Mindent újrafogalmaztunk

Beszélgetés Keresztes Attila rendezővel

A magyar drámairodalom egyik legismertebb alkotását, Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát viszi színre idei szilveszteri előadásaként a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A közelgő bemutató kapcsán a produkció rendezőjével, Keresztes Attilával beszélgettünk. 

– A magyar drámairodalom egyik legismertebb vígjátékát rendezed szilveszteri előadásként. Te választottad a művet, vagy felkérésre viszed most színre?

– Közös megegyezés volt a Tompa Miklós Társulat vezetőségével, hogy a Liliomfit állítsuk ebben az évben színpadra. Én ezt a művet már kétszer megrendeztem, mindkét alkalommal egy-egy olyan intézményben, amely a szerző nevét viseli: a nagyváradi és a szolnoki Szigligeti Színházban. Mindkét alkalommal színházfelújítási munkálatokat követő avatóelőadások voltak ezek, amelyek közül a nagy sikert megért nagyváradi volt sorrendben az első. Annak kapcsán jött szóba, hogy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 80., születésnapi évadában ezt a művet vigyük színre szilveszteri bemutatóként: hiszen a színházról, a színházcsinálásról, a teátristákról szól.

– Mennyiben befolyásolta a készülő előadást, hogy a darabot már kétszer színpadra vitted? Nagyváradon nagy siker volt, önkéntelenül sem jött, hogy a különböző megoldásokat, elemeket átültesd erre a társulatra? Teljesen nulláról tudtad kezdeni?

– Igen, sőt. A lényeg, hogy a szöveget nézed. Nem is lehet ugyanazt a szöveget más társulattal ugyanúgy színpadra vinni, hiszen azokat a poénokat, azokat a szituációkat azokkal a színészekkel együtt találtuk ki. Egyrészt nem is etikus átemelni őket, másrészt nem is élnek annyira egy másik színpadon, egy másik színész habitusával, jellegével. Az alaphelyzet nyilván ugyanaz – azt bővítjük, bontjuk szét, rakjuk össze – valamint minden helyzetet és szöveget újragondolunk, újrafogalmazunk. Ez eddig is így volt: a nagyváradi előadás még jellegében sem hasonlított a szolnokira. Persze, nem könnyű minden alkalommal újrakezdeni, de éppen ezért ez az előadás ennek a csapatnak a Liliomfia.

– És mennyi maradt meg az eredeti Liliomfiból? Hiszen mindamellett, hogy sok elemében máig aktuális, mégis egy 1849-ben írt szövegről van szó.

– A művet alapvetően nem változtattuk meg, a jellege, a kulturális közege az eredeti maradt – ebből mi kiszólunk, kilépünk, valamilyen módon elmagyarázzuk a 2025–2026-ban élő embereknek, hogy mi hogyan értelmezzük. De kilencvenkilenc százalékban a Szigligeti szövege maradt, dalszövegeiben is. Zenét eredetileg nem írtak hozzá, a dalszövegek világa a népdalokból inspirálódott, és az is előfordul, hogy két népdalt kevert eggyé még annak idején a szerző. Ezt is csak annyiban tettük maivá, hogy az előadás folyamán kilépünk ebből a zárt formából, és kezdünk magunkról, valamint a színházról beszélni. 

– Éppen erre szerettem volna rákérdezni. Összetettebb folyamat egy olyan művet színpadra vinni, amelyben vannak dalbetétek, de amelynek eredetijéhez nem írtak zenét? 

– Bizonyos értelemben könnyebb, mert így az előadáshoz lehet zenét írni, és nem egy megírt zenéhez kell előadást rendezni – mert az olyan zenés művek esetében, ahol a zene adott, ahhoz kell rendezni az előadást. A Liliomfi esetében megvannak a Szigligeti által írt dalszövegek, megvan a dalok helye a szövegben és az előadásban, így ilyenkor mindig zeneszerzőt hívunk.

– Milyen volt a társulattal végzett munkafolyamat? Természetesen nem vendégrendező vagy, nagyon régóta ismeritek egymást, mégis, miben különbözött az eddigiektől, vagy miben hasonlított az eddigiekre a Liliomfival kapcsolatos próbafolyamat? 

– Azt a módszert, ahogyan én vígjátékot készítek, már ismerik, hiszen ebben a színházban és műfajban számtalan produkciót hoztunk létre közösen. Azt hiszem, hogy a vígjátékrendezéseimnek az a különlegessége, hogy a próbafolyamat, majd az előadás egy teljesen nyílt helyzetté válik, amelyben tudunk beszélni önmagunkról. Ezt a modort már a marosvásárhelyi nézők is ismerik, és a telt házakból nekem úgy tűnik, hogy szeretik is. És ez okból mindezt a színészek is könnyen veszik. (A Tompa Miklós Társulat sajtóirodája)