Moldvába kirándult a Magányosok Klubja

Napokkal azelőtt kémleltük az eget, eső fog verni vagy perzselni fog a nap? A fullasztó melegből már elegünk volt, de azért ázni se jó!

Bízva a gondviselésben, szeptember 22-én kora reggel elindult a Magányosok Klubjának 47 főből álló csoportja, hogy felfedezze Románia csodálatos vidékét, Moldva földjét. Reggel esett, de a fellegek lassan utat engedtek a napsugárnak. Talán nem véletlen, hogy Kopacz Imola, a kirándulás szervezője éppen akkor kis meglepetéscsomagokat osztott szét, melyekben színes csuprokon nagy szemű, mosolygós figurák néztek ránk, mintegy sugallva, hogy tessék mosolyogni, örülni a napsugárnak, az együttlétnek, fogadjuk be a sok élményt!

Zúdult ránk az élmények sokasága, a természet szépsége, a települések sora. Elsőnek az Agapia kolostort látogattuk meg, amely 1645-ben épült, az idők során többször is tűzvész pusztított benne, de mindig újjáépítették.

Falfestményeit Nicolae Grigorescu (1838–1907) festette, és a környék népének arcvonásait örökítette meg képein.

A kolostorhoz tartozó múzeum gyűjteményében értékes kegytárgyakat őriznek, de a gyűjteményben található Nicolae Grigorescu több alkotása is.

Romániában Agapián él a legtöbb apáca, mintegy 400-an, akik kézművesműhelyekben szorgoskodnak, ikonokat festenek, szőnyegeket szőnek és különböző hasznos tárgyakat állítanak elő. Ottjártunkkor éppen ebédszünet volt, így megtekinthettük a műhelyeket. 

Habár az épületkomplexum, mely turisták sokaságát vonzza, az évszázadok során sok tragédiának volt tanúja, mindig megújult, és jelenleg teljes pompájában ragyog. Bizonyára Szent Mihály és Gábor angyalok őrködnek felette. 

Kirándulásunk fénypontja Ruginoasa volt, ahol megtekintettük Alexandru Ioan Cuza palotáját. Végigjártuk a főúri ízléssel berendezett palota szobáit, melyekben nagy értékű, a kor ízlésének megfelelő tárgyak láthatók. Láttuk a könyvtárszobát, kis és nagy ebédlőket, a fogadótermeket, ahol valamikor úri élet folyt örömökkel és gondokkal teli hétköznapokkal. 

Cuza fejedelem, aki egyesítette Moldvát Havasalfölddel, számos reformot vezetett be, ebben a palotában csak hat esztendeig élt. Végigjárva ezeket a történelmi helyeket, átéreztük, hogy a sok fényt és ragyogást mindig átszövi az elmúlás fájó gondolata. 

Târgu Neamţon felmentünk Neamţ várához, ahonnan csodálatos volt a kilátás. Élményekben gazdagon, fáradtan érkeztünk szálláshelyünkre. Másnap Voroneţi-re látogattunk, ahol a világörökség listájára felkerült kolostor volt a fénypont. Ştefan cel Mare építtette hálából a török csapatokkal vívott győzelem után. A külső és belső falfestmények a bizánci hagyományokat őrzik. Néhány percnyi látogatásunk során felidézhettük a Bibliát. 

Kirándulásunk utolsó állomása Beszterce volt. Itt a szász evangélikus templomot látogattuk meg, amely 1563-ban épült, 76 m-es tornya a legmagasabb templomtorony Erdélyben. Felvonóval lehet feljutni a tetejébe. A templom belseje lenyűgöző. Örömmel teljesítettük a gondnok kívánságát, hogy a főoltár elé csoportosulva, énekelve imádkozzunk. És felcsendült a Boldogasszony anyánk, mely egyúttal köszönet is volt a szép kirándulásért. 

Köszönet illeti azokat is, akik lehetővé tették számunkra, hogy élményekben gazdag órákat éljünk át. 

Köszönjük Claudiu Maior és Peti András alpolgármestereknek, a Siletina vállalat vezetőségének, hogy díjmenetesen rendelkezésünkre bocsátották az autóbuszt, és két felkészült vezetőt – Pap Leventét és Bölöni Istvánt – ültettek a kormány mellé. 

Klubunk vezetőjének, Kopacz Imola pszichológusnak köszönjük a fáradságát és leleményességét, mellyel megszervezte és vezette a kirándulást, vállalva a tolmács és az idegenvezető szerepét, melyet magas szinten teljesített. 

Herman Ilonka elnöknő köszönetében megemlítette Kopacz Miklós hozzájárulását is az előkészítő munkában. 

Hála a gondviselésnek, hogy fogékonnyá tett minket arra, hogy észrevegyük a hétköznapokban az öröm kis csillámait. 

(Radványi Hajnal)