Múltunkat őrző pusztuló vár

Épített örökségünk

Torockószentgyörgy nevét 1470-ben említik először írásban. A falutól keletre levő Székelykő Várkő nevű magaslatán állnak várának romjai. Lakótornya 1253 és 1272 között épült, alsó részei 1470 körül. 1514-ben a keresztesek felégették. 1707-ben Tiege csapatai megostromolták és elfoglalták, majd felrobbantották. Azóta pusztul. Torockószentgyörgy 1910-ben túlnyomórészt magyar lakosú volt, és a trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott. 

A Várkő egykori gyöngyszeme

Nagyenyedtől tizenkilenc kilométerre északnyugatra, Torockó szomszédságában fekszik Torockószentgyörgy. A település legjelentősebb emléke a vár, melynek romjai a falutól keletre a Várkő nevű magaslaton állnak. 

Torockószentgyörgy a környező településekkel együtt az Anjou uralkodók idején is az Ákos nembeli Ehellőstől származó Thoroczkay nemesi família tulajdonában volt. 1516-ban Thoroczkay Ferencet II. Lajos király adománylevéllel minden birtokában megerősíti. 

1707-ben az erődítmény falait felrobbantják 

A viszonylag eldugott helyen emelkedő erősségnek sohasem volt nagyobb katonai jelentősége, az egykori források inkább a nemesi családon belül zajló viták kapcsán említik meg. A vár romlása 1707-ben kezdődött el, amikor a Nagyenyed városát feldúló Tiege császári ezredes csapatai ágyútűz alá vették, majd megostromolták, és elfoglalták. A győztesek elvonulásuk előtt puskaporral felrobbantották az erődítmény falait. 

A hegyekkel körülvett vár

Torockótól alig négy kilométerre, az út jobb oldalán hegyekkel három oldalról körülvett, nehezen megközelítő magaslaton találhatók a torockószentgyörgyi vár romjai.  Az észak-dél irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belső tornyos vár két részből áll. A téglalap alakú déli végét lezáró hatalmas sziklafal délnyugati sarkától kiinduló, mintegy két és fél méter vastag nyugati várfalat keskeny bejárati kapu szakítja meg, amely a hosszúkás udvarba vezet. Az udvar keleti oldalát is sziklafal védelmezte. 

Az északi torony lehetett a vár első építménye

A várudvar északi részét három helyiségből álló épületsor foglalja el, melynek keleti fala egyben az alsó vár védőfala is. A harmadik helyiségből egykor kötélhágcsó vagy elmozdítható falépcső vezetett a helyiség falával egybeépített, vastag, körülbelül tizenkétszer tizenkét méter alapterületű, megközelítőleg két és fél méter falvastagságú, négyzet alakú lakótorony első emeleten lévő bejáratához. 

Kiss Gábor az Erdélyi várak és várkastélyok című könyvében tesz említést arról, hogy minden bizonnyal ez az északi torony lehetett a vár első építménye, amely eredetileg külön állt, csak később épültek hozzá az előbbi helyiségek. 

A többemeletes torony

A torony az elmúlt század közepén ötemeletes volt, de az emeleteket elválasztó födémeket tartó gerendafészkek nyomai szerint egy emelettel magasabb volt. A tornyot védőfal vette körül, amelyből ma már csak az északi részen figyelhető meg egy félkör alakú alapfalmaradvány.  A felső részét csak az alsó várat elválasztó sziklafal nyugati végében épült védőfalba épített kapun keresztül lehetett megközelíteni. A bejáratot nem kaputorony, hanem az ennek közelében épített elővédőmű védelmezte, melynek ma már csak maradványai vannak meg. 

A palotaszárny és a lovagterem

A felső vár kapuja egy körülbelül hússzor tizenöt méteres udvarba vezet, melynek déli oldalát egy tizenháromszor hat méter belső méretű, közel két méter falvastagságú négyzetes torony védelmezett. 

Ettől északra volt a háromemeletes palotaszárny, melynek emeleteit különböző rendeltetésű helyiségek, köztük a lovagterem, ebédlő, lakó- és hálószobák foglalták el. 

Szintén Kiss Gábor kutatásából derül ki az is, hogy ez az épületsor a felső vár északkeleti szögletén, az alsó várat elválasztó sziklafal tetején épült tizenkétszer tizenkét méter alapterületű, közel két méter falvastagságú, többemeletnyi magas toronyhoz csatlakozott. A torony három oldalfala az 1860-as években leomlott. 

A palotaszárny helyiségeit és a bástyák emeleteit elválasztó födémek beomlottak, a védőfalak egy része összedőlt. 

Ennek ellenére a torockószentgyörgyi vár tekintélyes maradványai több helyen majdnem két emelet magasságban, ablak- és ajtórészekkel ma is állnak. 

IV. László király 1289-es oklevele

Torockószentgyörgy várának alapjait az Ákos nemzetségből származó Thoroczkay Vencel vette meg, akinek vezetésével a kézdi székelyek 1285-ben a Székelykő várát ostromló tatárokat elüldözték, és akinek ezért IV. László király 1289-ben a Castrum Turozkeut adományozta. Az ez időből fennmaradt oklevél szerint azonban Torockó várát, jogainak fenntartása mellett, átadta a székelyeknek mindaddig, amíg az Aranyos földjén élnek. 

Nem képzelhető el, hogy ehelyett ne lett volna egy másik, megfelelő védelmet nyújtó vára. Feltehetően, mielőtt Torockó várát átadta volna a székelyeknek, 1253 és 1272 között felépíttette a torockószentgyörgyi vár lakótornyát, és ezt védőfallal erősítette meg. Ugyancsak a fent említett szerző tud arról, hogy okleveles adatok szerint az alsó vár délkeleti részei 1470-ben épültek, és feltehetően ugyanebben az időben építették össze a lakótornyot a tőle délre emelt helyiségekkel, melyet egy 1492. évi oklevél Thoroczkay Elek vár elé épített tornyaként említ. 

Kelemen Lajos szerint a lakótoronyhoz csatlakozó kétemeletes épületrészt I. Lajos király idejében építették, miután a családnak 1370 körül három ága volt, és a szokások szerint mindegyik ágnak külön lakrésze lehetett a közös várban. 

A keresztesek felégetik a várat 

A vár, amit 1470-ben Castrum Thorozkozenthgywrg, 1473-ban pedig Castrum Thorozko Zenthgewrg alakban említenek, ezután századokon át a Thoroczkay család birtokában volt. 

Az 1514. évi, Dózsa György vezette parasztfelkelés alkalmával a keresztesek Torockószentgyörgy várát is hatalmukba kerítették, és felégették. Thoroczkay Ferenc 1516-ban II. Lajos királytól birtokaira adománylevelet kért és kapott. 

A Thoroczkay család által folyamatosan lakott várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, elfoglalták és felrobbantották. Ezután a vár lakatlanul pusztulásnak indult. 

Szabó Előd teológus, unitárius lelkész kiegészítése

A torockószentgyörgyi vár jelenleg romos állapotban mesél a régmúlt időkről az erre járók számára. Tulajdonjogi helyzete sokáig tisztázatlan volt, mivel az egykori tulajdonos, a Thoroczkay család kihalt, az örökös Rudnyánszky család tagjai pedig nem igényelték vissza a birtokot. Műemlékként évtizedeken át a megyei önkormányzat tulajdonát képezte. A várért felelősséget érzők most azon dolgoznak, hogy legalább adminisztrációs jogot szerezzenek fölötte a torockói önkormányzat számára. Ha ez sikerülne, az épületet rendbe tennék, látogatható állapotba hoznák, hogy bekapcsolják azt a megye, a térség turisztikai vérkeringésébe.

(az Épített örökségünk soron következő részében: a Thoroczkay–Rudnyánszky-kúria)

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek. A régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségbe. Az 2022-ben készült fotókért köszönet Finta Csabának.