MESTER, ELALUDTAM!
90 éves korában Budapesten elhunyt Darvas Erzsébet, a Bolyai Farkas Középiskola kiváló nyugalmazott franciatanára
Akkor így szólt hozzájuk:
„Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” Mt 26:38
„Tudjátok, hol a kulcs, jöhettek bármikor.” Elszaladt a nyár, elmúlt az ősz. Elmaradt a látogatás. Mester, elaludtam!
Arányos, ma már szerénynek mondható tornyos ház a Tisztviselőtelepre vezető kaptatón félúton. Zöld kapu. Zörögve csapódik a fém postaláda ajtaja. A zsineggel fekete műanyag karikára kötött kulccsal beengedem magam. Rendezett hátsó udvar, gyümölcsfák, Bodri, Micu. A beüvegezett, világos verandán asztal, két-három recsegő fa karosszék, vitrines könyvespolc, könyvek. Lagarde et Michard antológia, Larousse illustré, Le Bon usage, egy, a sok használattól megviselt Sauvageot nagyszótár. Az asztalon kosárka, benne pár dió. Már tipeg is szembe velem a Tanárnő élénken ragyogó szemmel. Elkezdődik az óra. Egyetemi felvételire készülünk. Egy papírfecnin, pár sorban, apró, alig olvasható betűivel fölvázolja, pillanatok alatt megérteti velem a si conditionnel „képletét”. Az általam franciára ferdített Mikszáth-novella szövegének pallérozása közben el-elkalandozok, figyelem a kertben matató István bácsit, aki dörmögve bejön, almával kínál. A Tanárnő fiatalosan felpattan, aprítunk fölfelé a recsegő, függő csigalépcsőn, a manzárdra. Igazi kincsesbánya tárul fel előttem. Van itt minden. Könyvek angolul, franciául, németül, Pif magazinok, a jazzirodalom klasszikusai bakelitlemezen, kazetták, magnószalagok. Valamelyik dobozból előkerül egy kislemez, rajta Camus, Le vent a Djémila. Serceg a lemez, hallgatjuk a színész által deklamált szöveget, majd együtt szedjük szét és értelmezzük a számomra egybemosódó szavakat. Ha a lemezjátszó vagy magnó nem akar engedelmeskedni, behívjuk Attit. A Tanárnő tisztelettel és csodálattal figyeli, amint fia derűs mosollyal egy pillanat alatt elhárítja a gikszert.
A felvételi sikerült, az egyetemet is elvégeztem. Húsz év után most már tudom: nem csak tudást, kenyeret adott a kezembe a Tanárnő. Világítótorony-ember volt ő az életemben. Akihez mindig jó betérni. Akiből azután is töretlenül sugárzott a szellem, adni, feltölteni volt képes, amikor szeretett Atti fia szobája már üresen állt.
Elszaladt a nyár, elmúlt az ősz. Elmaradt a látogatás. Mester, elaludtam! Amikor pár hete hazaengedték a kórházból, telefonon próbáltam elrebegni, mi mindenért tartozom hálával neki. Hogy mulasztásom helyrehozhatatlan, 2014 utolsó napján tudtam meg, amikor értesültem haláláról.
Most azzal a Saint-Exupéry-idézettel szeretnék búcsúzni tőle, amit pár éve adott kezembe:
Uram!
Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontosságának megítéléséhez.
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat.
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell hogy menjen.
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek.
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van.
Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!
Drága Tanárnő, köszönöm!
Balássy András
