Beszélik már egy ideje, és most egy tervezet is kiszivárgott arról, hogy a járművekre kivetett „környezetvédelmi illeték” helyett a nyugati államokban terjedő zöld matricarendszerrel készülnek nálunk is megsarcolni a járműtulajdonosokat.
Beszélik már egy ideje, és most egy tervezet is kiszivárgott arról, hogy a járművekre kivetett „környezetvédelmi illeték” helyett a nyugati államokban terjedő zöld matricarendszerrel készülnek nálunk is megsarcolni a járműtulajdonosokat. Persze, a politikusok szerint a matricázás sem az adóztatásról szól, de ez csak annyira igaz, mint hogy az eddigi illetékrendszer környezetvédelmi célzatú lett volna. Vagyis egyáltalán.
Mert ha visszaemlékszünk, a környezetvédelmi illetéket, akkor még más néven, már az uniós csatlakozáskor bevezették, hogy ezzel fogják vissza a használt járművek behozatalát, és végül az uniós hatóságokkal való évtizedes harc után voltak kénytelenek megszüntetni – a brüsszeli bürokratáknak az nem tetszett, hogy ezzel az államközösségen belüli szabad áruforgalmat korlátozták, ami az unió egyik legtöbbre becsült alapelvével ment szembe. A matricákkal pedig a régebbi járműveket akarják majd kitiltani a belvárosi övezetekből. Mindkét dolog lényegében arról szól, hogy az új járművek felé akarják terelni a vásárlókat.
Csakhogy az ilyen, gondolkodás nélkül nyugatról importált jogszabályötletektől a mezei adófizető zsebében joggal nyílik ki a bicska. Mert a nyugati bejáratott jogállamokban a politikum inkább azért fáradozik, hogy az adófizetőknek emberhez méltó életszínvonalat biztosítson és tartson fenn, nem azért, hogy a saját és pereputtyai zsebét tömje degeszre, ahogy ez nálunkfele már évtizedes szokás. Annyi biztos, hogy ha közel három évtizednyi demokráciásdi alatt itt is jutottunk volna annyira, hogy legalább a régi szocialista barakkbeli államokban jegyzett átlagbérrel lépést tartsunk, akkor a nem luxusból, hanem életszükségletből járművet használó adófizetők túlnyomó többsége inkább szalonból vásárolna autót, mintsem a használtjármű-lerakatok udvarából. Ahhoz, hogy legalább esélyünk legyen annak a közelébe jutni, még sokáig kell figyelmesen választanunk, és nyomás alatt tartanunk a saját hasznát leső politikumot.
Bár ha a nyakunkba szakadna holnap reggelre a nyugati, mondjuk német jólét, a dolgok hátterére is figyelő ember akkor is megfontolná, hogy mit vesz, és pláne, hogy azt mennyi ideig használja, mert nem nehéz átlátni, hogy a folyton új termékeket kitaláló ipart minden zöld máz ellenére inkább a profit, semmint a környezettudatosság mozgatja. Erre, csak az autóknál maradva, a legjobb példa az egyik közismert gyártó közelmúltbeli botránya, amikor kiderült, hogy trükköznek a motorjaik károsanyag-kibocsátásával. Azóta már további nagy gyárak is csalásgyanúba keveredtek, és nem lenne meglepő, ha fény derülne arra is, hogy a profithajhász ipar és a megkenhető politikusok a balkáninál magasabb szinten is összejátszanak a „zöld”, de a környezetre valójában mindinkább káros szabályalkotásnál. Jobb helyeken is kopik már a zöld máz…
