Mezőségi színek, formák

A nyár beköszöntét az is jelzi, hogy az alkotótáborok többfelé már vendégfogadásra, kapunyitásra készülnek.

Kapu… Forró Ágnes pasztellje

A nyár beköszöntét az is jelzi, hogy az alkotótáborok többfelé már vendégfogadásra, kapunyitásra készülnek. A Maros Mezőségi Művésztelep tavalyi termésének bemutatásával jelzi, hogy figyelme középpontjában az új szezon. Különös képződmény ez a létesítmény, a Székely Mezőség öt művészetszerető közösségének az összefogásából jött létre két évvel ezelőtt. A csittszentiváni, mezőbergenyei, mezőmadarasi, mezőbándi és mezőpaniti táborok anyagából összeállított válogatás a marosvásárhelyi unitárius templom Bolyai téri tanácstermében tükrözi azt az alkotó pezsgést, ami mindenik telepet külön-külön és együttesen is jellemez és műtárgyakat terem azokon a napokon, heteken, amikor a festők, grafikusok, szobrászok, keramikusok, textilesek, fafaragók összegyűlnek. Sőt, gyakran azután is, hiszen a résztvevők annyira feltöltődnek az ott elraktározott élményekkel, hogy jóval később is vissza-visszatérnek a helyszínen felvázolt témákra.

Legkorábban Mezőpanitban indította táborát a református egyházközség. Lelkes és hozzáértő művész, a 2000-ben elhunyt Molnár Dénes patronálta, örökségét fia, ifj. Molnár Dénes viszi tovább. Társszervezőként a festő Czirjék Lajos is teljes erőbedobással ügyködik az alkotótábor felvirágoztatásán. És nem csak az ittenién. Mezőmadarasiként a szülőfalujában később létrehozott tábor is szívügyévé vált. Meg a többi is, hiszen egyben az egyesített művésztelep ügyvezető elnöke is, Molnár D. Dénes pedig a művészeti vezető. És minden helység képviselteti magát a vezetőbizottságban, Domahidi Béla, Lu-kácsi Szilamér, Pitó Antal református lelkészek illetve Szabó Izolda, a Pro Ruris Egyesület elnöke valamint Ősz Zoltán, Szabó András és Székely Lajos képzőművészek személyében. Mindannyiuk összefogásával, összehangolt munkájával sikerül falunként és mezőségi művésztelepként is öregbíteni táboruk hírnevét, gazdagítani gyűjteményeiket, kellemes, ösztönző környezetet biztosítani vendégeiknek, megkedveltetni a helybeliekkel a kultúrát, művészeteket, sőt még turistákat is csalogatni arra a szép, de idegenek által ritkábban látogatott vidékre. A mostanihoz hasonló tárlattal a tavaly a Bernády Házban lephették meg az érdeklődőket, a közös megmérettetések hagyománya immár kialakulóban van. És az sem akármilyen fegyvertény, hogy meg tudták jelentetni a Maros Mezőségi Művésztelep 2010-es katalógusát. Színvonalas, jó minőségű, színes kiadvány. Csak így tovább!

Volt miből válogatniuk, már mintegy hetvenöt alkotó megfordult, munkálkodott a telepeken és hagyott műveket a helybelieknek. A megyehatárokon túlról is sokfelőlről jöttek táborozók, külföldről is többen. A május 24-én nyitott kiállításon, amelyet kellően oldott hangulattal telített a középiskolás Diós Brigitta éneke valamint a bándi festő és hangszerkészítő Bányai Dániel citerajátéka, mindebből élvezetes ízelítőt kaptak a jelenlevők, művészek és művészetpártolók. A mezőségi táj, az ott élő emberek, a személyesen megtapasztalt hagyományok, az épített örökség, a jellegzetes motívumvilág, a különféle élethelyzetek sokféle munkára ihlették az alkotókat. A műfaji gazdagság, a stiláris sokszínűség azonban nem hat eklektikusnak, ellenkezőleg, e formai, ritmikai, színbeli változatosság, az életigenlő, élénk kolorit még inkább felkelti a nézők érdeklődését, derűt, optimizmust sugároz, a látogatóknak pedig kedvük kerekedhet arra, hogy felkeressék azokat a helyeket, ahol a művek születtek. És olyan gondolat is felmerülhet bennük, hogy milyen jó lenne, ha valamikor ezt a gyarapodó kollekciót egybegyűjtve is láthatnák, mondjuk az öt település valamelyikében egy ezután létesítendő székely mezőségi multifunkcionális kulturális központban. Ehhez kellene csak igazán az eddigiekben is meg-megcsillant, értékteremtő összefogás.