Mi legyen a fű sorsa?

 Sokszor átsiklok válaszra váró dolgok fölött, azt nem mondanám, hogy könnyedén, inkább azzal a legyintéssel, hogy majd csak lesz valahogy. Most mégis rászántam magam, hogy feltegyek egy kérdést a magam, de mások okulására is, válasz esetén.

 Egy kis történelmet is beleviszek az ügybe, kövesdombi utcánk közelmúltbeli történelmét, habár úgy látom, a munkagépek, amelyek megjelentek, végképp múlttá fogják tenni még a jelenét is. Azért mégis felteszem a kérdést... !

 Nemcsak nálunk, de még a környező utcákban is, a járda még a régi szép időkből való, amikor úgy alakították ki, építették meg, hogy az ottlakók virágokat ültethessenek házuk elé, széppé, kellemessé téve az utcák arculatát, hangulatát. Idővel, ami jelen esetben talán még harminc évnél is többet jelent, ezek a járólapok itt-ott tönkrementek, kikezdte őket az idő, ami persze még mindig nem hasonlítható össze a jelenkorban lerakottakkal, amelyek már a lerakást követő évben tönkremennek, de ez egy másik történet. Tehát, ahogy kezdett az idő vasfoga meglátszani ezeken a betonlapokon, és ahogy a lakók is kezdtek kicserélődni a házakban, ki-ki saját kezdeményezésre javított a meglévő állapotokon. Egyik lebetonozta a járdát teljes hosszában és szélességében, másik kőlapokat fektetett a régiek helyébe, a harmadik meghagyta a régi arculatát, virágokat ültetve a járda két szélén levő földsávba. Mi csak a kocsibejáratot betonoztuk le. Mindenki tette/teszi a dolgát saját ízlése, no meg pénztárcája tömöttségének függvényében, senki által, de még a városrendezési osztály részéről sem háborítva. Elvégre mindenki csak javít a helyzeten, itt-ott még járhatóvá is téve a járdát, az arra járók megelégedésére. Az már egészen más dolog, hogy milyenre sikerül így az összhatás...

Mint mondtam, mi a ház előtt nem bolygattuk a járdát, meghagytuk a két szélén a virágoknak szánt földsávokat is. Nem mondom, voltak kísérleteim, hogy ültessek virágokat ezekre a kis szigetekre, de a járdán parkoló autók miatt egyszerűen nem volt erre lehetőség. Gazdáik, más hely nem lévén, oda parkolna a járdára, földbe nyomva mindent, ami csak merészkedik kidugni a fejét. Hacsak, mint egyesek, nem szúrok le vasoszlopokat a járda előtt... Ez is egy megoldás volna! Faültetésről persze lemondtam, miután egyik évben egy, a postaládámba dobott cetlin keresztül fenyegetett meg a hivatal, vágjam le az orgonafám ágát, amelyik ki merészkedett hajolni a kerítés fölött a járdára. Ellenkező esetben megbüntetnek, mivelhogy a kihajló ág zavarja a gépkocsivezetők látóterét. Nem értem még most sem, hogy a járda fölé enyhén kihajló egyetlen vékony ág hogyan tudja az úttesten közlekedő autósokat zavarni, egyenes utcaszakaszról lévén szó? Mellesleg, az utcában olyan nagy az autósforgalom, hogy a gyalogosok is mind az utca közepén járnak... Azóta kínosan vigyázok, hogy az orgonafám ágai a kerítés mellett egyenesen nőjenek az ég felé.

 Ekképpen lemondva a virágokról, hagytam, hogy a járda tövében fű nőjön. Időnként lenyírtam, és eleddig nem is volt baj, a fű belekerült a szemetesládába és kész! A minap viszont, amikor ugyanezt a műveletet végigcsináltam, egyúttal összeszedve azt a szemetet is, amit nemrég az utcaseprők évi egyszeri tisztítás gyanánt az utcáról a járdára sepertek, a fű legfelül került a szemetesládába. 

 Én épp az udvaron voltam, amikor végre megjelent a szemeteskocsi. Vártam, hogy kiüresedett ládámat behozhassam a járdáról. De jaj, a lenyírt fű kikandikált a láda fedele alól! Ennyi kellett csak a tisztaság éber őrének! Felrántotta a láda fedelét, belemarkolt a fűbe és rám ripakodott: hogy merészeltem a füvet a szemét közé tenni, amit én meg is értettem, merthogy más rendeltetést is szánhattam volna neki, például feletethettem volna a nem létező állataimmal, talán meggyújthattam volna az udvaron, vagy a járda közepén. Esetleg megvárhattam volna vele az őszi lomtalanítást... Selypítve kiabálta, ha még egyszer ilyen dolgokat talál a szemetesládámban, annak egész tartalmát a járdára fogja üríteni.

Nem kétlem, emberem a szemétre vonatkozó szabályzat minden betűjét be akarta tartani, és velem is betartatni, de újból kérdezem, mit csináltam volna én az egy négyzetméter területről lenyírt fűvel? Ki tudná ezt nekem megmondani? 

Fogarasiné Bereczki Irma