Mérlegkészítés Vincze Loránttal

Az első év az Európai Parlamentben

Egyrészt van a szűken vett szakmai munka: három szakbizottság – az alkotmányos ügyek bizottsága, a LIBE , a szabadságjogok, belügyi és igazságügyi szakbizottsága, illetve a petíciós bizottság. Mindegyik különböző feladatokat feltételez – kezdte a beszélgetést Vincze Loránt EP-képviselő.

Az EP első évéről elmondta, az alkotmányos ügyek bizottságában sikerült kivinni, hogy meghosszabbítsák a nemzeti régiókról szóló aláírásgyűjtés időtartamát még fél évvel. 

– Ennek ön volt a jelentéstevője az Európai Parlamentben.

– Rangos munka volt, hiszen első mandátumos képviselőként lehetőségem volt arra, hogy az Európai Parlamentet az Európai Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott háromoldalú egyeztetésen képviseljem. Sikerült jó megoldást találni ezzel a meghosszabbítással, ami, ha jól tudom, mindössze öt ellenszavazatot kapott, a horvát elnökség és az Európai Tanács is támogatta. 

A Libe bizottságban két iránya volt a munkának: az egyik a Magyarországot ért folyamatos jogállamisági támadásoknak a kivédése és annak az elmondása, hogy kettős mérce érvényesül, hiszen Magyarországot olyan igazságtalan támadások érték, amelyeknek nem volt semmiféle realitásalapja. Azt híresztelték például, és tényként közölték, hogy Magyarországon ellehetetlenedett a parlament működése a koronavírus-járvány elején, és teljhatalmú kormányzásra kapott lehetőséget Orbán Viktor, amikor ez egyszerűen nem volt igaz. 

– Eközben Romániában Iohannis a magyar kisebbséget és a magyar nyelvet becsmérlő kijelentéseket tett, és még díjat is kapott. Miért vannak ezek az aránytalanságok az Európai Bizottságban? Véleménye szerint mitől a nagy ellenszenv a Libe bizottságban Magyarországgal szemben?

– Azt látom, hogy Orbán Viktor és a magyar kormány elleni politikai ellenszenvről van szó a liberális és a baloldali pártok részéről. Egyszerűen nem hajlandók elfogadni egy, az uniós átlagtól eltérő kormányzási módszert és törvényhozási stílust. Tulajdonképpen már hivatalba lépésének a másnapján támadták Orbán Viktort, így telt el gyakorlatilag az elmúlt évtized. Úgy, hogy közben Magyarország gazdasági teljesítménye jó volt, nagyon sok mutató pozitív, és Magyarország minden alkalommal, amikor az európai bíróság kimondta, hogy jogsértés történt, ennek megfelelően módosította a törvényeit.

– Nem Magyarország ellen folyik a legtöbb kötelezettségszegési eljárás. Most jelent meg egy kimutatás arról, hogy Románia ellen sokkal több eljárást indított az Európai Unió, mint Magyarország ellen az uniós törvények megsértése kapcsán. Csak ezeket nem verték nagydobra….

– Ha megnézünk egy statisztikát, azt hiszem, Magyarország az ötödik legkevesebb eset, Románia meg ott van az első háromban, amelyek ellen a legtöbb eljárás indult. Ez egy fontos mutató, ennek ellenére a támadások folytatódnak. Ez a hangulat az Európai Parlamentben. A Libe bizottságban van a legtöbb politikai összetűzés, vita akár a bevándorlás kapcsán is, holott bebizonyosodott, hogy a magyar határzár kiépítéséből az egész Európa nyert, és minden ország dicsérte utólag Magyarországot, ennek ellenére támadják. 

– Ha jól tudom, Ön a Brexit kérdésével is behatóan foglalkozott.

– Az Egyesült Királyság kiválását követően megállapodás készül az unió és a britek között. Ennek a Libe bizottság részéről én vagyok a jelentéstevője, az állampolgári jogokkal, igazságügyi együttműködéssel, bevándorlással kapcsolatos témakörökkel foglalkoztam a jelentésben. Ugyancsak itt, a Libe bizottságban volt napirenden a romakérdés. Egy évtizede, hogy elindította az Európai Unió a romastratégiákat, a magyar elnökség idején, Járóka Lívia kezdeményezésére. 

– Mit mutat a mérleg tíz év után?

– A mérleg úgy néz ki, hogy a romák rosszabbul élnek, mint tíz évvel ezelőtt. Az összadatok is ezt mutatják, ezen belül a közép-kelet-európai térségben még rosszabb a helyzet. Nyugat-Európában nem gazdasági problémákkal vagy szociális kihívásokkal néznek szembe, ott az a gond, hogy továbbra is diszkrimináció éri őket. A számadatok azt mutatják, hogy a helyzet nem javult, sokkal hatékonyabb erőfeszítésekre van szükség. Elmondtam az Európai Parlament plenáris ülésén is, hogy lépni kell, hiszen az idő telik, és a roma közösségek leszakadva élnek, nagyon sok esetben a települések peremén. Nem fogadható el, hogy nem tudjuk a helyzetüket jobbá tenni, és nem tudjuk integrálni őket a társadalomba. 

Ez egy nagyon komplex kérdés természetesen, amit meghatároz az a többgenerációs mélyszegénység, amiben élnek, de a társadalom részéről nem is kapják meg azt, amire szükség lenne. Az egyszerű segélyezés nem fogja megoldani a problémát: oktatással, szociális jogokkal, munkahellyel és sok más kérdéssel összefüggő komplex megoldásokra van szükség.

– A petíciós bizottság a medvekérdéssel, a Benes-dekrétumok, egyházi ingatlanok, jogsértések ügyével is foglalkozik. 

– Ez az egyetlen szakbizottság, amely konkrétan a polgárok megkeresésére válaszol, és megoldásokat javasol. Ebben a problémában a medvekérdés volt Erdélyben a leglátványosabb. A székely tanácselnökök és Brassó tanácselnöke aláírtak egy petíciót, amelyben kérik az Európai Bizottság beavatkozását. Én levelet írtam a környezetvédelmi biztosnak, amire azt válaszolta, hogy van lehetőség arra, hogy lekerüljön a medve a védett fajok listájáról azokban a régiókban, ahol túlszaporodott, és ahol nem fenyegeti közvetlenül a kipusztulás veszélye. 

– De egyelőre nem történt semmi.

– A megoldásnak Bukarestből kell érkeznie, a környezetvédelmi minisztériumnak kell javasolnia, a parlamentnek kell elfogadnia. Volt is erre próbálkozás, de elutasították. A döntésnek tehát Bukarestben kell megszületnie, én azt szeretném elérni, hogy nyomás érje Bukarestet Brüsszel részéről, hogy ebben a kérdésben az emberi életet és a gazdasági javak védelmét kell szem előtt tartani, és másodlagos a medvepopuláció megtartása vagy növelése. Olyan vadgazdálkodásra van szükség, mint Finnországban vagy a balti államokban. Bízom abban, hogy az Európai Parlamentben a petíciós szakbizottság döntése ilyen értelmű lesz, és egyfajta tényfeltáró kiszállást is szervezünk majd Székelyföldre, hogy a képviselők a saját szemükkel lássák, mi a valós helyzet. 

– A minap Vaslábon fényes nappal az országúton sétáló a medve „irányította a forgalmat”.

– A székely kollégák azt javasolták, hogy Tusnádon szállásoljuk el a képviselőket, mert oda folyamatosan bejárnak a medvék. Azon dolgozom, hogy az itthoni megkeresésekre válaszoljunk. 

Magyar szempontból fontos a Benes-dekrétumok ügye, ami most került volna sorra a szakbizottság ülésén, de a koronavírus-járvány miatt elhalasztották. Fontos, hogy az ilyen, több évtizede, most már több mint száz esztendeje egy közösséget megbélyegző jogi aktus ne lehessen érvényes egy európai uniós tagállamban. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának a kérdése a másik olyan ügy, amelyet, úgy látom, a petíciós bizottságban előre tudnánk vinni a következő évben. 

– Más országokból milyen petíciókat kaptak?

– Sok a környezetvédelmi tematikájú megkeresés, a koronavírus-járvány miatt a törölt járatok esetében a kárpótlás, a különböző civil szervezetek által megfogalmazott petíciók, például a hátrányos helyzetű személyekkel, fogyatékosokkal kapcsolatos témákban. Érdekes, hogy a legaktívabb polgárok Spanyolországban vannak, a megkeresések több mint negyede onnan érkezik. Spanyolország, Olaszország, Németország, Lengyelország a legaktívabbak ezen a téren.

– Romániából?

– Romániából viszonylag kevés petíció érkezik, azok is Nyugaton dolgozó romániai munkavállalókéi. Például Izlandon is méltánytalan elbánásban részesültek romániai polgárok, s bár Izland nem tagja az Európai Uniónak, van egy szerződése vele, úgyhogy igyekszünk, hogy ezekben a kérdésekben is olyan választ adjunk, ami valamennyire előreviszi az ügyet, vagy az illető tagállam megkeresésével, vagy az Euópai Bizottság konkrét ráhatásával. 

– Hogy áll a kisebbségvédelem ügye?

– Ez kapcsolódik mindegyik szakbizottsághoz, és meghatározza a munkámat a Parlamentben. Társelnöke vagyok az újraalakult kisebbségi pártközi bizottságnak. A munka ott is ellehetetlenült a járvány miatt, de arra is rámutatott, hogy hátrányos megkülönböztetés éri az őshonos közösségeket, nagyon kevés információt kapnak a járványról az anyanyelvükön, ugyanez érvényes a segélyhívó számokra. A távoktatásban is hátrány érte a kisebbségi nyelvű oktatást. 

– Ez csak Romániában volt jellemző, vagy máshol is így van?

– Máshol is. Egy 25 országra kiterjedő felmérést készítettünk, amely bizonyítja, hogy az állam nem látta el azt a szerepét a kisebbségi polgárok iránt, hiszen a sürgősségi helyzetről való tájékoztatás alapvető emberi jog. A kisebbségi polgárokat a saját anyanyelvükön kell tájékoztatni, hiszen mindenki azt érti, az a legkézenfekvőbb számára. Kimutatta a felmérés, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek kb. 40%-a kapott tájékoztatást, de mindenhol a kisebbségi szervezetek és a kisebbségi média látta el az állam feladatát. Ebben a tekintetben Erdélyben az RMDSZ és az erdélyi magyar média volt a közvetítő közeg.