Folytatjuk utunkat a Mezőségen. Ezúttal olyan településeket ajánlunk az érdeklődők figyelmébe, amelyek nemcsak a magyar történelemhez kötődnek, mint Mezőbánd, hanem érdekes jelenségnek is tanúi voltak.
A mezőbándi református templom (Fotó: Nagy Tibor)
Folytatjuk utunkat a Mezőségen. Ezúttal olyan településeket ajánlunk az érdeklődők figyelmébe, amelyek nemcsak a magyar történelemhez kötődnek, mint Mezőbánd, hanem érdekes jelenségnek is tanúi voltak. Kevesen tudják, hogy 1852. szeptember 4-én meteorzápor volt a környéken, és ennek nyoma ma is látható, sőt az itt talált meteoritdarab hozzásegítette az amerikai űrkutató ügynökséget (NASA), hogy a Holdra szállás előtt tanulmányozzák a landolásra alkalmas talaj feltételezett összetételét. A kőzet ma a bécsi természetrajzi múzeumban látható. A dombok között kanyarogva olyan falvakban barangolhatunk, ahol sajnos csak egy-egy árván maradt harangtorony jelzi, hogy egykor magyarok is laktak a vidéken.
Ősidők óta lakott település. Határában bronzkori emlékek kerültek elő. Rózsásfalván római pénzeket és római telep maradványait találták. A mezőbándi temető avar részéből került elő az a lepénysütő tál, amelyet a történészek a szlávok első biztosan keltezhető erdélyi nyomának tartanak, keletkezését 600-630 közé teszik. A székelyek ősi letelepedési helye, egyesek szerint ez volt Cigla mezeje, ahová a hunok maradékai húzódtak vissza. Időközben több falu is egybeolvadt, mint Székelygerebenes, Adósfalva, Súgófalva, Kistelek, Csükmöd, Rózsásfalva és Egerháza. Nevét Sándur Bándtól származtatják (a Csíki krónika szerint ő volt Betsek hat fiának egyike), a későbbiekben Bánd, Bundum, Meseo-Band néven jelenik meg. Az Omlás déli csúcsán a középkorban vár állott. A hajdani településen 1336-tól a székely Meggyes nemzetségnek, később Báthory Zsigmondnak, Bethlen Gábornak, Báthory Gábornak voltak birtokai. Majd I. Rákóczi György birtokába került a falu, a helyi és a gerebenesi udvarházakkal együtt. A 17. században több nemesi udvarház is volt a faluban, köztük az I. Rákóczi György özvegyéé, a Lorántffy Zsuzsannáé, amely valószínűleg az 1857-es tűzben, amikor a falu majdnem teljesen leégett, elpusztult. 1707 tavaszán a Munkácsról Marosvásárhelyre, fejedelmi beiktatására érkező II. Rákóczi Ferenc március 30-tól április 5-ig a faluban tartózkodott, itt írták meg a fejedelmi eskü szövegét is. A református egyház 1552 után, Göcsi Máté és Kálmencsei Sánta Márton ige- hirdetéseit követően jött létre a faluban. 1615-ben említették először a református papot és oskolamestert. Azóta három templomot is építettek a helyiek. Az első az 1600-as évek elején épült, a Felszegen. A második 1756-ban készült, kőből. A harmadik templom 1885-ben lett kész. Az orgona 1830-ban készült. A szószéket id. Csiszár Sámuel készítette 1884-ben. A toronyban három harang található. A nagyharangot 1609-ben, a közepest 1756-ban, a kisharangot 1800-ban öntötték. A toronyórát 1862-ben készítették.
A látnivalók közül megemlíthetjük tehát az 1885-ben épült református templomot, az 1905-ben felhúzott görögkatolikus templomot, az 1896-ban felszentelt római katolikus templomot, valamint a legrégebbi, 1787-ből való ortodox templomot. A horgászoknak ajánlott a határához közel található, mintegy 2 km hosszú Bándi-tó.
Istentó
A községtől távolabb esik ugyan, de közigazgatásilag ide tartozik Istentó, ahol ma már a föld-visszaszolgáltatás, illetve a privatizálás miatt nem közelíthető meg a hasonló nevű tó, amelybe egy meteorit csapódott be, ugyanis 1852. szeptember 4-én 16:30-kor meteorzápor hullt a Mezőségen, Mezőmadaras környékén. A hullásmező kb. 10 km hosszú és 4 km szélességű, ellipszis alakú volt. Így keletkezett a 8 ha területű, kb. 4 méter mély tó, amelyről az egykori marosvásárhelyi orvos, dr. Knöpfler Vilmos a következőképpen számolt be: „Egészen tiszta, felhőtlen ég mellett s teljes szélcsendben tűnt fel a tűzgolyó, mely délnyugatról északkelet felé vonult és kialudván, mennydörgésszerű vagy távoli ágyúk dörgéséhez hasonlítható zaj volt hallható Károlyvár s Nagyenyedtől kezdve Tordáig és Kolozsvárig, északkelet felé pedig Marosvásárhely és Szászrégenig. Az eldurranás után a mezei munkások süvöltő hangokat hallottak a levegőben, s eközben látták a lehulló köveket. Egy-két mezei munkás az Isten-tó közelében lévén, látta azt is, hogy egy nagy tömeg a tóba esett, vizét egy ölnyi magasságra felloccsantotta, és az egész tóban nagy hullámokat vert fel”.
Az 1852-ben lehullt meteoritot ma a bécsi természetrajzi múzeumban őrzik, fontos szerepet játszott a kondritos meteoritok kutatásában, amikor az 1960-as években az amerikai űrkutatás készült a holdkőzetek fogadására, összegezték az addig gyűjtött ismereteket a kondritos meteoritokról (kondritok). A meteoritokat ugyanis három nagy anyagtípusba sorolják: kő-, kő-vas- és vasmeteoritok. A kőmeteoritok két osztályba sorolhatók, kondritok és akondritok (az akondritokban nincsenek kondrumok). A kondritok tizedmilliméterestől a centiméteresig terjedő nagyságú kicsiny gömböket, kondrumokat (magokat) tartalmazó meteoritok, a kondritok ezekről kapták a nevüket. A mezőmadarasi meteorit a kondritok közé tartozik, érdekessége a viszonylag nagy széntartalma.
Mezőmadaras – Szénáságy
Mezőmadaras 2004-ig Mezőbándhoz tartozott, ma önálló község egy faluval. Látványossága a református templom, amelyet egy korábbi, a 18. században meglévő helyére 1804-ban építettek gróf Bethlen Karolina telkére, amit ő a református egyháznak adományozott. A templomot ezt követően 1833-ban, 1852-ben és 1862-ben is javították. 1869-ben összedőlt a torony, mielőtt újjáépíthették volna. 1872-ben fogtak hozzá a torony újjáépítéséhez. Újabb felújítási munkálatokat végeztek 1948-ban, 1970-ben és 1973-ban, amikor a templombelsőt is rendbe tették és kiegészítették a berendezést. Legutóbb 1996-ban volt jelentősebb renoválás.
A kúriák
Egy 1831-ben készített statisztikai felmérés szerint Mezőmadarason 12 kúria létezett. Ezek közül megemlítjük a gróf Bethlen Pálét és az Orbán Györgyét. Az Orbán család Kézdimárkosról került Madarasra. Az évek során tetemes földbirtokra tett szert, a Bethlenektől vásárolták meg a ma lakatlanul álló kúriát, ami korábban Mihály Zsigmond nagybirtokos tulajdona volt. Az 1828-ban született márkosfalvi Orbán Károly honvéd huszárfőhadnagy Bem tábornok hadsegédje volt, felesége Pataky Borbála. Fiuk, Orbán György földbirtokos az erdélyi nemesi családból származó zeykfalvi Zeyk Saroltát vette feleségül, aki fiatalkorában az idős Kossuth Lajos „napsugarát” jelentette. Bár a hagyomány úgy tartja, hogy a Madarasra ellátogató Kossuth Lajos a kúria teniszpályáján ismerkedett meg a még gyermek Zeyk Saroltával, az adatok fényében ez csak legendának számít. Zeyk Sarolta 1884-ben európai körutazáson vett részt rokonainál, és a visszaúton hosszabb időre megálltak Zeyk Józsefnél, a lány Torinóban élő nagybátyjánál. A 19 éves lány ekkor találkozott a száműzetésben élő, 82 éves egykori kormányzóval. Ezt követően Sarolta hazatértével elkezdődött a hét éven át tartó levelezésük. Bár mindvégig hangoztatja, hogy „atyai barátod vagyok”, érezni lehet, hogy Kossuth szerelmes lett a fiatal lányba. A leveleket a Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső szerkesztésében megjelenő Esztendő című szépirodalmi folyóiratban 1918-ban hozták nyilvánosságra. Zeyk Sarolta 58 évesen, fiatal nagymamaként autóbalesetben hunyt el.
Nevét 1305-ben Terra dou Ryvchként említették először, mint Kodori Márton fia János és testvéreinek földjét. Később Rywch (1429-ben), majd Rychként (1481-ben) jelenik meg a fennmaradt oklevelekben. 1482-ben Mátyás király parancsára Báthori István birtokába kerül adományként. 1483-ban már a Meggyesfalviak is részbirtokosai voltak. 1492-ben Somkeréki Erdélyi János átengedte Szentiványi Székely Miklósnak. 1525-ben Gernyeszeghez tartozó birtok. 1639-ben I. Rákóczi György birtokaként jelenik meg.
1345-ben Pakachatelke néven említik először. A falu református magyar lakosságát a református templommal együtt Basta serege elpusztította. Az egykori templom helyén harangláb áll. A magyarok helyére románok települtek. A haranglábat 2014-ben újították fel.
Mezőgerebenes – Lőrinci, Szentpéterivölgy
1294-ben Gerebenes néven jele-nik meg a forrásokban. 1332-ben plébániatemploma és papja is van. Lakosai a középkorban áttérnek a református hitre. A 18. században még anyaegyházként létezik. A múlt században temploma elpusztult, csak egy haranglábat tudnak megmenteni, s református lakossága nagyon megfogyatkozott. Helyüket a 15. századtól folyamatosan betelepülő görögkeleti lakosság, később ortodoxok veszik át.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
