Mi a teendő?

• 2026-06-03 14:00:00

• Szeredai Vivien

Mérgeskígyó-harapás

A Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat közleményben hívja fel a természetjárók figyelmét arra, hogy a melegebb idő beköszöntével egyre gyakrabban találkozhatunk kígyókkal a hegyvidéken, sokszor olyan helyeken is, ahol nem számítunk rájuk. Azt is elmondták, mi a teendő, ha mérgeskígyó-harapást szenvedünk. 

Mint írták, Romániában az egyetlen mérgeskígyó-faj a vipera, ami a Kárpátokban akár magasabb tengerszint feletti vidéken is előfordulhat. A kígyók általában nem agresszívek, rendszerint csak akkor támadnak, ha meglepik, megfogják vagy provokálják őket, esetleg rájuk lépnek, éppen ezért fontos, hogy odafigyeljünk a környezetünkre. 

Megelőzésképpen, ha túrázni indulunk, viseljünk bakancsot és hosszú nadrágot, főleg akkor, ha köves, bokros, füves terepen járunk. A növényzet ellenőrzésére használjunk túrabotot vagy hosszabb botot, ne mozdítsunk el köveket, farönköket vagy kőlapokat anélkül, hogy előtte ellenőriznénk a helyet, és semmiképpen se üljünk le közvetlenül a földre előzetes ellenőrzés nélkül. Ha kígyót látunk, ne közelítsük meg, ne piszkáljuk, ne próbáljuk megfogni. Ha a kígyó nagyon közel van hozzánk, maradjunk nyugodtak, kerüljük a hirtelen mozdulatokat, és hagyjuk, hogy eltávolodjon.

Viperamarás esetén azonnal hívjuk a 112-es segélyhívó számot, és adjuk meg a pontos helyszínt. Ha a harapás hegyvidéki környezetben történt, értesíthető a Salvamont országos diszpécserszolgálata is a 0725-826-668-as telefonszámon. Rendkívül fontos, hogy a sérült maradjon nyugodt, és ne mozogjon. Helyezzük őt biztonságos, árnyékos helyre, lehetőség szerint fekvő helyzetbe. Az érintett végtagot rögzítsük, és tartsuk lehetőleg a szív szintje alatt. Vegyük le róla a gyűrűt, órát, karkötőt vagy szoros ruhadarabot, mert a végtag megduzzadhat. 

A sérültet csak úgy szállítsuk, hogy közben ne végezzen fizikai erőfeszítést, és csak akkor, ha ezzel valóban gyorsabban jut orvosi ellátáshoz. 

A mérget semmiképp sem szabad szájjal kiszívni, a sebet pedig nem szabad felvágni vagy kiégetni, és nem szabad jeget tenni rá. Nem szabad érszorítót alkalmazni. A sérülttel ne itassunk alkoholt, kávét vagy energiaitalt, és nem szabad őt gyalogoltatni sem, ha viperamarást gyanítunk. A viperamarás jellegzetes tünetei közé tartozik a két, egymáshoz közeli apró szúrásnyom, az erős fájdalom a marás helyén, illetve duzzanat az érintett testrészen. Emellett jelentkezhet hányinger, hányás, erős izzadás, szédülés, látászavar, légzési nehézség, gyengeség, zavartság vagy félájult állapot is. 

A Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat képviselői a közleményben kiemelik, hogy a hegyvidéken a veszélyek bármikor megjelenhetnek, ezért óvatosságra és felelősségteljes viselkedésre intik a természetjárókat.