Műfajok határvidékén

Kevéssé ismert arcát mutatja fel Kozma Rozália textilművész. Textilgrafikáit, pasztellképeit állította ki a marosvásárhelyi Bernády Házban.

Kevéssé ismert arcát mutatja fel Kozma Rozália textilművész. Textilgrafikáit, pasztellképeit állította ki a marosvásárhelyi Bernády Házban. Eddigi kiállításain főleg nagy méretű szőnyegeit, vegyes technikával kombinált, jelképpé dúsított szőtteseit, hagyományt és újítást ötvöző kárpitjait, inventív installációit láthatta a közönség. Ha a méretes, idő- és munkaigényes textíliákról nem lenne tudomásunk, és a most kiállított képei révén találkoznánk vele először, akkor is arra tippelnénk, hogy kárpitművésszel van dolgunk. Persze, a többségükben négyzet alakú művek elnevezése is erre utal, de nem biztos, hogy a laikus néző tudja, textilgrafikákat lát. Egyébként is annyira tág fogalom ez a szóösszetétel, hogy sok irányba viheti el a szemlélő gondolatait. Lényegesebb, hogy láttukra az is megfordul a tárlatlátogató fejében, hogy felnagyítva, kissé átalakítva szép, látványos, dekoratív falidíszekké, kárpitokká válhatnának ezek a színes vagy fehér selyemszálakkal körbevett, furcsán behálózott festmények, rajzok. Kozma Rozália az utóbbi években készítette valamennyit, van vagy harminc belőlük, és előtanulmánynak, ötletforrásnak tekinthetők az elkövetkezőkben születő nagy igényű textilmunkák számára. Felüdülés velük foglalkozni két komoly, monumentálisabb kárpit készülte között, vallja a művésznő. De önálló, öntörvényű műként is kiállják a művészi elvárások próbáját. Szokatlanok, hangulatosak, dekorativitással, gondolattal is telítettek, tetszetősek, vonzzák a tekintetet. Tér- és időutazásra csábítja velük a tárlatlátogatókat a szerző. Jól érzékelhető, hogy ő maga is szívesen kalandozott régmúlt korokba, azokra a távoli, olykor közelebbi tájakra, amelyeket mi, nézők is felismerni vélünk a színekben, formákban tobzódó textilgrafikákon. A prekolumbián korszak motívumai, a fekete Afrika titokzatos totemvilága, az ókori görög és római civilizáció emlékei, az iszlám jelképrendszere kis sorozatokban mozgatja meg fantáziánkat. Művészettörténeti utalásokra is felfigyelhetünk, Miró és Picasso például feltétlenül eszünkbe jut a tárlaton. És strukturális ötletek is azt sugallják, hogy a képeken látható geometrikus alakzatok, a statikus és dinamikus szerkezetek szőnyegekről is visszaköszönhetnek majd valamikor a jövőben.

A galéria két kisebb termében Kozma Rozália pasztelljei láthatók. Hargitai tájak, vakációs emlékek Csíkszentimréről. Jó kedvében, kikapcsolódásként festette valamennyit a művésznő, akit sosem hagy tétlenkedni az alkotó nyugtalanság. A közönségben is hasonló érzelmeket, hangulatot keltenek a zöldben tobzódó természeti szekvenciák, szívesen időznek közöttük a látogatók. A textilgrafikák azonban hamar visszacsalják őket a nagyterembe, mert kimondatlanul is tudatosul bennük: rendhagyó látványban, eredetiségben ott van az, ami leginkább érdemes a figyelmünkre.