Mi a vétkünk?
Sokat gondolkoztam azon, vajon mit vétettünk mi, színházszerető, -látogató szászrégeni lakosok, hogy minket messzi ívben elkerülnek a színházi társulatok úgy általában, de főleg a marosvásárhelyi.
Sokat gondolkoztam azon, vajon mit vétettünk mi, színházszerető, -látogató szászrégeni lakosok, hogy minket messzi ívben elkerülnek a színházi társulatok úgy általában, de főleg a marosvásárhelyi. Pedig vevők vagyunk nemcsak a kabaréra – egyedül ezzel megtisztelnek –, hanem a komolyabb darabokra is. Nem hiszem, hogy valaha is fél terem előtt kellett volna szerepelnie a társulatnak városunkban. Annak idején, mikor Marosvásárhelyről Szászrégenbe költöztem, közel negyven éve, gondoltam, sebaj, hiszen minden darabot megnézhetünk, mert ide is kijönnek vele. De nem így történt. Eleinte jöttek, de egyre ritkábban, míg végül sehogy. Tudom, a színházak nincsenek könnyű anyagi helyzetben, nem egyszerű turnézni, autóbusz kell, meg sokszor a díszletek szállítása is gond. Mikor hallom vagy olvasom az újságban, hogy elmennek Medgyesre vagy Balánbányára s hozzánk 32 km-re nem, nagyon tudok bosszankodni. Nem mindenki pattanhat autóba, mert nincs is, hogy bemenjen Marosvásárhelyre megnézni egy darabot, sok az egyedülálló középkorú vagy idős ember, aki nagyon szívesen eljárna színházba, még ha az egy kis anyagi megterheléssel jár is. Igaz, vannak kisbuszok, azzal is be lehet menni, csak sajnos, nincs amivel hazajönni, mert fél kilenckor van az utolsó járat. Egy nyugdíjasnak pedig még 20 lej útiköltség a jegy ára mellett sok. A tavaly a szászrégeni magyar napok alkalmával, valami csoda folytán – most is megköszönöm azoknak, akiknek ez köszönhető – mi is láthattuk a híres Bányavirág előadást, amely nagyon tetszett, lenyűgözött, még román ajkú barátnőm is élvezte. Mi, a szászrégeniek is vágyunk minőségi színházi előadásokra, mi az oka, hogy minket elkerülnek, mit, ki ellen vétettünk? Nem lehetne erre is valami megoldást találni, oly kevés az előadás vagy koncert. Nyári időszakban az evangélikus egyház vállal fel orgonakoncerteket, és meghív különböző előadókat, de máskülönben nagyon kevés igazi kulturális eseményre van kilátás. Még szerencse, hogy a Kemény János Művelődési Társaság vagy a Humana Regun Egyesület, az egyházak közreműködésével, még szervez minőségi találkozókat. Tehát mi a vétkünk, miért kerülnek minket a marosvásárhelyi társulat előadásaival?
Demeter Judit ny. könyvtáros
