Ha valaki azt hitte volna, hogy elnöki feladatának eleget téve csupán a sokat hangoztatott nemzetbiztonsággal foglalkozik, a napokban kiderült, hogy Klaus Johannis figyelmét az állampolgárok nyaralásának biztonsága sem kerüli el.
Ha valaki azt hitte volna, hogy elnöki feladatának eleget téve csupán a sokat hangoztatott nemzetbiztonsággal foglalkozik, a napokban kiderült, hogy Klaus Johannis figyelmét az állampolgárok nyaralásának biztonsága sem kerüli el. Június utolsó napjaiban ugyanis kihirdette az üdülőcsekkekre vonatkozó törvényt. A jogszabály kimondja, hogy az állami tőkével működő cégek és a közalkalmazottak üdülési csekkre (voucher de vacanţă) jogosultak, aminek az értéke legtöbb a hatszorosa lehet az átlagbérnek (a nettó átlagbér jelenleg 1826 lej). Az üdülési csekket, hogy ne „csámborogjanak szanaszét” a nagyvilágban, a jogosultak olyan turisztikai csomagok megvásárlására használhatják fel, amelyeket az Országos Turisztikai Hatóság engedélyével rendelkező belföldi turisztikai egységek, utazási ügynökségek ajánlanak. A magáncégekre nem kötelező a törvény, de ők is megajándékozhatják a csekkel dolgozóikat, s értékét a profitadóból levonhatják. Az üdülési csekk jövedelemadó és társadalombiztosításijárulék-mentes, de a közalkalmazottak, akik igénybe veszik, egyéb, szabadságra vonatkozó juttatásban nem részesülhetnek.
Az ötlet nem az államfőé, 2009-ben a turisztikai tárca élén az akkor még szépreményű Elena Udrea szorgalmazta az elfogadását. Nem véletlenül, hiszen a svájci, francia mintára Magyarországon is évekkel ezelőtt bevezetett üdülési csekk a belföldi turizmus fellendüléséhez vezetett, s elősegítette a munkahelyteremtést is. Elfogadását romániai viszonylatban olyan képviselők akadályozták, akiknek férjük, feleségük akkoriban állami tőkéjű céget vezetett.
Az üdülési csekkek gazdagságélénkítő hatását mindenütt igazolták, ahol élnek vele. Bár manapság, aki teheti, igyekszik külföldön tölteni a szabadságát, vannak gyönyörű tájak, kényelmes, szép vendégfogadó helyek az országban is. És vannak olyan családok, akik a segély révén tudnak majd kimozdulni otthonukból. A központi érdek is természetes, miszerint az állami tőkéből nyújtott segély maradjon itthon, és a romániai turizmus érdekeit szolgálja. Mivel mi nem Svájcban, Franciaországban, s még csak nem is Magyarországon élünk, a kifogások azonnal jelentkeztek. Sokan azt teszik szóvá, hogy ez amolyan mézesmadzag az átlagpolgár számára, hisz az amúgy is elfogadható bérrel rendelkező állami alkalmazottaknak jár, ami kiváltságos helyzetüket erősíti. Magáncég valószínűleg kevés lesz, amely követni tudja a példájukat, márpedig a lakosság jelentős hányada magánvállalkozásnál keresi minimálbérért a kenyerét, s így a többségük „szívhatja a fogát”, amikor a szomszédja ingyenes nyaralásra indul. Másrészt azok berzenkednek, akik felhasználták már az idei szabadnapjaikat, s ha a kötelező 30 napon belül gyakorlatba ültetik a jogszabályt, nem lesz amikor a kedvezményes csekket „lenyaralják”. Némelyek attól tartanak, hogy ezt a kiadást nem foglalták bele az idei költségvetésbe, következésképpen a lehetséges összeg töredékével szúrják ki a szemüket.
Szó volt róla, hogy szép tájak, kényelmes panziók vannak Romániában. Sokan kérdezik, hogy vajon hánynak van, lesz (és milyen áron) „partnerkapcsolata” a turisztikai tárcával, s a korábbi évek minisztériumokat is érintő panamái kapcsán a mögöttes érdekeket firtatják. Mások olyan megjegyzéseket fűztek a törvény elfogadásához, hogy csőd szélén álló nagy turisztikai egységeket fognak a jegyek révén megmenteni, ahol a vendégutánpótlás biztonsága továbbra sem fogja látványos újításra, korszerűsítésre ösztönözni a fő „tulajdonost”. De álljunk meg itt: egy máshol bevált törvény hosszas befagyalás után megszületett, a véleményeket számba vettük, várjuk, hogy mi lesz a valóságban.