Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Sokan, sokféleképpen fogalmazták már meg, de pontos választ még senki sem talált a kérdésre. A Magyar értelmező szótár szerint a boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése.
Nos, aki a tegnap elolvasta a marosvásárhelyi liberálisok közleményét, láthatta, hogy nekik egészen más dolog jelenti – vagy legalábbis jelentette – tegnap a boldogságot. Mégpedig az, hogy a prefektus kibocsátotta a régen várt rendeletet, amely szerint egy kivételével, aki nem volt jelen az ominózus tanácsülésen, megszűnt azoknak a liberális városi tanácsosoknak a mandátuma, akiket február közepén ebrudaltak ki a pártból, mivel állítólag szembementek a városi politikai büró határozatával. A politikai bizalom megvonása után egymást követő nyilatkozatokban sürgette a városi elnök a prefektusi rábólintást, úgymond azokért a marosvásárhelyi polgárokért, akik a legutóbbi helyhatósági választásokon a liberálisokra adták a voksukat.
Ezekre a felszólításokra érkezett meg tegnap a prefektusi válasz, hogy a szófogadatlan tanácsosoknak megszűnt a mandátuma.
Ennyi elég is volt a liberálisok boldogságához. A párt megyei elnöke ugyancsak közleményben reagált a prefektusi rendeletre, hogy „a marosvásárhelyi politika egy szomorú időszaka zárult le”, mert a prefektusi rábólintás véget vet a renitens tanácsosok – akik már rég nem képviselik a párt álláspontját – „kettős játékának”. A városi elnök sem akart lemaradni. Azt mondta ugyanabban a közleményben, hogy „mától Marosvásárhelyt a polgármesteri hivatalból a helyi tanács vezeti, nem pedig egy szállítási vállalatból irányítják”. Természetesen a város javára.
Tehát most boldogak a liberálisok megyei és városi vezetői.
Erről jutott eszünkbe, hogy éppen aktuális a téma, hiszen pár nap múlva van a boldogság világnapja. Ugyanis az ENSZ közgyűlése 2012 júniusában március 20-át a boldogság világnapjává nyilvánította.
A Lélekpálya.hu szerint „a boldogsághormonok, az endorfinok az agyban termelődő apró fehérjemolekulák. Csökkentik a testi és lelki fájdalomérzetet, és boldog-ságérzést okoznak. Hatásuk körülbelül 12 órán keresztül tart. Ilyen például az oxitocin, mely nyugtató és stresszoldó hatású, és a szerotonin, melynek hatására boldognak és gondtalannak érezzük magunkat…”
A kérdés, hogy a boldogság valójában csupán a hormonok játéka lenne?
Azt mondják, hogy például a világ szegényebb országaiban boldogabbak, vagy legalábbis mosolygósabbak az emberek, holott például Indonéziában, Vietnámban vagy a dél-amerikai országokban nagy a szegénység, virágzik a korrupció, a drogbiznisz…
Azt is mondják, hogy a pénz és a vagyon nem boldogít. De azért – tehetnénk hozzá –, nem árt, ha legalább annyi van belőle, ami elég a gond nélküli, kényelmes élethez.
Amint a tegnapi közleményekből is kiderül, egyesek boldogságához azonban elég egy prefektusi rendelet is. Azzal a megjegyzéssel, hogy az érintettek bizonyára nem osztoztak volt pártvezetőik boldogságában. Köztudott, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, perrel fenyegetőznek.
Sok példát hozhatnánk fel: van, aki attól boldog, ha segíthet embertársain, volt egy főügyészünk, akiben a bilincsek csörgése hozta mozgásba a boldogsághormonokat, és van, akinek a boldogsághoz elég egy tábla csokoládé.
Tényleg, mi kell a boldogsághoz?