A munkahelyi megfigyelésről – a személyes adatok védelme (II.)
A Bărbulescu-ügy konkrétan arról szólt, hogy az említett személy eladási munkakörben volt alkalmazva egy romániai magántársaságnál.
Amint azt az előző részben írtuk, az elektronikus kommunikációs eszközök terjedésével egyre több problémát szültek a gyakorlatban azok a kérdések, amelyek arra vonatkoztak, hogy a munkaadónak jogában áll-e megfigyelni a munkahelyen munkaidőben az alkalmazott telekommunikációs eszközeinek használatát, azok magáncélú használatát korlátozhatja-e, és ha igen, milyen mértékben, úgy általában hol kezdődik a munkahelyen az alkalmazott magánszférája, és ebbe lehetséges-e a munkaadó részéről történő beavatkozás a munkavégzés érdekében?
A fentiekkel kapcsolatosan ugyancsak az előző részben ismertettük az európai szintű (Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint az Európai Unió Working Party tanácsadó testülete által megfogalmazott) általános elveket.
A fenti ügynek az ad aktualitást Románia szempontjából – is –, hogy 2016-ban és 2017-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága két döntésben mondott véleményt egy román állampolgár által a román állam ellen indított ügyben. Első körben az EJEB a román állam javára döntött, a második körben viszont ellene. Ezt az ítéletet kell figyelembe venni. Egy másik ok, amiért a témáról beszélünk, az a 2018-ban életbe lépő GDPR – Általános Adatvédelmi Rendelet –, amely az Európai Unió rendelete és a tetemes pénzbüntetések kilátásba helyezése mellett szabályozta a személyes információk felhasználását. A Bărbulescu-ügyben hozott határozatot a romániai Peli Filip ügyvédi iroda dolgozta fel Ecaterina M.B. munkatársuk által, ezt az elemzést felhasználtuk mi is jelen cikkünkben.
A Bărbulescu-ügy konkrétan arról szólt, hogy az említett személy eladási munkakörben volt alkalmazva egy romániai magántársaságnál. Ettől azt az utasítást kapta, hogy a vevőkkel való kapcsolattartásra hozzon létre egy Yahoo e-mail- és Messenger-címet.
Ezzel nem is volt baj, a problémák akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy Bărbulescu ezt a Yahoo-címet nemcsak az üzleti, hanem magáncélú beszélgetéseire is használta.
Amikor az alkalmazó rájött arra, hogy alkalmazottja az említett Yahoo-címet magáncélra használja – az alkalmazó szerint főleg erre
–, és ez a munkahelyi tevékenység rovására ment, megfigyelve a beszélgetéseket, megszerezte 5 napi beszélgetés tartalmát.
Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, az alkalmazó ez előtt az eset előtt egy belső iratban közölte az alkalmazottakkal, hogy amennyiben a céges eszközöket személyes célra használják, ez a társaság belső szabályzatának ellentmond, amely ezt teljes egészében tiltotta, és ez a múltban egy másik alkalmazott elbocsátását is maga után vonta. Bărbulescu úr mind a fenti tiltást előíró belső rendszabályzatot, mind az írásos belső általános figyelmeztetést tudomásul vette.
Amikor Bărbulescu urat felelősségre vonták az internetes kommunikáció használatáért, amelynek mértéke esetében magasabb volt, mint a kollégáié, az alkalmazott azzal védekezett, hogy az említett Yahoo levelezőfiókon és messengeres csevegőprogramon keresztül lefolytatott beszélgetései nem magánjellegűek voltak, hanem mind a cég érdekében történtek.
Erre válaszul az alkalmazó szembesítette az alkalmazottat a beszélgetéseinek előzőekben rögzített tartalmával, majd ennek alapján fegyelmi okokra hivatkozva felbontotta a munkaszerződését, magyarán kirúgta.
Az elbocsátott alkalmazott a munkaügyi bíróságon támadta meg munkaszerződése felbontását, arra hivatkozva, hogy az alkalmazó cég megsértette a levéltitkot, valamint a magánélethez való jogát.
A romániai eljáró bíróságok a következő megállapításokat tették: az alkalmazó által megszerzett és rögzített információk nem okozták közvetlenül az illető személy fegyelmi úton való elbocsátását, valamint az alkalmazottat előzőleg informálták arról, hogy a cég eszközeit és erőforrásait nem használhatja fel személyes célokra. Ugyanakkor tudomására hozta a cég ezen tiltás megszegésének következményeit, valamint azt, hogy a beszélgetéseit követik. Az alkalmazott ennek ellenére tagadta, hogy az internetes kommunikációt személyes célokra használta volna.
A romániai bíróságok azt is kiemelték, hogy mivel az alkalmazott tagadta az internetes kommunikáció személyes célokra történő használatát, annak ellenére, hogy figyelmeztették a kommunikáció megfigyeléséről, az alkalmazó cégnek nem volt más választása, mint hogy megfigyelje, állításait bizonyítandó, az illető személy kommunikációs tevékenységét. Ezért a bíróság úgy találta, hogy a cél érdekében hozott intézkedés törvényes és arányos volt.
A fenti álláspontot az Emberi Jogok Európai Bírósága első körben elfogadta, és megállapította, hogy a román hatóságok az illető személy levéltitokhoz és magánélethez való jogát tiszteletben tartva jártak el.
Ezzel szemben az EJEB, fellebbviteli bíróságként, megváltoztatva az elsőfokú döntést, azt állapította meg, hogy sérültek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített alapvető emberi jogok és azok védelme. Ennek értelmében a romániai bíróságok nem jártak el elég körültekintően, amikor kijelentették, hogy arányos volt a cég által elrendelt megfigyelési intézkedés.
A konkrét bírósági hibák a következők voltak: nem volt bizonyítva, hogy az alkalmazottat előzőleg figyelmeztették beszélgetései monitorizálási lehetőségéről, ezt a megfigyelést az erről történő informálás pillanatában el is kezdték. Tehát az alkalmazott, mivel nem tudta, hogy ez a megfigyelés lehetséges, nem hozhatott tevékenységével kapcsolatosan megalapozott döntést, hiszen lehet, hogy amennyiben a megfigyelés lehetőségéről tud, nem használja a céges kommunikációt magáncélra.
Ugyanakkor az ügyben a román bíróság nem vette figyelembe, hogy az alkalmazottat, habár figyelmeztették a kommunikáció megfigyeléséről, ennek mértékéről és konkrét módjáról nem volt informálva, nevezetesan arról, hogy a kommunikáció tartalmát is figyelik.
Az EJEB plenáris ülésének véleménye szerint az alkalmazó érdeke a megfigyelésben nem volt eléggé hangsúlyozott egy ilyen mértékű eljárás elrendeléséhez, valamint nem biztosították személyes adatainak biztonságát, hiszen azok tartalmához fértek hozzá.
Az EJEB álláspontja szerint az alkalmazó és alkalmazott közötti viszony alapja a kölcsönös bizalom, amelynek fényében lehet és kell is elemezni bármilyen munkaadói megfigyelési eljárás mértékét.
A fenti megállapítások, valamint a jövő évtől életbe lépő adatvédelmi uniós rendelet rendelkezései fényében megállapíthatjuk, hogy az alkalmazottak munkahelyi megfigyelési lehetősége, figyelembe véve a személyes adatok védelmének követelményét, komoly mértékben szűkült, ehhez mindig komoly érdeket kell az alkalmazó igazoljon, betartva az arányosság és az adatvédelem kötelezettségét, a megszerzett személyes információk célirányos felhasználási kötelezettségét, és csak mint utolsó lehetőség fordulhat ehhez az eljáráshoz.
Úgy gondoljuk, hogy egy rossz emlékű, kommunista, megfigyelésen alapuló rendszer emlékével terhesen ezek a követelmények Romániában hatványozottan kell érvényesüljenek.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
