A vétkek felsorolásából nem hiányzik – hogy is hiányozhatnék! – a magyar miniszterelnök tusnádfürdői beszéde, sem pedig a centenáriummal kapcsolatos szavai.
„Borzalmas” leleplező információt küldött szét tegnapi közleményében az egyik ellenzéki párt marosvásárhelyi képviselője. Nem feltűnő egyébként a dolog, mert a politikus szinte napi rendszerességgel, menetrendszerűen szórja a közösségi oldalán és a mass médiában is magyarellenes írásait.
A hétfői „borzasztó” leleplezés az volt, hogy – szerinte – a külügyminiszter „hivatalosan elismerte”, Magyarország támogatja a romániai „etnikai alapú” területi autonómiát. A külügyminisztérium meg „nem akar feszültséget kelteni”, magyarán, cinkosságot vállal a hallatlan ügyben.
A közlemények e nem tudom hányadika nem mond semmi újat: a képviselő régi vesszőparipáját lovagolja meg a parlamenti vakáció unalmas napjaiban. Elítéli mind a magyar, mind a román kormányt és hatóságokat, előbbieket, mert támogatják az úgymond etnikai alapú autonómiát, illetve az erdélyi magyarság jogköveteléseit, utóbbiakat, mert „válasz nélkül hagyják, elnézik” ezeket az égbekiáltó törvénytelenségeket.
A vétkek felsorolásából nem hiányzik – hogy is hiányozhatnék! – a magyar miniszterelnök tusnádfürdői beszéde, sem pedig a centenáriummal kapcsolatos szavai. Olaj volt a tűzre az a kijelentés, miszerint Románia a nagy egyesülés óta eltelt száz éve alatt sem tudott mit kezdeni a határain belül élő több mint egymilló magyarral.
„Nemes” felháborodását csak fokozta, hogy a külügy írásos válasza, mint mondta, színtiszta demagógia, mellébeszélés, annyit sem ér, mint a papír, amelyre írta. Innentől már személyeskedésbe csap át az elégedetlenség, és úriemberhez méltatlan megjegyzések következnek a tárcavezető korára, aki nem elég éber, holott a magyar kormányfő kijelentései „direkt sértések” az ország szuverenitására nézve.
A kritikát, vagyis inkább a gúnyolódást, ironizálást a román miniszetelnök sem ússza meg, akiről a politikus nemes egyszerűséggel azt állítja, hogy „nem ért ezekhez az ügyekhez”, és „teljesen feleslegesen ül a miniszterelnöki székben”.
Persze nincs egyedül a magyarok elleni „szélmalomharcban”. Komoly támogatóra lelt például párttársában, a volt államfőben, aki valamikor együtt pálinkázott a székelyekkel, most meg nem győzi szidni őket. Meg, természetesen, egyes hírtelevíziók műsorvezetőiben, „politikai elemzőiben”. Hiába, egyesek így próbálnak politikai tőkét kovácsolni a következő választásokra, mások pedig a nézettségüket növelnék ezáltal. Mindent egyetlen lapra, a magyar kártyára tesznek föl.
Mert például arra a statisztikai adatra, miszerint tavaly több mint 12 millió köbméter fát vágtak ki az országban, nem reagált egyikük sem. Bizonyára azért, mert nem magyar grófokról van szó.