Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Pénteken és vasárnap Poór István-filmeket tekinthet meg a közönség a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A Márton Áron – Erdély püspöke és az Eucharisztia című alkotásokat már számtalanszor díjazták a nemzetközi filmfesztiválokon, a vásznon megjelenő marosvásárhelyi színművészek is jelentős elismerésekben részesültek.
Poór István Budapesten született, majd éveken át az Amerikai Egyesült Államokban élt és tevékenykedett, a rendszerváltozás után pedig visszatért szülőhazájába. Elmondása szerint leginkább erdélyi és egyházi témákat választ, az ő nevéhez fűződik az első magyar Jézus-játékfilm, az Eucharisztia (2021), melyet október 13-án ismét megnézhet a közönség a Kultúrpalota nagytermében. Ezúttal a Márton Áron – Erdély püspöke (2024) című film kerül bemutatásra, szintén a Kultúrpalota nagytermében, pénteken, október 11-én.
A játékfilmek különlegességéről, munkásságáról maga a filmrendező, Poór István nyilatkozott lapunknak.
– Minden filmem olyan, mint egy ima. Mintha templomban lennénk, kézen fogom a nézőket, akik valójában nem ismerik egymást, ennek ellenére eggyé válnak a történetben – magyarázta Poór István.
– Mivel előbb a Márton Áron-filmet láthatja a közönség, és ennek lesz a marosvásárhelyi bemutatója, érdemes talán ezzel kezdeni. Mit mutat meg a kamerán keresztül a jellegzetes Poór-világban?
– Fontos elmondanom, hogy a filmben elsősorban Márton Áron erdélyi püspök személyiségét és belső világát igyekeztem megismertetni a nézővel. Ehhez a püspök tanításait és a börtönben íródott gondolatait akartam felhasználni. Nem kifejezetten a történetet mutatom be, mert azt mindenki ismeri – én magát a személyiséget viszem a közönség elé. A filmnek egyszerre vagyok a rendezője, producere, a szövegkönyvet is én írtam Virt László segítségével, aki már több, Márton Áronról szóló könyvet is írt, azt hiszem, pontosan tízet, tehát valóban a téma szakértője. Márton Áron egy szent dolog a magyarok, az erdélyiek számára. Egyénisége valahol az ég és a föld között lebeg. Fontos volt számomra, hogy a film profi legyen, pontosabban játékfilm, ami teljesen más, mint a színház vagy bármilyen más műfaj. Ahogyan több helyen mondtam, olyan, mintha egy templomban lennénk, és az elejétől a végéig lassú a ritmus. Azért lassú, hogy a közönség végig együtt utazhasson a főszereplővel, Márton Áronnal vagy Jézussal – általában húsz-harminc perc múlva lehet érezni, hogy a közönség tagjai, akik nem is ismerik egymást, eggyé válnak – összegezte a rendező.
Az elmúlt néhány évben többnyire erdélyi színművészekkel és statisztákkal dolgozik. Állítása szerint az erdélyi színészek a legtehetségesebbek, arcuk háromdimenziós, ugyanis tekintetükben látszik a múlt, a jelen és a jövő. „Poór István filmjeiben nincsenek ordító tömegek; aki hangos sokaságot vagy tucatstatisztákat akar látni, az ne nézzen Poór-filmet. Azonban nála a meg sem szólaló statisztáknak is látni lehet a szemét, nála a meg sem szólaló statisztáknak is személyiségük van. Filmjeit pár hét alatt forgatja le, erdélyi helyszíneken, a természetben vagy olyan épületekben, ahová bérleti díj igénye nélkül befogadják. Meglehetősen gazdaságosan dolgozik. Poór István filmrendezőként személyiségeket ábrázol, mégpedig hitelesen” – állapítja meg róla Virt László szociológus, hittanár, szakíró, aki a szövegkönyv megírásában és összeállításában segítette a rendezőt.
– Hogyan jött létre a film?
– Mint a többi, ugyanolyan minimális költségvetéssel, különböző adományokból, illetve a Nemzeti Kulturális Alap támogatásából, nagyjából tízmillió forintnyi összegből. Itt el kell mondanom azt is, hogy a film kreatív producere P. Soós Kata, vezető operatőr Palatinus Zsolt. Márton Áron fiatal püspököt Pap Tibor, a Csíki Játékszín színésze eleveníti meg, a mellette szolgáló apáca szerepében Ritziu Ilka Krisztinát, a Bekecs Néptáncszínház alkotóját láthatjuk. Salkaházi Sárát Sarbó Kata alakítja, aki Budapesten és Amerikában is játszik különböző filmekben. (További szereplők: Deák Éva Csenge, Berki Szofi, Csontos Levente, Marjai Judit, Tasnády Ádám, Benkő Bence Dániel, Kincses Elemér, Kárp György, Ádám Melinda, Bodó Benjamin, Radványi Hajnal és Todorán Péter.)
– Milyen jövője van a keresztény szellemű filmeknek?
– Egy nagyon erős ellenállás tapasztalható az ilyen jellegű filmek iránt, de alapból nem szívesen fogadják azokat a filmeket, amelyek a kulturális értékeket gyarapítják. Rengeteg olyan film kap komoly összegeket, támogatásokat, amelyek nem szólnak semmiről – legalábbis szerintem a filmipar már nem a maradandó alkotásokat részesíti előnyben. A középszerűség palettája rendkívül színes, de ez nem kifejezetten magyar, sokkal inkább világjelenség, Amerikában is ezt tapasztalom. Én ehhez a táborhoz nem igazán tartozom, sőt nem is szeretnék. Én a minőség pártján állok, valószínűleg azért nem jutok be nagyon híres nemzetközi fesztiválokra, de szerencsére vannak események, ahol értékelik a munkámat, ahol nem mennek az éjszakai telefonok és a háttérkapcsolatok. Ilyen tekintetben elég gagyi világban élünk.
– Ha már a fesztiválokról esik szó, számos díjat kapott a Márton Áron-film. Melyek ezek?
– A film első nyilvános vetítése április 25-én Egerben volt, az Uránia Mozi és Rendezvényközpontban, a második pedig május 17-én Budapesten, a Háló Közösségi és Kulturális Központban. Mindkét bemutató telt házas volt, állva tapsolt a közönség. Hála az angol feliratnak, külföldi fesztiválokon is vetítettük. Három díjat nyert Amerikában a Keresztény Online Filmfesztiválon. Itt a Legjobb Játékfilm díjat én kaptam, a Legjobb Színész díjat a Márton Áront alakító
Pap Tibor, a Legjobb Mellékszereplő díjat pedig két színésznő, a Salkaházi Sárát alakító Sarbó Kata és a Márton Áron munkatársaként dolgozó apácát alakító Ritziu Ilka Krisztina nyerte. Rendkívül büszke vagyok rájuk. Júliusban Csíkszeredában is volt egy telt házas vetítésünk a Csíki Moziban, most pénteken pedig a Kultúrpalotába várjuk a nézőket.