Mikor érhet véget a háború?

A legnehezebb tárgyalás a béketárgyalás

Nem véletlenül tartják azt, hogy a legnehezebb tárgyalás a béketárgyalás, hiszen ez úgy kell lezáródjon, hogy mindkét fél számára elfogadott és fenntartható megállapodás szülessen. Az érdekek pedig szinte soha nem találkoznak, különösen nem egy háború esetében. Talán ezért is lehetséges, hogy az orosz–ukrán háború béketárgyalásai is megrekedtek, miközben a világ azt várja, hogy végre megszűnjenek a harcok. Azonban azt senki nem tudja megmondani, hogy mikor jöhet el ez a pillanat, ahogyan azt sem, hogy mikor fognak ismét asztalhoz ülni a felek. A téma kapcsán tartott előadást a Mathias Corvinus Collegium (MCC) marosvásárhelyi központjában dr. Kiss Rajmund, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Diplomáciai Műhelyének vezetője.

A szakember kiemelte, hogy minden tárgyaláson nagy szerepet játszanak az érzelmek, viszont amikor a felekben ott van az esetleges bosszúvágy vagy a düh, akkor nagyon nehezen tudnak higgadtan asztalhoz ülni, mert nem tudják elválasztani a személyt a problémától. Példaként azt hozta fel, hogy képzeljük el, ha azzal az emberrel kellene tárgyalnunk, aki felgyújtotta a szülővárosunkat, és ismerőseink, barátaink haltak meg. 

Ami az orosz–ukrán háborút illeti, márciusban a felek elkezdtek tárgyalni Isztambulban, azonban ezek a béketárgyalások megrekedtek. A március 29-i tárgyaláson a két ország delegáltjai nagyrészt meg is egyeztek, sőt közel volt az aláírás is. Ebben a szerződésben a nyelvhasználati kérdést rendezték, NATO-semlegességet ígért Ukrajna, és ezért cserébe nemzetközi garanciákat kért arról, hogy Oroszország nem fogja ismét megtámadni. Összesen kilenc ország, közöttük Kína, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Izrael, de még Oroszország is garantálta volna Ukrajna területi szuverenitását, valamint a békét. Azonban a tárgyalások után egy nemzetközi összefogás eredményeképpen Ukrajna annyi fegyvert és pénzt kapott, hogy Volodimir Zelenszkij úgy döntött, nem megy bele a békébe, és nem folytatja a tárgyalásokat, mondta dr. Kiss Rajmund. Ezt követően kezdte el hangoztatni Washington, Brüsszel, de még a NATO-főtitkár is, hogy Oroszország nem nyerheti meg ezt a háborút.

Kiss Rajmund aláhúzta, hogy Ukrajnának egyedül semmi esélye nem lenne Oroszország ellen, de véleménye szerint a keleti országban jelenleg több fegyver van, mint az Európai Unióban összesen, illetve óriási pénzügyi támogatást kapott, így nem lehet kizárni a győzelmét sem. A diplomáciai szakember meglátása szerint a legfontosabb az kellene legyen, hogy megszülessen a béke, és mindenki ezt kellene szem előtt tartsa. A béke azt eredményezné, hogy nem halna meg több ártatlan ember. Az emberi életek után pedig a következő prioritás a gazdaság. Kiss Rajmund megfigyelései alapján a nemzetközi elemzők azt mondják, hogy eddig az Egyesült Államok a legnagyobb győztese az orosz–ukrán háborúnak, viszont meglátása szerint nem Amerika a legnagyobb haszonélvezője ennek a háborúnak. Véleménye szerint egy új világrend kezd kialakulni: a világ egyik része támogatja a szankciókat, míg a másik része nem. A feltörekvő országok, amelyek gazdaságilag jóval versenyképesebbek voltak már a 2008-as válság idején – Kína, India, valamint Dél-Amerika és Afrika néhány országa – most még nagyobb előnyre tehetnek szert. A nemzetközi gazdaság csak békében tud igazán jól prosperálni, nyomatékosította Kiss Rajmund.

A jelenlegi helyzetben sem béketárgyalásokról, sem békéről, de még csak tűzszüneti megállapodásról sem lehet hallani. A szakember abban reménykedik, hogy egyszer csak váratlanul rászakad Európára a béke, pont olyan váratlanul, ahogy Oroszország lerohanta Ukrajnát. Erre pedig mindenkinek, így a politikusoknak is szüksége lenne, hiszen az ő vállukra is egyre nagyobb nyomás nehezedik, mert a nyugat-európai jobb módú lakosság körében is egyre nagyobb gondot okoz az energiaszámlák kifizetése. Kiss Rajmund abban reménykedik, hogy a választópolgárok ki tudják harcolni, kényszeríteni a politikusoknál, hogy ne a háborút támogassák, hanem a tűzszünet és a béketárgyalások irányába fordítsák ezt az energiát.

Fontos figyelembe venni, hogy a béke egyik napról a másikra nem fogja megoldani a gazdasági gondokat. Továbbá azt sem lehet megmondani, hogy a békét követően hogyan fog alakulni Oroszország és az Európai Unió gazdasági kapcsolata. Kiss Rajmund véleménye szerint jelenleg nagy a bizalomvesztés, és a szakadék egyre jobban mélyül a két hatalom között, miközben egy évvel korábban a legfőbb gazdasági partnerei voltak egymásnak. A háború kirobbanása óta pedig az a trend, hogy a cégek hagyják ott Oroszországot, és teljes egészében lemondanak a telephelyeikről is. Ezt a helyzetet képtelenség egyik napról a másikra megoldani.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy szankciókat már 2014-ben bevezettek Oroszország ellen, amikor elfoglalta a Krím félszigetet. Ahhoz, hogy minden szankciót feloldjanak, Oroszország le kellene mondjon erről a területről is. A diplomáciai szakember úgy vélekedett, hogy Oroszország és a jelenlegi orosz vezetés nem lesz hajlandó ilyen kompromisszumra. Ezzel együtt – Kiss Rajmund véleménye szerint – az Európai Unió sem lenne hajlandó lemondani a szankciókról.

A háború végét senki nem tudja megjósolni, csak abban lehet reménykedni, hogy előbb-utóbb bekövetkezik egy tűzszünet, amely szép lassan átfordul békébe. A tűzszünet alatt lehet területekről tárgyalni, térképeket rajzolgatni, illetve nemzetközi segítségnyújtásról tárgyalni, de mindezt már úgy, hogy közben nem halnak meg ártatlan emberek. 

Egy évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy ez a háború bekövetkezhet, különösen ilyen mértékben, és senki nem tudja megmondani, hogy meddig fog tartani. Csak reménykedni lehet abban, hogy nem fog sokáig húzódni. Kiss Rajmund azzal zárta előadását, hogy a háború kitörésekor senki nem gondolta volna, hogy ez a fegyveres konfliktus 8 hónap múlva még mindig tartani fog, méghozzá úgy, hogy a békére jelenleg kilátás sincsen.