Mind több a kék

Időtlenséget sugall a transzparencia. Vagy inkább kortalanságot, örök időt.

Nagy Miklós Kund és Haller József - Fotó: archív

Időtlenséget sugall a transzparencia. Vagy inkább kortalanságot, örök időt. Az egymásra tevődő, egymásba áttűnő idősíkok múltat és jelent szervesen egybeolvasztva késztetik töprengésre a nézőt, akit már belépése pillanatában ellenállhatatlanul bűvkörébe von a látvány, Haller József legújabb pasztellképeinek régmúltból előlépő, jellegzetesen mai, némaságában is rendkívül beszédes népessége. Jöhetnek távoli mítoszok mélységeiből, lenyűgözhetnek jelképerejükkel, kétségtelenül úgy érezzük, napjaink problematikáját, zaklatott, groteszk korunk érzésvilágát, magunk és kortársaink mostanság ránk telepedő hangulatait szólaltatják meg. Többször betértem a Bernády Házban látható kiállításra, mindig volt látogató, a Forgatag idején a megszokottnál is több, de azután is sok más vidékről érkezett érdeklődő, hisz van ott rendezvény bőven, és a nézőkön mindannyiszor ugyanannak az elismeréssel vegyes döbbenetnek a jeleit ismertem fel, amit a valóban színvonalas, értékhordozó művek váltanak ki az emberekből. Biztos felmerült szinte mindannyiukban, hogy mi is ott vagyunk azokon a drámával telített vagy líraiságba oldott pasztellkompozíciókon, amelyeknek a szobrászi látásmódját is sajátosan kamatoztató festő grafikus oly magabiztos mestere. Gondjaink, örömeink, kétkedéseink, szorongásaink, álmaink, reményeink, önként vállalt szerepeink és a helyzetek, amelyekbe akaratlanul is belekényszerítenek, mind feltűnnek a színeket árnyalatgazdagon, nagy szuggesztivitással ötvöző látomásos jeleneteken, a szebbik nemet annyi módon megörökítő, kifejező portrékon. Ismerősök és ismerősnek vélt ismeretlenek vesznek körül a tárlaton, s köztük barátainkra is ráismerünk. A kiállítás egyik vásárhelyi nézőmarasztaló képe Balázs Imre emlékére született. A tavaly Vácott elhunyt festőművész felsejlő arca, amelyet sajnos sokakban elhalványított a távoztát követő negyed század homálya, egy egész korszakot idézhet fel bennünk, és abból is több kiváló alkotóegyéniséget, akikre igen nagy szükségünk lenne ma is.
Meg kell becsülnünk azokat a művészeinket, akik, mint Haller József, különösebb tamtam nélkül, de annál példásabb következetességgel és igényességgel teszik a dolgukat, és mindegyre készek megosztani alkotói örömüket a művészetkedvelő közönséggel.