2021. március 7., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az Európai Bizottság nem tartja be a játékszabályokat

A Minority SafePack az utóbbi két évtized legfontosabb kisebbségvédelmi kezdeményezése. Rendelkezései az anyanyelvhasználat, a kultúra, a regionális támogatások és a média területére is kiterjednek. Az Erdélyből, az RMDSZ kezdeményezésére indult, a FUEN által koordinált európai polgári kezdeményezést 2017 áprilisa és 2018 áprilisa között több mint 1,3 millió uniós állampolgár támogatta aláírásával, és 11 országban lépte át a küszöböt. 

A Vincze Loránt által koordinált sikeres európai aláírásgyűjtési kampányt követően 2019 decemberében 1.128.385 hitelesített aláírást nyújtottak be az új Európai Bizottságnak, majd miután pert nyertek az Európai Törvényszéken, a Parlament is megszavazta. 

– A múlt évben az Európai Parlament elsöprő többséggel támogatta a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést. Idén január 14-én az Európai Bizottság úgy döntött, nem indít jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében. Ön azt nyilatkozta, hogy ezzel a döntéssel az EB hátat fordított az őshonos kisebbségeknek, az aláíró polgároknak, a nagy többséggel támogató határozatot elfogadó Európai Parlamentnek, több támogató nemzeti kormánynak és régiónak.

– Az Európai Parlament a háromnegyedes többséggel világos politikai támogatást mutatott az ügy iránt. Nem gyakran fordul elő itt, az Európai Parlamentben, hogy a különböző politikai frakciók többsége kiáll egy ügy mellett. Most gyakorlatilag ez történt. A Minority SafePack kezdeményezésről azt lehet mondani, hogy minden politikai támogatás ott volt mögötte. De a Parlament mellett a német Bungestag is támogatta, a holland parlament és több régió is támogatta. Ezt jelezték is az Európai Bizottságnak. Még a döntéshozatal előtti néhány héten is nagyon sok levéllel, telefonhívással, lobbifellépéssel próbálták nagyon sokan az Európai Bizottságot jobb belátásra bírni, és ennek ellenére fordított hátat ennek az ügynek a Bizottság; hátat fordított ötvenmillió embernek. Nem látjuk, hogy végül is mi volt az oka annak, hogy semmit nem léptek. Kilenc pont volt a javaslatok között, legalább néhányat ki lehetett volna választani, és ezekben pozitív döntést hozni, jogalkotásról dönteni.

– Egyszerűen csak visszadobták a kezdeményezést?

– Huszonkét oldalas választ kaptunk. Érdemes elolvasni, mert meredek dolgok vannak benne: például azt állítja az Európai Bizottság, hogy a kisebbségvédelem témakörében már mindent megtett az elmúlt években. Nagyon sok akciója, fellépése volt, s ezt folytatni fogja ezután is. Mintha egy teljesen párhuzamos valóságban élnének. Mi, őshonos közösségek sohasem éreztünk ilyen irányú törődést az Európai Bizottság részéről. Az évek során soha nem volt ilyen nyilatkozata a Bizottságnak, amely az őshonos kisebbségekről szólt volna, és most van képe azt állítani, hogy már mindent megtett. Én magam személyesen több olyan kérdést tettem fel a Bizottságnak különböző ügyekben – pl. az úzvölgyi katonatemető, MOGYE, visszaszolgáltatások, anyanyelvhasználat, Iohannis tavalyi nyilatkozatai stb. –, amelyeket rendre visszautasított azzal, hogy nem az ő hatáskörébe tartoznak. Most meg azt állítja, hogy eddig is mindent megtett. Ezért mondom, hogy mintha párhuzamos valóságban élne, és cinikus, amit állít ebben a dokumentumban a Bizottság. Azzal érvel, hogy az uniónak van romastratégiája, de ez – kérdem én – mennyire jó az őshonos kisebbségeknek? Jó a romáknak, akikről szól: lakhatási, szociális, társadalmi kérdésekben, felzárkóztatásban. De ebben a stratégiában nincs szó az őshonos kisebbségekről. Hogy lehetett ezt érvként használni az őshonos kisebbségek esetében? Ez távol áll a valóságtól. 

– Képviselő úr azt mondta, az Európai Bizottság ezzel a döntéssel hiteltelenné teszi az európai polgári kezdeményezés intézményét, az európai részvételi demokrácia egyetlen eszközét, hiszen a jogalkotást már az ötödik sikeres kezdeményezés esetén utasítja el. Azt is mondta, hogy ez „nem a mi kudarcunk, hanem az Európai Bizottságé”.

– Így van, hiszen az európai szerződésekbe foglalt jogi eszköz a polgári kezdeményezések. Több mint kilencven különböző témában fogalmaztak meg a polgárok kezdeményezéseket, öt jutott el addig a szakaszig, hogy a Bizottság is véleményt mondott róluk, és mind az öt esetben elutasítás volt a válasz. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság gyakorlatilag elutasítja azt, hogy a polgárok véleményét figyelembe vegye. Itt demokráciadeficit esete áll fenn, és az Európai Bizottság az, amely nem tartja be a játékszabályokat. Nem fogadható el az, hogy az Európai Bizottság figyelmen kívül hagy egy, az uniós jogban jelen lévő jogi eszközt. Ez nem jogállamiság, nem jó kormányzás.

– A demokráciadeficitet említette. Ha az Európai Parlament a döntéshozó testület, a Bizottság a végrehajtó, akkor nem kellene végrehajtania azt, amit a Parlament háromnegyedes döntéssel megszavaz?

– Sajnos nem, mert az Európai Bizottság törvénykezdeményező és végrehajtó. Az Európai Parlament gyenge parlament egy nemzeti parlamenthez képest. Nagyon szűk hatásköre van saját hatáskörben törvényeket javasolni. Csak a Bizottság figyelmébe ajánlhat témákat, amelyeket a Bizottság vagy figyelembe vesz, vagy nem. Jelen esetben nem vette figyelembe, de ez politikai szempontból egy nagyon rossz üzenet, mert tényleg figyelmen kívül hagyja a Parlamentet. Ursula von der Leyen volt az a bizottsági elnök, aki azt mondta, ezután komolyan fogják venni az Európai Parlament részéről érkező megkereséseket, komolyan fogják venni a polgári kezdeményezéseket, viszont a valóságban ez nem így történt. 

– Az EB döntését követően azt is nyilatkozta, új eszközökkel, új lendülettel keresik a megoldást: az őshonos kisebbségi nyelvek és kultúrák érvényesülését és védelmét. Mi lesz tehát a következő konkrét lépés ebben az ügyben?

– Néhány nap telt el csupán a döntés meghozatala óta, mi nem álltunk elő egy olyan forgatókönyvvel, hogy mi lesz elutasítás esetén. Úgyhogy most alakítjuk ki az álláspontunkat, nézzük meg a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Jogi lehetőség, hogy semmisségi eljárást indítsunk a Bizottság döntése ellen, akkor az Európai Törvényszéknek kell döntenie, és adott esetben kötelezheti a Bizottságot, hogy ezt a határozatát alaposan fontolja meg, és módosítsa. Ez két-hároméves időszak, erről kell a kezdeményezőknek dönteniük a jogászaik javaslatai alapján. A másik lehetőség pedig a politikai, amit semmiképpen sem szeretnénk feladni, hiszen hatalmas érték az a sok-sok őshonos kisebbség, amely tagja a Minority SafePacknek, és amelynek a támogatását sikerült megszereznünk Európa-szerte. Ez nem fog köddé foszlani, gyümölcsöztetni kívánjuk, és ki kell találnunk azokat az új eszközöket, lehetőségeket, amelyekkel tovább tudunk lépni. Természetesen tájékoztatjuk majd erről a közvéleményt is, de egyelőre még nem dolgoztunk ki erre stratégiát. Folytatni fogjuk, nem adjuk fel, és arra kérem a polgárokat is, akik aláírták a Minority SafePack kezdeményezést, ne legyenek csalódottak, mert nem veszett kárba a közös munka, a közös erőfeszítés, erre építeni fogunk a jövőben. 

– A történtek tükrében milyen esélyt ad az SZNT nemzeti régiókról szóló kezdeményezésének?

– Azt gondolom, hogy lépésről lépésre kell haladni. A cél most az aláírások összegyűjtése, még egy-két tagállamban össze kellene gyűjteni a minimális aláírásszámot, hitelesíteni kell őket, aztán le kell adni az Európai Bizottságnak, ott is jóvá kell hagyják, utána következik a megbeszélés az Európai Bizottsággal, majd a közmeghallgatás a Parlamentben. Tehát ezzel nyilván csak lépésről lépésre tudnak haladni. Nézzük meg előbb, hogy az aláírásgyűjtés sikeres lesz-e. Én bízom abban, hogy igen.

– Remélhető, hogy a Bizottság is megenyhül az őshonos kisebbségek irányában, és jobb belátásra tér?

– Nem tudom, van-e összefüggés a Bizottság hangulata és az aláírásgyűjtés között. Igazából a józan ész most is azt diktálta volna, hogy az Európai Bizottság gyakoroljon normális gesztust, és legalább két-három témában indítson el jogalkotást. Ám úgy határozott, hogy semmit sem lép, ezzel magára vonta nagyon sok ember, politikai szervezet rosszallását. Nem tudom, ez miért jó az Európai Bizottságnak, az uniós demokráciának.