2025. október 14., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A fotós is rendező

Performativitás és teatralitás Marx József fotográfiáiban – a cím sokat elárul arról az érdekesnek ígérkező és hiánypótló kötetről, amelyet kedd délután mutattak be a Stúdió Színház előterében. Szerzője, dr. Jakab Tibor a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, fotóművész, mérnök, akinek szabadúszó újságíróként több mint 100.000 fotója jelent meg folyóiratokban, magazinokban. Fotóművészként több mint 50 országban mutatkozott be nemzetközi fotókiállítások keretében: 18 országban 68 egyéni kiállításon és számos csoportos kiállításon. Könyvének címe nemcsak annak tartalmát, tematikáját, hanem az összeállításához, megírásához szükséges kutatómunkát is jelzi: Jakab Tibor doktori dolgozatának a kötetbe szerkesztett változatát tarthatja a kezében az olvasó, a könyvet, amely Marx József műveinek hatásmechanizmusát, a fotó színházi jellegét vizsgálja. 


Marx József (1914. április 23. – 1992. április 30.) a 20. századi erdélyi fényképészet kiemelkedő alakja volt, 1961 és 1983 között a Marosvásárhelyi Állami, majd Nemzeti Színház tagozatainak szerződéses fényképésze. Képeivel több mint 1300 kiállításon vett részt, melyeken kétszáznál több díjat nyert. Fotótékája több mint 200.000 fényképet tartalmaz, elismerései között találjuk a Nemzetközi Fényképész Szövetség (FIAP) kiváló művésze, a Honoraire Excellence és a Honoraire Golden Eye (Aranyszem) díjakat, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete díszoklevelét. Amint azt a bemutató szervezői megjegyzik, a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában megjelent könyv „a következő kérdésekre keres választ: melyek azok az elemek, amelyek különlegessé, színházivá teszik Marx fotóit és a fotót általában? Mitől hatásosabb és kifejezőbb egy adott műfajú fotó, mint egy másik műfajban készült? Milyen elemek teszik plasztikussá? A legtöbb Marx József-fotó színházszerűen megkomponált, függetlenül attól, hogy színházi előadást ábrázol vagy hétköznapi jelenetet. Legtöbbjük tartalmaz valamilyen történetkezdeményt. Melyek a történetre utaló elemek, illetve melyek teremtik meg a történetmesélés lehetőségét? Mennyire befolyásolják ezt a műfaji jegyek?”

Fotók: Kovács István


A könyvbemutató telt házas közönség jelenlétében zajlott, a jelenlévőket dr. Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja üdvözölte. – Ez a könyv több fogalom határmezsgyéjén született, és azok a dolgok életrevalóak, amelyek képesek arra, hogy a saját határaikon átlépjenek. Beszélek például az alkotó és kutató ember két különböző voltának az egybeolvadásáról. A könyv két különböző művészeti ágat köt össze, az előadóművészetek és a vizuális művészetek, jelen esetben a fotóművészet határmezsgyéjén mozog, és azt demonstrálja, hogy a Marx József által alkalmazott fotóművészet az előadóművészetek doméniumába tartozik, és nagyon nagy rokonságot mutat a színházzal – mondta Kós Anna, majd átadta a szót dr. Ungvári Zrínyi Ildikó egyetemi tanárnak, aki a kötetet méltatta és a szerzővel beszélgetett.

– Szép eredménye ez a könyv a doktori iskolának, mert két médiumot ilyen hálásan kötött össze, ráadásul lokális érdeklődéssel: egy Marosvásárhelyen élő, és legnagyobbrészt itt alkotó fotóművésznek a munkáit elemezte Jakab Tibor kollégánk. Marx József az akkori Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet vizsgaelőadásait is végigfotózta, a fotótékákban található legtöbb fényképet ő készítette. Alkalmazásban állt a nagyszínháznál is, ott is rengeteg Marx-fotóval találkozunk. Fotóművészete színházi fotóként érdekelt minket, de ez a könyv nem csak arról szól. Tibor nagy körök révén közelít a corpushoz, a kijelölt célponthoz, a fotók elemzéséhez. Az első részben fogalmi támpontokat keres a vizsgálódáshoz és elméleti hátteret a képelemzéshez – ez a rész a színházi fotó mibenlétéről szól, a színházi ikonográfiáról, a színházi kettős fotóról és a képnézés hagyományáról, aztán a képpel való munkához gyűjt össze fogalmakat és módszereket. A képpel való munka képelemzést jelent, nemcsak alkotófolyamatot, hanem a képek nézésének a gyakorlatát is, amelyre a 21. század elején, a vizualitással telített mindennapjainkban igencsak szükségünk van. Ezután a narrativitás és a színházi előadás dokumentálása felé kanyarodik a könyv gondolatmenete, itt kerül sor a teatralitás és performativitás kérdéseire. Sor került a színházi fotósok gyakorlatának és elveinek az összegyűjtésére, tárgyalására is. A második rész kimondottan Marx József fotóival foglalkozik, azzal, hogy hogyan elemezhetők ezek a fotók, milyen műfajúak és miféle narrativitás és történetmondás rejtőzködik ezekben a képekben – mondta Ungvári Zrínyi Ildikó, aki a kötet ismertetését követően annak szerzőjével beszélgetett.


– A fotót olvassuk, akár egy szöveget, felbontjuk az elemeire, megvizsgáljuk azokat, megkeressük az elemek közötti kapcsolatot, illetve megpróbáljuk felderíteni, hogy milyen történetet mond el a fotó. Ezen elemeket kulcsokként használhatjuk, és mindebből kialakul egy sztori, ami függ attól, hogy ki olvassa a képet, milyen korosztály, milyen élettapasztalattal, kultúrával rendelkező személy, hiszen mindenkinek mást mond el ugyanaz a kép. Elemezhetjük a kompozíciót, a képfelépítést, a képek belső világát, dinamikáját, hogy van-e a képnek punktuma, azaz egy olyan pontja, ami megragadja a figyelmünket, és ettől a kép megmarad az emlékezetünkben.

Marx Józsefet ismertem, tanítványa voltam, mentoromnak tekintettem, megragadott a precizitása, igényessége, az emberek iránti szeretete. A képeiből is látszik, hogy szerette azokat, akiket fotózott, van egy kisugárzásuk ezeknek a fotóknak. Rendkívül igényesen világította meg a fotóit, teljes mértékben uralta a technikát. Körülbelül 2000 fotóját dolgoztam fel, ezeknek körülbelül három százaléka félresikerült – ez semmi, elhanyagolható. Bizonyítja, hogy nagyon alaposan komponált, nagyon jól ismerte a technikát, rossz képeket nem készített. A digitális technikában nincs meg ez a mívesség, nem kell kidolgozni, nem igényel felkészültséget, legalábbis nem akkorát, mint az analóg. A képanyag feldolgozásának egyik nehézségét az jelentette, hogy ezek a képek nem voltak rendszerezve, ki kellett válogatni, hogy mi az, ami érdekel. Az udvarhelyi múzeumban kellett dolgoznom, mert a képeket nem lehetett onnan kivinni. Egy negatív digitalizálása nagy felbontásban 10-15 perc, ezt ha megszorozzuk kétezerrel, elképzelhetjük, hogy csak ez a része mekkora munka. Utána ezeket még át kell dolgozni, mert az egyszerűen beszkennelt negatív használhatatlan. Azzal pedig, hogy másnak a munkáját beszkennelem, és utánaállítok például a fedettségén, már interpretálom a képet. Ezért volt szerencse, hogy ismertem Marx Józsefet: dolgoztam vele, és tudtam, hogy ő milyen jellegű képeket készített. Ezután töltöttem fel tartalommal a képeket: miről szól, mikor készítették, kik vannak rajta, ki rendezte az előadást? Ebben óriási segítségemre volt Kovács Levente tanár úr, aki azonnal tudta, hogy kik vannak a képen, mert rengeteg előadást ő rendezett, és ott volt a fotózásokon is. 


A képeken Marx József előadás-értelmezése látható, a fotók nem az előadás alatt készültek: a fotós is rendező, munkájából pedig új alkotás születik. Ezek a képek analóg technikával készültek, és megrendezett képek voltak. A főpróba után készültek, amikor tartottak egy külön fotózást. A főpróba után a kellékesektől kezdve a színészekig mindenki a színházban maradt, és elkezdték a fotózást. A főpróba alatt Jóska bácsi feljegyzett bizonyos jeleneteket, gesztusokat. Ezeket a jeleneteket a főpróba után sorra vették. Kovács Levente segített neki a kért jelenetet beállítani, és elkezdődött a fotózás és az esetleges beavatkozás: volt, hogy megmozdítottak dolgokat, bevittek elemeket, amik nem voltak az előadásban, de ezektől még jobb kép született. Annyira megbíztak a munkájában, hogy megkapta a kreditet: – Csinálj, amit akarsz, úgyis tudjuk, hogy tökéletes lesz az eredmény. A lámpákat diákok tartották, ő irányította, hogy ki hova álljon, így tökéletesen bevilágíthatta a jelenet minden kis részét. A színészek is tudatában voltak annak, hogy róluk előnyös és jó kép készül, ezért soha nem türelmetlenkedtek a sokszor több órán keresztül tartó, nagy eseménynek számító fotózáson – válaszolta Ungvári Zrínyi Ildikó kérdéseire Jakab Tibor a jó hangulatú, számos történettel, jó sztorival gazdagított könyvbemutatón, amelynek a végén Kovács Levente beszélt az említett fotózásokról, majd Marx József lánya mesélt édesapja életének egy sokak által nem ismert részéről: arról, hogy a fotóművész lelkes amatőr színjátszó is volt, már a világháború utáni fogságban is színjátszókört szervezett – innen ered a színház iránti szeretete, hozzáértése, amely a fotóin is kiviláglik.


Kapcsolódó cikkek:

Az új koncepció jegyében

2022-08-23 14:48:35 // Vajda György

Születésnapra készül az állatkert



Paradoxonok 22 órával korábban

XXVII. Bernády Napok 22 órával korábban

Éles lövedéket használnak 22 órával korábban

Hírek, rendezvények 22 órával korábban

Szüret Göcsön 22 órával korábban

35 év, 17 kongresszus 22 órával korábban

Techuniverzum 22 órával korábban

Írók és olvasók 22 órával korábban

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató