Mit egyen a perselymalac?

Régen szalvéta-, képeslap-, rágógumicímke- vagy kisautó-gyűjteménnyel büszkélkedtek a gyerekek, ma – igazi minifelnőttekhez méltón – elsősorban pénzt gyűjtenek. A malacperselytorok ideje nagyjából lejárt, nem kell már feláldozni a „vagyon” őrét, mostanában ugyanis kulcsra jár vagy éppenséggel szétcipzározható a kincsfaló kedvenc. Az étvágya is nagyobb, nemcsak aprót, de papírpénzt is hajlandó bekebelezni, és ha kell, engedelmesen vissza is „köpi” az eltüntetett tízeseket, százasokat. A kérdés csak az, hogy mekkora adagokkal „kúráljuk” őperselységét, illetve mikortól legyen egyáltalán zsebpénze, spórolt pénze gyermekünknek. Minderről Suba Mónika pszichológussal beszélgettünk.

– Mint mindennek, a zsebpénznek is eljön az ideje. Ez általában akkor következik be, amikor a gyerek iskolába kerül. Persze, nem kötelező minden kisdiáknak pénzt adni a kezébe. A döntés ezúttal is gyerekfüggő, először mindenképpen meg kell győződnünk arról, hogy tudja-e a gyerek, hogy mit jelent a pénz, tud-e egyáltalán a pénzzel bánni. Általában 8-9 évesen lesznek elég érettek arra a gyerekek, hogy zsebpénzt kapjanak. Ebben a korban már takarékosságra is lehet szoktatni őket. A csemetéink rendszerint egy csomó mindent kérnek tőlünk, de ha megszavaztuk a zsebpénzelésüket, akkor arra is biztathatjuk őket, hogy gyűjtsék össze a „juttatásokat”, és abból vásárolják meg azt, amit szeretnének. 

– Mennyit adjunk?

– Egy hat-hét évesnek pár lej bőven elég. Ennek a minimális összegnek nem anyagi, hanem erkölcsi jelentősége van, az önállóság, önrendelkezés érzését erősíti a gyerekben. Az évek múlásával, tizenéves korban aztán a zsebpénzt is növelni lehet. Meg kell találni a középutat, hiszen az sem jó, ha az otthonról kapott pénznek nincs reális értéke.

– Mi van, ha mondjuk az osztályközösség egyes tagjai jóval több pénzt kapnak, mint a társaik?

– Ezt mindenképpen érdemes szülői értekezleten vagy egyéb alkalmakkor megbeszélni. A látványos eltérések konfliktusforrások lehetnek, ezért jó, ha azok a szülők is visszafogják magukat, akik a többségnél jobb anyagi helyzetben vannak. 

– Milyen gyakran adjunk zsebpénzt?

– Jó, ha ebben is van egy rendszeresség, hetente, kéthetente feltölthetjük a gyerek anyagi tartalékait. A havonta egyszer kapott pénzt viszont sokszor még egy felnőttnek is nehéz beosztani. 

– Beleszólhat-e a szülő abba, hogy a gyerek mire költse az otthonról kapott pénzt?

– Nagyon fontos, hogy a felnőtt szabad kezet adjon a gyereknek, engedje  megtapasztalni saját döntése szabadságát és felelősségét. Ezt egyébként cseppet sem könnyű betartani, nekem is rendszeresen meg kell harcolnom magammal, hogy ne tiltakozzam, amikor a fiaim chipsre vagy egyéb egészségtelen rágcsálnivalóra akarják kidobni a pénzüket. 

– Jó-e az, ha pénzzel jutalmazunk?

– Nem vagyok igazán ennek a módszernek a híve. Mégis úgy gondolom, tinédzsereknél  alkalmazható, de csakis önként vállalt pluszfeladatok teljesítésekor, semmi esetre sem a kötelező tennivalók – szobatakarítás, leckeírás – elvégzése után. És ha már pénzzel jutalmazunk, akkor legyen annak reális értéke, mert ha a gyerek úgy érzi, hogy a munkája értékelve van, a felelősségérzete is nő. Én egyébként azt is támogatom, ha a tizenéves dolgozni megy, mondjuk nyári munkát vállal, és saját keresete lesz, aminek felhasználásáról egyedül ő rendelkezik.