Mindig a járható utat kell választanunk

Az államelnök-választás első fordulója a magyar közösség sorsára, második fordulója pedig az ország jövőjére nézve fontos. November 2-án, vasárnap a magyarság ismét bebizonyíthatja erejét azzal, hogy egy emberként támogatja Kelemen Hunor szövetségi elnököt, az RMDSZ államelnökjelöltjét, kiáll azok mellett a közösségi tervek mellett, amelyeket képvisel.  

Fotó: Banga Előd Ernő

Az államelnök-választás első fordulója a magyar közösség sorsára, második fordulója pedig az ország jövőjére nézve fontos. November 2-án, vasárnap a magyarság ismét bebizonyíthatja erejét azzal, hogy egy emberként támogatja Kelemen Hunor szövetségi elnököt, az RMDSZ államelnökjelöltjét, kiáll azok mellett a közösségi tervek mellett, amelyeket képvisel. Ezzel az érdekvédelem fontos eszközeit helyezi a magyarság képviseletének kezébe, és a döntéshozás asztalánál továbbra is jelen lesznek közösségi ügyeink.

– Hogyan összegezné az elmúlt hónap tapasztalatait? Sikerült-e megvalósítani azokat a feladatokat, amelyekkel önt megbízták jelöltsége támogatói?

– Megtiszteltetés számomra, hogy egy határozott akaratú erdélyi magyarság törekvéseiről, céljairól beszélhettem, az erős közösség hangja lehettem ebben a kampányban. A párbeszéd fontos üzenetét juttattam el szerte az országba azokról a jövőbeli elképzeléseinkről, amelyek révén Romániának egy modern államberendezkedést javasoltunk, hiszen meggyőződésünk, hogy ezáltal az ország minden polgára nyugodtabban élhetne. Ennek kapcsán mindenütt hangsúlyoztam, hogy legfontosabb követelésünkkel senkitől semmit nem akarunk elvenni. A kulturális és regionális autonómia olyan eszköz, amely által a szórványban és Székelyföldön élő magyarság biztonságban tudná identitása legfontosabb értékeit, és fejlődhetne azokon a területeken, amelyek mindennapi élete, jóléte szempontjából fontosak – a munkahelyteremtés, szociális szolgáltatások, oktatás, kultúra, mezőgazdaság és nagy infrastrukturális beruházások terén. Én ezekről a fontos kérdésekről, politikai programom legfontosabb célkitűzéseiről, új társadalmi szerződés, hosszú távú stratégia szükségességéről beszéltem, és kerültem a mindenféle provokációt, az ellenjelöltjeim támadásaira való választ. Ebben az időszakban sokkal fontosabbnak tartottam a jövőképről való párbeszédet az elvtelen sárdobálásnál.

– A tisztelet és bizalom kampánya két kulcsfogalma volt. Mi a szerepük ezeknek az értékeknek a jövő Romániájában?

– Két olyan alapértékről beszélünk, amelyek nélkül sem a kis közösségek, sem a nagy közösségek nem lehetnek sikeresek. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a kommunizmus előítéletekből és sztereotípiákból álló súlyos örökségét görgetjük magunk előtt még mindig, és ezek meghatározzák a társadalmi viszonyokat. A helyi közösségek egymás közti, valamint többség és kisebbség kapcsolatát befolyásoló tabutémákkal le kell számolnunk, mert ezekkel nehéz továbblépni, nehéz egy egészséges társadalmi viszonyrendszert kiépíteni Romániában, ugyanakkor bizalmatlansághoz és tisztelethiányhoz vezetnek.

Másfelől azt is tapasztaltam, sokan irigylik, hogy a magyarság érdekképviseleti szervezetének 25 éven keresztül nem kellett új utakat, új célokat, új értékrendet keresnie. Elvitathatják – és el is vitatják – tőlünk azokat az érdemeket, amelyeket az érdekvédelem és a kisebbségi jogkövetelések terén elértünk az utóbbi két és fél évtizedben. De azt senki nem vitathatja el tőlünk, hogy az utat, amelyen most haladunk, az RMDSZ taposta ki makacsul, kitartó munkával. És ez azért lehetett így, mert a szövetség és a magyar közösség között megvolt a bizalom, közös volt az út, amelyen haladtunk. Egy új időszak kezdetén ezt a bizalmi viszonyunkat kell megerősítenünk.

– Mire van szüksége a Marosvásárhelyen és Maros megyében élő magyarságnak ahhoz, hogy jövőjét biztos alapokra helyezze?

– Marosvásárhelyen a magyarság intézményeinek megőrzése örökös kihívást jelent olyan körülmények között, hogy a helyhatóságok folyamatosan rosszul értelmezik a multikulturalizmust, amelynek nevében következetesen a perifériára sodornak olyan magyar közösségi rendezvényeket, mint amilyen a Vásárhelyi Forgatag. A magyar kultúra nem kerülhet ki otthonából, Marosvásárhely központjából, nem lehet bozótharcok okozója minden egyes magyar kezdeményezés, amellyel a közösség nem akar mást, csupán kinyilvánítani nemzeti önazonosságát.

Jövőbeli törekvéseink szimbólumértékű példája a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, amelynek esetében a politikum rendelkezésére álló eszközök mellett civil fellépésre, a közösség együttes erejére is szükség van. Azért emelném ki ezt az erdélyi szinten nagyon fontos ügyet, mert két vonatkozásban is figyelmeztető számunkra. Egyfelől, a törvénybe foglalt, kivívott jogaink gyakorlatba ültetését mindennap követelnünk kell, nem érhetjük be azzal, hogy ezeket megszereztük. Ugyanakkor nem mondhatunk le egy olyan intézményről, nem vonulhatunk ki egy olyan egyetemről, amely meghatározó a magyar nyelvű orvosi szakoktatás tekintetében, nem is említve erdélyi kultúrtörténeti jelentőségét.

Maros megye több településén is eredményes polgármesterek végzik a közösségi munkát. Azonban a magyarság szolidaritását a megyében is meg kell erősítenünk, és tanulnunk kell a széthúzásból, látnunk kell, hogy meggyengül az erőnk, ha nem ugyanabba az irányba haladunk.

– Politikai ellenlábasai több ízben is támadták önt amiatt, amit képviselt ebben a kampányban, és megpróbálták elbizonytalanítani a magyarságot. Mit üzen választóinak, miért kell részt venniük a november 2-i szavazáson?

– Mindnyájan tudjuk, hogy nem engedhetünk a széthúzó erőknek és nem adhatjuk sorsunk irányítását mások kezébe. Történelmünk eseményei, de a közelmúlt történései is bebizonyították: nem vezetett semmire, ha erőnket felapróztuk, ha kiengedtük kezünkből a gyeplőt. Én hiszek abban, hogy az erdélyi magyarság mindig is tisztában volt a választások tétjével és következményeivel, még akkor is, amikor ennek elmagyarázása nem volt éppen egyszerű. Nem lehetett a helyes útról rózsaszín ábrándképekkel letéríteni, józanul és megfontoltan döntött. Ezúttal sem lesz másként. Minden egyes magyar szavazat számít november 2-án, eldöntheti a magyar ügyek sikerét a most kezdődő új időszakban.

Persze, időközben zajlik a riogatás és ködösítés minden oldalról. De bízom abban, hogy ez nem jár sikerrel, a járt utat a járatlanért közösségünk most sem hagyja el.