sándor János), a nyárádszeredai Deák Farkas Általános Iskola ifjúsági kórusa (Ferencz Örs Csaba) és a Bocskai István Dalkar női kara (Ferencz Sándor Csaba), a bihardiószegi Asók István református énekkar (Ghitea Angéla), a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar (Ferencz Sándor Csaba) és a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes (Nyilas Szabolcs). Mindezt a Nyárádmenti Pillancsok (Matei-Szilágyi Erzsébet Mária és Bocskay Eszter Gizella) népdalműsora nyitotta meg. A népdalok mellett elhangzottak Petőfi-dalok, virágénekek, egyházi énekek, megzenésített versek, hazafias dalok, Mozarttól és C. M. von Weber A bűvös vadász című operájából is elhangzott részlet, igen gazdag és tartalmas volt a műsor.

Megnyitóbeszédében a Seprődi János Kórusszövetség elnöke kiemelte: Nagy Ferenc gondolkodásának, hitvallásának és cselekvésének vezérfonala mindig a hagyományos erdélyi magyar karéneklés volt, ezt szerette volna újraéleszteni, továbbadni az új nemzedékeknek, elérhetővé tenni a Kárpát-medence összmagyarsága számára.

A nemzetközi kórusszövetség névadója éppen 150 évvel ezelőtt született, ezért Márton Barna Zsolt elnök Seprődi Jánost is méltetta, hiszen a Kibédről indult zenetörténész, népzenekutató Kodály és Bartók mellett a modern népzenetudomány egyik úttörője volt.

Az érték átadását szolgálja

A sikeres kórustalálkozó közös énekléssel (himnuszainkkal, valamint a Zavaros a Nyárád című népdallal) zárult. Lapunknak nyilatkozva Bara László bihardiószegi református lelkipásztor arra mutatott rá, hogy az őseinktől kapott örökség egy végtelen és felszámolhatatlan érték, nagy a felelősségünk, hogy ezzel a kinccsel mit kezdünk, hogy át  tudjuk-e adni gyermekeinknek. Ezúttal ezt láthattuk, mert nemcsak felnőttek és idősek tettek bizonyságot arról, hogy drága kincsnek vannak a birtokában, hanem a gyermekek is énekeltek és viselték ugyanazt az örökséget.

A diószegiek és a jobbágyfalvi férfikar között több mint egy évtizedes a kapcsolat, a vendégek többször jártak már a Nyárádmentén. Örültek az újabb találkozásnak, mert itt olyan lelki ajándékokat, feltöltődést kapnak, amit máshol nem. A zene, a közös kultúra, a népdalok, Isten dicsérete mind olyan értékek, amelyek által gazdagabbak leszünk, a mostani találkozás is ezt erősítette meg bennünk – mondta a Népújságnak az Érmelléki Református Egyházmegye esperese.