Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Április elsejei tréfának bűnrossz lett volna üzemanyag-áremeléssel viccelődni, ám a plagizátor sokadik kormánya csak megtette ezt a régóta halogatott lépést. Az első becslések szerint a szerdától életbe lépett drágulások minden családi kasszát havi ötven lejjel rövidítenek meg, de az üzemanyag adóterhének növelése időben még elkerülhetetlenül további áremelésekhez fog vezetni, vagyis a végeredmény jobban fog fájni.
Mérvadó szakértők már számtalanszor leírták, hogy olyan ez az intézkedés, mint amikor a komoly orvosi beavatkozásra szoruló betegnek a fájdalmát csillapítandó morfiumot adnak, de nem műtik meg, így a szer hatásának elmúltával még rosszabb állapotban lesz. A beteg ez esetben a végelgyengülés fele közelítő államkassza. Nemrégiben még azzal dicsekedett minden valamirevaló kormányoldali politikus, hogy tavaly Európa-szerte rekordmértékben bővült a román gazdaság. Bár a statisztikákhoz mindig érdemes jó adag kétellyel közelíteni a világnak ebben a sarkában, ez lehet, hogy igaz. Ám az tény, hogy közben az állam bevételei nemhogy nőttek volna, egyenesen csökkentek. Tavalyi adat szerint a bruttó nemzeti össztermék 31,7%-át teszik ki az államkassza bevételei, ami az egész unióban az egyik legrosszabb ilyen mutató – a román adóhatóság negatív rekordjait néha bolgár kollégáik „teljesítménye” tudja veszélyeztetni.
Ha a gazdasági szereplők termelése növekedik, de ez a pénz nem jut el a költségvetésbe, akkor egy értelmes kormány nagytakarítást és alapos átszervezést végezne az adóhatóságnál, mert a hiba ott van. Ez volna ama bizonyos műtét. Ehelyett a bajt tüneti kezelés útján próbálják orvosolni, vagyis a lehető legegyszerűbb módon szereznek pénzt: még jobban megadózzák a fogyasztást. Az állami pénzbehajtásnak ez a leghatékonyabb módszere, mert könnyű követni, még a nem épp magas szakmai szintű adószakértők is megbirkóznak vele, űzik is ezt a „sportot” buzgón a kelet-európai régió államai. A termelés támogatásával jelentkezhető adótöbblet megvalósítására olyan szakik képesek, akik nem ollózzák a diplomáikat, csak azok nem jutnak helyzetbe ezen a világtájon.
Jól látható volt a szerdai adóemelések kapcsán, hogy ezeket a pluszsarcokat a kormány sem szívesen vetette ki egy két választást is hozó esztendőben. A politikusok a dráguláshullám nyomán várható szociális feszültségektől, és a népszerűségvesztéstől félnek, csak ez magyarázza azt, hogy a frissen kivetett üzemanyag-adóteher egy részét azonnal vissza is ígérik a fuvarozóknak. Mert sok kormányzati szakin kezdene szorítani az öltöny, ha a tévéképernyők a választási viták helyett kamionos blokádok képsoraival bombáznák a közvéleményt. A köznapi adófizető, aki legtöbbször elemi szükségletei okán kénytelen közlekedni, fizethet, mint a katonatiszt. Büntetni a kormányzat gyatra munkáját majd a választófülkében lehet.