Nagy Attila: A pusztulás, ha színes

• 2013-11-08 14:41:04

Válogassunk: pompás, sok levélruha Vár szerepre rajtunk s általunk – a tél

Ha ennyire színes a pusztulás, ősz,

Isten hoza újra, kertjeinkbe térj!

Válogassunk: pompás, sok levélruha

Vár szerepre rajtunk s általunk – a tél

Leskődik utánunk, csúf statiszta arc,

Fagyba veri lábunk, sokszilánku jég

Matracára sújtja, azt, ki nincstelen

S csimbókos hajunkba dérszögeket ver…

Légy hát versben buffa, pukkanó s ledér,

Ősz-paletta, csurgó must és szenvedély,

Alvadó verőfény, ha egy női kéz

Édes rothadásban értem ölni kész,

Bíbora a gyásznak, csörgődob és síp,

Ködbelábadt nyárnak emléke, a hív

Csillagzat, mely szüzek s mérlegek hava,

Hullongó gyümölcsök nektárja, sava.

Ha ennyire színes a pusztulás, jöjj,

Nap megy le és havas felhőkön táncol

Fénye, varázsa a mályva bukóban is

Nagyszerű szirmának – oldd meg hát övedet,

Ne csak a látszat, a szenny és a pöffedt,

Foszló világunknak hátszele hajtson,

De karjaid ringják őszömet a télbe,

Amely tiszta bennünk – kikeleti éj.

2013. november 4.