Mörfi naplója (8.)

• 2020-06-22 14:54:25

• Kuszálik Péter

Hiszékenység és reklám

Ötvenöt éve azt tanították nekünk: a reklám kapitalista találmány, csak arra jó, hogy néhány cégtulajdonos gennyesre keresse magát, a beosztott reklámgrafikusról pedig lehúzza a hét rend bőrt. Kis-Magyarországon 1968-ban indult el az új gazdasági mechanizmus, megjelentek a lángossütő bódék, és az illetékes elvtársaknak még az is megfordult a fejükben: hátha nem is olyan haszontalan dolog a reklámozás. Az első reklámok (pl. „Cipőt a cipőboltból!”) csak azért nem keltettek pánikot („jaj, istenkém, vége a szocinak?”) és közröhejt, mert az emberek megszokták, hogy rezzentéstelen arccal fogadjanak el minden ’fentről jövő’ utasítást. 

1990 után itthon is átalakult az élet, s mára azt is megszoktuk, hogy X üzlet hétfőtől, Y és Z pedig szerdától csábít ilyen-olyan árleszállításokkal, friss csemegékkel. A karantén hetei alatt kimaradtak a reklámlapok, de nem is vettem észre. Nem hiányoztak. Úgy hiszem, minden maradt a régiben, s a friss tőkehúsért továbbra is a mészárszékbe kell mennem, nem a cipőboltba… 

Két meghatározó élményem volt a reklám témakörében. 1) Részben igazoltnak láttam a „Minden reklám hazudik!” falfirka tapasztalatát. Első pillantásra túl keménynek tűnik a fogalmazás, de nem az. Egy ütős (ellen)reklámnak is csak akkor van hatása, ha rövid és célratörő; a „majdnem minden” kezdetű változat nem lenne olyan hatékony. 2) Amióta elolvastam a Benetton hajdani királyának a könyvét – Reklám, te mosolygó hulla –, azóta másképp ítélem meg a reklám szerepét és működését.

*

Nagy dolog a hiszékenység, s nem mondok nagyot, ha azt állítom: ott sündörög életünk minden szakaszában. 

Pistikének gyanús lett a sok gyermekmese, s a kilencedik születésnapján így fogalmazta meg a kételyeit: „December elején megtudtam, hogy Tata a Mikulás, karácsonykor azt, hogy Anyuci az angyal… Már csak az kell kiderüljön, hogy Apuci a gólya, s azzal vége lesz minden illúziónak…” 

Pistike még hagyján, de amikor százmillió embert lehet süket dumákkal csőbe húzni, az azért igen komoly teljesítmény. A szóbeszéd szerint az Ázsia távoli részein (is) élő tobzoska nevű – sárkánygyíkra hasonlító – emlősről szőtt mondák miatt kerültünk bajba. A suttogó propaganda szerint nincs finomabb a belőle készült rablóhúsnál, és nincs eredményesebb a pikkelyeiből nyerhető afrodiziákumnál. (A szó Aphrodité nevéből származik, ő volt a szépség és a szerelem istennője a görög mitológiában. Az ajzószereket a történelem minden korszakában jó áron el lehetett adni, mert a szex mindig is túlontúl foglalkoztatta az embereket. – Holott az urológusok világosan megmondták: az impotenciának csak egy ellenszere van: meg kell szokni.) 

A nagy hírű pikkelypor sem ér többet a langyos lábfürdőnél, s az ügynek két gonosz mellékhatása támadt: megritkultak a tobzoskák, és belőlük szabadult ki az emberek közé az új vírus. Mindezt azért, mert százezernyi Pu-hán Csüng rohant a piacra pikkelyt vásárolni. 

Ha szelíd szóval jellemezném az eseménysort, azt mondanám: a hiszékenység és a remény kézen fogva sétál az utca napos oldalán, s mindketten teszik a dolgukat. Murphy nagyapám kíméletlenebbül fogalmazott: „csupán két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség”. 

Magyar ember magyarul fogyhat

A nemi vágy fokozásán kívül még egyetlen mindennapi gondja van a civilizált világnak: a fogyókúra. Ha beírod a világhálós keresőbe a következőt: ’hasi fogyás’, egy fél másodperc alatt két szakajtó ajánlatot kapsz. 

Nem ezt kerestem, de mégis elém bukkant egy szívmelengető hirdetés. Az origo.hu honlapján találtam, nagyon megható és meggyőző. Idézem: „Az eminens diák, aki Budapesten él, elnyerte az Egészségügyi Kiválóság Díját a fogyás módszerének felfedezéséért – heti 13,6 kg, vegyi anyagok, éhezés vagy edzések nélkül. Ez tünteti el a zsírt a hasról”. Erre a kecsegtető ajánlatra biztosan mindenki rákattint, mert napi öt zabálás és heverés mellett is elszáll az 1,94 kg háj/day.

Olvassuk tovább: „2019 tavaszán az Endokrinológiai Szakemberek Európai Kongresszusán valami szokatlan történt. Az egész közönség tízperces ovációval ünnepelte az előadót. Az előadó Kovács Aranka budapesti diák volt. Ő volt az, aki megalkotott egy egyedi formulát, mely egy szempillantás alatt lehetővé teszi a fogyást anélkül, hogy korlátozná a táplálékbevitelt. [Értsd: nincs diéta, böjt vagy egyéb önsanyargató mutatvány.] 

Amanda [nocsak: az előbb még Aranka volt!] kiváló ötlettel állt elő, a tudományos központok pedig azonnal átültették a gyakorlatba. Az Endokrinológiai Intézet, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Biológiai és Táplálkozástudományi Kutatási és Fejlesztés Intézet, valamint sok más szakember megkezdte a készítmény kifejlesztését. Már sikerült is létrehozniuk, és kitűnő eredményeket produkált.” – Az imént említett három intézmény nem található meg az interneten, de ezen nem kell csodálkozni. Titkos bunkerekben dolgoznak, ahol magyaroknak való olcsó fogyasztóport kotyvasztanak. 

„Hogyan menti meg az új készítmény milliók életét, és hogyan kaphatják meg Magyarország állampolgárai lényegében ingyenesen ezt a terméket – olvasd el a cikkünket ma.”

Megtudhatjuk, hogy a bájos és naiv Aranka/Amanda családi indíttatásra fogott neki a súlyfeleslegkérdés tanulmányozásának. „Megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy a diéta, az edzés, a tabletták és zsírleszívás az esetek 90%-ában veszélyes az egészségre, és csak súlyosbítja a problémát.” De ő seperc alatt kitalálta, mit kell tenni. Az ám, csak jöttek a pénzéhes és csúnya bácsik, s meg akarták venni az ő kis találmányát. „Amint a fogyási módszerem nyilvánosságra került, számos ajánlatot kaptam az ötletem eladására. A franciák voltak az elsők, akik 120 ezer eurót kínáltak nekem. Nemrég pedig egy amerikai holding 35 millió dollárt kínált.” – De ő nemet mondott. – „Nem, nem adtam el. Furcsának tűnhet, de nem azért hoztam létre a formulát, hogy a külföldiek pénzt keressenek vele. Ön szerint mi fog történni, ha a receptet az országon kívül értékesítem? Szabadalmaztatják majd, és megtiltják, hogy mások is előállítsák ezt a készítményt, az ára pedig ugrásszerűen emelkedni fog. Fiatal vagyok, de nem hülye. Emiatt aztán a magyarok nem kapnak esélyt a gyógyulásra. Az egyik külföldi orvos azt mondta nekem, hogy egy ilyen gyógyszernek legalább 3000 dollárba kell kerülnie. Hihetetlen! Hány ember van Magyarországon, aki megengedheti, hogy 3000 dollárt fizessen érte?” – Ugye, milyen megható?! 

A magyar kutatók összeálltak, és mindent megcsináltak, hogy sikerre vigyék Armandika (vagy hogy is hívják?) találmányát. Még bekapcsolódott a „Biológiai és Táplálkozási Intézet” is, ami az említett izékhez hasonlatos: se híre, se hamva. Ennek ellenére a cucc meglett. 

A riporter még a „gyógyszerfejlesztés koordinátorát” is kifaggatta, ő nem más, mint „Szabó Anikó brit (?) endokrinológus, OGYE akadémikus”. Remek! Kovács és Szabó, ők a mi lányaink.

A csodatevő macskaalom 

Szabó Anikó elmondja a lényeget: „a kifejlesztett gyógyszer szuper antioxidánsokat tartalmaz, amelyek jelet küldenek az agy egy részébe (az agyi mandulába) a kalóriák, a bőr alatti zsír lerakódásának leállításához és az ’egészségtelen ételek’ iránti étvágy elnyomásához. A termék hatékonyságának titka a vulkáni agyag magas koncentrációjában rejlik.” [Az antioxidánsok nem küldenek semmit sehova! – Lásd a jegyzetet a szöveg végén!] Ez az „agyag megakadályozza az alfatoxinok felhalmozódását a vérben: ezek javarészt elterjedt toxinok, amelyek szennyezik az ételeket és összefügghetnek a májrákkal”. Mindenkit meggyőzhet ez az egzakt leírás, csupán hitetlen Tamást nem, mert ő tudja, hogy alfatoxin nincs, csak aflatoxin, s hogy a májrákkal csupán a ciánkáli nem hozható kapcsolatba, minden más viszont igen. Már rohantam volna megvenni, de még nem tudtam, hol és mennyiért árulják. A végén az is kiderült, hogy a „vulkáni agyag magas koncentrációja” nem éri el a 90%-ot sem, mert még öt összetevő sorakozik a listán, köztük a pitypanggyökér kivonata, mely „elősegíti a boldogsághormonok termelését, valamint segít a zsírmetabolizmus megfelelő szinten tartásában; (…) a zsírégetés folytonossá válik, és megfelelő energiával látja el a szervezetet anélkül, hogy rengeteg szénhidrátot kellene fogyasztanunk”. Az adu ász természetesen a vulkanikus agyag, mely tökéletes nedvszívó (bizonyítja ezt, hogy a macskaalom is ebből készül – teszem én hozzá), és „tökéletes szer azoknak az embereknek, akik úgy érzik, túl sok mérgező anyagot juttatnak a szervezetükbe”. Itt meginogtam, mert én egyáltalán nem érzem azt, hogy túl sok mérget vinnék be a szervezetembe. 

Na, itt a lényeg: „Riporter: Mennyibe kerül ez a gyógyszer? – Az előállítási költsége 57.000 Ft”. Ha egy köbméter kerül ennyibe, az remek, de ha az egynapi adag, akkor sok. Mert nincs benne se szarvasgomba, se mandzsúriai kaviár, csak némi tisztított agyag és növényi adalék. 

„Tárgyalásokat folytatunk a Biológiai és Táplálkozási Intézet Kutatási és Fejlesztési részlegével Magyarországon, hogy szinte a teljes ár kompenzálásra kerüljön a vásárlók számára. (…) Szerencsére a szakemberek tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen gyógyszernek [nem gyógyszer, csak étrend-kiegészítő] mindenki számára elérhetőnek kell lennie, s nem csak néhány ember számára. Ezután úgy döntöttünk, hogy nem adjuk el a formulát külföldre, és nem exportáljuk azt, így csak Magyarországon kapható.” 

Ez az első eset, hogy egy ’tudományos’ intézet oldja meg valamely csodaszer dotálását; de az árát végül sikerült leverni, egy adag ’mindössze’ tízezer forint – azt viszont nem lehet tudni, hogy hány napra elegendő ez a mennyiség. Ami tagadhatatlan: a 10 kisebb az 57-nél. 

Szépséghibája a dolognak, hogy ezt a ’világ-csodája’ italport Romániából is meg lehet rendelni. Az ára kb. a magyarországival egyezik: 159 lej/csomag. (Nyilván a román reklám sem köti az orrodra, hogy hány napi vagy heti adagot kapsz ezért a pénzért. A gyógyszertárakban ez alapvető követelmény lenne.) Kifizeted, két hét múlva postázzák. Nem Kiskundorozsmáról, hanem Hongkongból. S ha jól sejtem, ők nem Magyarországról importálják, hanem ott gyártják. 

Ja, még valami. Az agyag egyik közismert fajtája (’lut galben de cimitir’) valóban kiváló gyógyszer. Ha jó vastagon pakolják, minden földi nyavalyát és panaszt megszüntet. 

Lapzárta után érkezett az a hír, ami még hitetlen Tamást is meggyőzné: a ’törődj-magaddal’ honlapon a következő mondatot olvashatjuk: „A vulkanikus agyag rendkívül erős abszorbens, 20-szor hatékonyabb a népszerű, drogériákban kapható átveréseknél”. Egy ilyen abszorbensnek az a dolga, hogy a gyomorban lévő minden folyadékot magába szívjon, és nem elöl, hanem hátul ürítse ki a szervezetből. Nem látványos, de érdekes mutatvány (és garantáltan átverésmentes). 

Megjegyzés a ’szuper antixidánsok’ témaköréhez; 3+1 idézet a Wikipédiából

(1) „Antioxidánsoknak nevezzük azokat az anyagokat, amelyek védik a szervezetet az oxidációs folyamatok következtében keletkezett szabad gyökök vagy egyéb oxidáló anyagok káros hatásától.” (2) „A szabad gyökök olyan atomok, molekulák vagy ionok, amelyek egy vagy több párosítatlan vegyértékelektronnal rendelkeznek. A külső atompályán lévő, egyedülálló elektronok miatt igen nagy reakciókészséggel és rövid élettartammal bírnak.” (3) „Az emberben mind a szabad gyökök, mind az antioxidánsok jelen vannak, és folyamatos harcban állnak egymással.” – Mivelhogy a szabad gyökök élettartama a milliomod másodperchez áll közel, a folyamatos harc el sem tud kezdődni, mert máris vége van. Nem én, hanem a fizika és a kémia szakemberei mondják.

Ámde! Itt van az a mondat, amely egyszerre tisztáz és bonyolít: (+1) „Antioxidánson azonban leggyakrabban az élő szervezetben, illetve a táplálékban található, természetes vagy mesterséges vegyületeket értjük.” – Tehát félrevezető/megtévesztő módon használják. Szóljon már valaki az okosoknak: ideje lenne rendet csinálni.

Marosvásárhely, 2020. június 6.