Méregtelenítés: pró vagy kontra?

A méregtelenítés relatív fogalom, nincsen mindenki által elfogadott hivatalos definíciója. Így fordulhat elő, hogy a méreganyagok szervezetünkből való ürítésére mindenféle módszert és hatóanyagot meg lehet kapni a fitnesziparban. Dr. Zacher Gábor álláspontja szerint a méreganyagoknak – hivatalos toxikológiai megközelítés alapján – közvetlen egészségkárosító hatása kell legyen ahhoz, hogy mérgeknek titulálhassuk őket. A hangsúly az elfogyasztott mennyiségen van. A természetgyógyászati megközelítés szerint viszont a konzerváló vagy ízfokozó, állagjavító, tartósítószerek, növényvédő szerek és műtrágyamaradványok, különböző gyógyszerkészítmények, antibiotikumok, hormonok maradványai, vírusok, baktériumok, légszennyező anyagok lerakódhatnak a szervezetben, és ezeket időről időre csak tisztító kúrával tudjuk eltávolítani. A dietetikusok és orvosok szerint a tisztítást rábízhatjuk a májunkra, vesénkre, bélrendszerünkre, és csak akkor kell beavatkozni külsőleg méregtelenítésbe, ha már ezek a szervrendszerek képtelenek elvégezni feladatukat. A természetgyógyászok esküsznek a méregtelenítés szükségességére, azt vallják, hogy a szervezetünk a rengeteg fizikai, lelki megterhelés okozta állandó stressz hatására nem képes magától megszabadulni a felhalmozódott méreganyagoktól. A méreganyagok a táplálékkal, légzéssel vagy bőrön keresztül jutnak a szervezetünkbe, de a test saját metabolizmusa során is felhalmozódnak melléktermékként a toxinok. 

Lássuk, milyen méregtelenítő eljárások vannak, s ezek milyen hatással bírnak. 

Bőrön keresztül történő méregtelenítések: a szauna, a száraz ledörzsölés, a nap- és légfürdőzés, pakolások, izzasztó kúrák, masszázsok, borogatások, fürdők. 

Az emésztőtraktuson keresztüli méregtelenítő eljárások a léböjtkúrák, a tehermentesítő napok, az ajurvédikus hánytató, bélmosó kúrák. A májméregtelenítés különféle módszerei: az epehajtás, a hasi pakolás, a hasi kezelések, a kolón-hidroterápia, a beöntések. Vesén keresztül történő tisztítások: a bőséges lékúrák, nagyobb mennyiségű folyadékbevitel, gyógyteák, fitoterápiás módszerek. A tüdőn keresztül történő méregtelenítés közé tartoznak a különböző légzőgyakorlatok, a légzésterápia, a sport. 

Beszélnünk kell természetesen a lelki méregtelenítésről is, melynek kiváló eszköze az ima, a meditáció, a gyónás, vezeklés stb. Ha eredményesen akarunk tisztulni és fogyni is, akkor a felsorolt módszereket összekombináljuk és képességeinkhez, szokásainkhoz mérten variáljuk őket. A szaunát hetente egyszer, maximum kétszer lehet beiktatni. A szaunás napokon és előtte vonjuk meg a sót, így a szervezet nagyobb mennyiségű víztől szabadul meg, és ezzel együtt kiküszöböli a mérgeket is, ám a kiizzadt vízmennyiséget és ezzel együtt a kiküszöbölődött nyomelemeket is pótolni kell. Ha egyhetes vagy tíznapos léböjtkúrát alkalmazunk, fektessünk nagy hangsúlyt a pihenésre, így a szervezet könnyebben regenerálódik. A kúra során tartsuk be a fokozatosságot, és a befejezésével is fokozatosan haladjunk, hogy a szervezet kapjon időt az át- és visszaállásra. A különböző folyadékokkal (szappanos vízzel, kávéval) végzett bélmosások is jó hatásúak, kitakarítják a bélrendszer makacsabb lerakódásait, fontos, hogy képzett személy vagy olyan végezze, aki jártas ebben a szakmában. 

A béltisztításnál is, melyet szintén ritkán (évente legfeljebbháromszor) alkalmazhatunk, nagy figyelmet kell fordítani a pihenésre, hiszen bármely kívülről előidézett beavatkozás, méregtelenítési folyamat megviseli a szervezetet, mielőtt a pozitív hatásai érezhetővé válnának.

Visszatérve egy kicsit az ivókúrákhoz, számtalan por, szer, speciális összetevőkkel tarkított méregtelenítő ital létezik, amelyeket számtalan ügynök forgalmaz, ám mindegyik a maga termékét tartja a leghatásosabbnak. Én is figyelmükbe ajánlok egy nagyon hatásos ivókúrát, melyet erdővidéki felmenőim is nagy előszeretettel használtak, s amely nem is kerül pénzbe. Valószínűleg kevesen hallottak a nyírfa „virics” tisztító hatásáról, lássuk, mit ír a Wikipédia róla: A nyírfa folyékony nedve, a nyírfa víz, melynek íze hasonlít a vízére, telítve a fa aromájával, évszázadok óta gyógyító itala az emberiségnek. Már a XIII. században egy perzsa geográfus úgy említi, mint az ázsiai népek italát. 

A nyírvíz a szláv népek között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, finnek, svédek, észtek, votjákok és más szibériai népek is. A magyar nyelvben fellelhető változatos elnevezései (nyírvíz, nyirics, boza, nyírlé, csiger, virics), arra utalnak, hogy számos vidéken a lakosság kedvenc itala volt. A háromszéki székelyek a viricsgyűjtésnél a fa, az erdőkultusz hagyományait őrizték meg. A nyírfanedv a nyírfa vére, összetevőiről, gyűjtéséről, tisztító hatásáról, ezzel kapcsolatos tapasztalataimról a következő részben részletesen beszámolok. 

Bogdán Emese