Mosollyal, kacagással szebb az élet
Ahogy kinyílt a reggel, bevásárolni indulok, ugyanis kilenc órakor beveszem az első orvosságot, s többet nem mehetek ki. Szobafogság, de muszáj, ha már megöregedtem.
Ahogy kinyílt a reggel, bevásárolni indulok, ugyanis kilenc órakor beveszem az első orvosságot, s többet nem mehetek ki. Szobafogság, de muszáj, ha már megöregedtem.
A felkelő nap kitárt karú tündökléssel fogad, gyönyörködöm benne. Aztán kissé lehangol a kertek hervadása, de ni, ott egy helyütt még nyári tűzben virít egy dacos rózsabokor! Nem adja meg magát. Megható ez a szép konokság. Megragadó látvány a lombhullás. Színpompás pillangóként röpdösnek a levegőben, a földön, térdig gázolok a zörgő levelekben. Találkozom két jó ismerősömmel, mogorvák: a fia munkanélküli, a lánya elvált a lump urától, három gyermekkel az ő nyakára ment, a felesége nagybeteg, meg kellene operálni, nincs pénz. – Itt már csak a humor segít valamit. Előkapok pár éles töltetű új viccet, s elkacagják magukat. Tudom, ez nem könnyít a helyzetükön, ám kissé kidöccennek a kesergésből. A kacagás varázserő, bút, bánatot űző. Különösen idős korban vagyunk sebezhetők, amikor csőstül szakadnak ránk a gondok, azonban a humor segít, hogy valahogy kibírjuk. Ahogy lehet. Nem szabad belesüppednünk a búslakodásba, mert a bánat megbetegít, ágyba és sírba dönt. Ne légy komor marabu, kit örökké mar a bú! Sétálj, kacagj, énekelj, szíved, lelked fényre kel!
Milyen jó érzés mosolygó embereket látni! Főleg üzletekben. Segítséget kérek egy szolgálatban levő nőtől, szó nélkül megmutatja a kívánt árut, de arca hideg, faarc, látszik, hogy csak kötelességből teszi. Hála Istennek, többségük napsugaras arcú: – Jöjjön velem! – mondják, s mindent készségesen megmutatnak, kedvesen tanácsokat is adnak. A mosoly kapcsolat- és hangulatteremtő. Maga a szó is mosolyog, lágy zenei hangjával szívünkbe, lelkünkbe besüt aranysugara, megmelegít, cirógat. A mosolynak, kacagásnak tiszta szívből kell jönnie, az ilyen személynek erős kisugárzása van. Ez teszi az idős néni, bácsi arcát kedvessé, jóságossá. A kacagás a világ legcsodálatosabb gyógyszere! Varázsvirága nem a Himalája égbe nyúló csúcsain, nem az arizonai sivatagban terem, hanem mindenütt. Lakásunkban is, környezetünkben is, akár az utcán. És ingyen elérhető, orvosi papírok nélkül. Hatására boldogsághormonok keletkeznek, ilyeténképpen csillapul a fájdalom, elillan a bánat, erősödik immunrendszerünk. Rettenetesen szomorú, kietlen volna életünk mosoly és nevetés nélkül! Otthonunkat be kell hogy tündökölje aranyfénye! Játsszunk társasjátékokat feleségünkkel, gyermekünkkel, akár kártyázhatunk is. Feldob. Az utcán a járókelők ezernyi furcsaságai nevettetnek meg: a kutyasétáltatók messze elhallatszó összeborulása, az öreg párok szembeszökő, szerelmes turbékolása, a gyermekek. A gyermek mindig csodálatos, kedves és felvidító látvány: a színes ruhában elhaladó vagy hancúrozó lurkók, az óvodás és elemista csöppségek mindig megmosolyogtatnak. Ni, ott a fák alatt a kis gézengúzok mit csinálnak! Hancúroznak a lehullott lombban, kecskebukáznak, egymást beborítják levelekkel, és torkuk-szakadtából visibálnak. A járókelők harsányan nevetnek.
A kacagás áldott bomba, minél nagyobbat robban, annál hatásosabb. Ajánlom, elő kell rukkolni a legfrissebb tréfabombával!
Kajcsa Jenő
