2022. december 10., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás november 3-i lapszámunkból)

– Christe eleison – Krisztus, kegyelmezz! – nézett fel újra Heloysa a képre. Ajka kissé megremegett. Claryssa mély meggyőződéssel nyugtázta, hogy Jézus képmását látja a falon.

– Az egyik nap azzal állt elém Fulbert nagybátyám – folytatta Heloysa élete krónikáját –, hogy egy neves tudós érkezett Párizsba, akinek az értekezleteit kár lenne kihagynom. Azt is elmondta, hogy Pierre Abélard nemcsak kiváló teológus és filozófus, hanem a zeneművészetben is nagy tekintélynek örvend. Mivel én is sokat foglalkoztam a zenével a költészet kapcsán, kíváncsivá lettem erre a tudósra, mert már hallottam a hírét. Fulbert arról is biztosított, hogy Abélard híres önmegtartóztató életviteléről. Mondanom sem kell, siettem az első előadásra. Lebilincselő volt, ahogy beszélt, sosem hallottam hozzá mérhető szónokot. Filozófiája következetes, tiszta és egyértelmű volt. Nem csoda hát, hogy attól kezdve el nem mulasztottam volna egyetlen előadását is. Néhány értekezlete után egyre inkább kerestem a tekintetét, és ő is az enyémet.

– Jaj, Heloysa, minő veszedelmes helyzet! – sápadt el Claryssa.

– No de képzelje, mi történt: itt van ez a levél, olvassa el!

 Claryssa nővér azon kevés apácák közé tartozott, akik megtanulták az írás-olvasást. Félve, de ugyanakkor nagy kíváncsisággal olvasta a terjedelmes írást. Pierre Abélard önéletrajzát tartotta a kezében. Megtudta, hogy a nagy tanító 1079-ben született egy Nantes közelségében fekvő Le Pallet nevű falucskában. Édesapja tudománykedvelő lovag volt, és úgy rendelkezett, hogy gyermekeit előbb beavatja a tudomány világába, és azt követően a fegyverforgatás művészetébe. Abélard elsőszülött fia volt, és olyannyira ragaszkodott a tudáshoz, hogy lemondott az örökségéről testvérei javára, és gyilkos fegyverek helyett filozófiát tanult.

 Tudásért szomjazó fiatalként került először Párizsba, ahol a neves Guillhelmus elmélkedéseit hallgatta. De mivel a viták során felülkerekedett mesterén, irigységből tanítója és diáktársai is ellene fordultak. Kivételes tehetségét érezve Melun városában saját iskolát alapított. Rövid idő alatt tudásának hírneve szinte a feledésbe taszította egykori tanárát és diáktársait is. Elképesztő népszerűsége arra indította, hogy egyre nevesebb városokban kezdjen el tanítani.

Kanyargós utak és egykori tanítómesterének rosszindulatú fondorlatai ellenére sikere nem tört meg. Hogy még jobban megszilárdítsa tekintélyét, a kor leghíresebb teológusához, Anselmushoz ment tanulni. Abélard hamar rájött, hogy a tekintélyesnek vélt tanítómester olyan, mint az a fáklya, amely „telefüstöli a szobát ahelyett, hogy bevilágítaná”. Egy szórakozás alkalmával diáktársai szemére vetették Abélardnak, hogy ritkán látogatta Anselmus előadásait, pedig nála nincs senki jobb e területen. Abélard azzal érvelt, hogy értelmes embernek elegendő a szentírás szövege, és nem kell külön teológiai magyarázat. Erre kijelöltek egy eléggé homályos értelmű bibliai részt Ezékiel próféta könyvéből, hogy Abélard magyarázza meg. A siker egyúttal kellemetlenséget vont maga után. A magyarázat mindenkit lenyűgözött, de ugyanakkor féltékennyé tette az idős mestert, aki megtiltotta, hogy glosszaírással (írásmagyarázattal) foglalkozzon, mondván, „ha ebben a munkában valamit véletlenül tévesen írnék, azt hinnék, ő tette”. Ezzel a húzásával azonban azt érte el, hogy egyre több tanítványa Abélard pártjára állt. Most már a filozófia és a teológia területén sem akadt ellenfele.

 Győztes vitákkal a háta mögött, Pierre Abélard immár híres tudósként érkezett Párizsba, ahol tanári katedra várta. Tudásának köszönhetően iskolája fényesen működött, így anyagilag teljesen gondtalan életet élhetett.

– Christe eleison! – sóhajtott fel Claryssa, amikor a pénzről és hírnévről olvasott.

– Én inkább hálát adtam Krisztusnak mindezért – szólt Heloysa, nem kis meglepetést okozva kijelentésével.

– Az Abélard vagyonáért? – képedt el Claryssa.

– Igen, mert vagyonos ember lévén, bűnös vágyakat is valóra válthatott volna a pénzével, de nem tette, ehelyett példaértékű, mindenféle bujaságtól mentes életet élt. És ez tette őt különösen naggyá a szememben.

– Értem már, Heloysa! Ön kitűnő gondolkodó!

– Fulbert nagybácsi egyszer csillogó szemmel újságolta, hogy nagy örömet szerzett nekem. Kíváncsivá tett, mi lesz a meglepetés. Szinte elájultam a meglepetéstől, amikor elmondta, hogy ezután Pierre Abélard nálunk fog lakni a palotában, és ő lesz a magántanárom. Kaján vigyorral azt is hozzátette, hogy képzeljem el, ez az Abélard annyira mamlasz pénzügyekben, hogy még fizet is azért, hogy nálunk lakhasson. Megnyugtatott, hogy nem kell tartanom tőle, mert erkölcsileg kitűnő hírnévnek örvend. Mondanom sem kell, Claryssa, annyira felizgatott ez a hír, hogy aludni sem bírtam azon az éjjelen. Behunyt szemmel is Abélard tekintetét láttam sugározni felém. Nem tudtam, miért, de a szívem is gyorsabban dobogott.

– Christe eleison! – dadogta Claryssa, és sűrűn kezdett kereszteket vetni.

– Mit beszél, nővér? Épp az volt a Krisztus kegyelme, hogy ő lett a tanárom!

(Folytatjuk)