A mezőségi táj élménye

Kiállítással zárult a múlt vasárnap az V. Mezőbándi Egerházi Képíró János Alkotótábor. A református templom melletti művelődési ház falait tájképek, csendéletek, grafikák, portrék díszítették, s az asztalokon szobrok és faragványok sorakoztak.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Kiállítással zárult a múlt vasárnap az V. Mezőbándi Egerházi Képíró János Alkotótábor. A református templom melletti művelődési ház falait tájképek, csendéletek, grafikák, portrék díszítették, s az asztalokon szobrok és faragványok sorakoztak. Lukácsi Szilamér református lelkész érdeklődésemre elmondta, hogy Erdőcsinádon neves alkotók biztatására fogott a táborok szervezésébe azzal a céllal, hogy összefogja a képzőművészeket. Bándi lelkészként 2007-től a korábbi együttlétek, alkotói légkör hangulatát szeretné meghonosítani a Mezőségen is.

Az ötödik tábor vendége volt Zsigmond Márton, Vorzsák Gyula, Fülöp József Csíkszeredából, Csutak Levente Brassóból, Tóth Ferenc Szovátáról. A határon túlról is vannak visszatérő és új táborozók. Kovács Sándor Orosházáról, Farkas Tóth László Magyarbánhegyesről, Gyöngyösi Károly Kunágotáról, Kristóf György Mezőkovácsházáról, s Ribényi Csaba természetfotós Pátyról. A vendégeket a papi lakon, a kántori lakásban illetve a helybeli családoknál szállásolták el, s étkeztetésüket a parókián biztosították.

Az idei tábor témája a mezőségi táj megörökítése mellett a templom és iskola kettőse és Nyirő József volt. A tábor helybeli résztvevője, Bányai Dániel szobrok egész sorát készítette a magyar nagyasszonyokról, fejedelmekről, írókról, köztük Nyirő Józsefről is, s festményein megörökítette a két bándi lelkész, Gáll Károly és dr. Imreh Barna portréját.

Gyöngyösi Károly, Kunágota alpolgármestere, akit a tábor csendéletek, tájképek festésére inspirált, elmondta, hogy dr. Képíró Zsuzsanna orvos, a tábor védnökének ösztönzésére utazott Mezőbándra, s a múlt évben annyira megszerette, hogy az idén is visszatért. A visszajáró vendégek között van Farkas Tóth László szobrász is, aki bevallotta, hogy Mezőbándon szülőföldjét, az alföldi tájat festi, s hazatérte után a magyarországi művésztelepeken tör fel benne a mezőségi táj élménye, a domborzati viszonyok, a fák, füvek, a mező sajátos színe, ami egyben visszatérésre ösztönzi minden évben.