Mennyire lettünk az okoseszközök rabjai?

Egy nap telefon nélkül

Tagadhatatlan, hogy nemcsak a cigaretta, az alkohol és az egyéb kábítószerek okoznak függőséget, hanem az online világ és az okoseszközök is. Persze, lehet azt mondani, hogy ez az X, Y generáció gondja csak, mert az idősebb korosztály nem annyira megszállott felhasználó, vagy egyáltalán nem használja a technológia nyújtotta lehetőségeket. Azonban ez a kijelentés ebben a formában nem állja meg a helyét. Már az idősebb korosztály kezében is ott van az okostelefon, regisztrálva vannak különböző közösségi médiás felületekre, és egyre gyakrabban tapasztalhatjuk azt is, hogy az okostelefonok különböző szolgál- tatásait, programjait is használják. A fiatalok nagy része pedig az okoseszközök nyújtotta virtuális valóságban él.

De mi történik, ha egy fiataltól elveszik a telefonját, ezáltal a kapcsolattartás és az internethez való hozzáférés lehetőségét? Elsősorban azt tartom magamról, hogy nem vagyok túlzottan telefonfüggő. Egy-egy jó beszélgetés vagy program alkalmával mindenféle gond vagy frusztráció nélkül tudom mellőzni a telefon használatát, akár órákra. Továbbá a közösségi oldalakat is csak kapcsolattartásra használom. Esténként vagy unalmasabb pillanataimban szoktam csak „görgetni” a Facebookot. Pont ezért volt érdekes tapasztalat, hogy mi van, ha nincs az embernél telefon? Röviden úgy lehetne válaszolni erre a kérdésre, hogy szörnyű. Hosszabban pedig azt mondanám, hogy olyan, mint amikor a gyermektől elveszünk egy játékot, amit lehet, hogy nem is használna akkor, de tudja, hogy nincs ott. Körülbelül ilyen érzés telefon és internet-hozzáférés nélkül létezni. Pedig csak néhány óráról volt szó. De közben rájöttem, hogy mit is képvisel az okostelefon. Nem tudtam telefonálni, és közben azon gondolkoztam, hogy vajon ki próbál éppen elérni? Mondjuk az elején még jó volt a csend, de 1-2 óra után elkezdett nyomasztani, hogy mi van, ha éppen valami fontos történik? Nem arra gondolok, hogy valaki új képet töltött fel valahova, hanem valami tényleg fontosra. Továbbá nemcsak a telefonhívásoktól voltam elvágva, hanem a többi csatornától is. Mindenféle szempontból elérhetetlen voltam, és nem is tartózkodtam otthon, hogy legalább a számítógép és az internet segítségével tudjak kommunikálni. Hazafele az autóban nem tudtam a kedvenc zenéimet hallgatni – ez persze nem olyan szörnyű dolog, de akkor is eszembe jutott, hogy nincs nálam a telefonom. Közben el kellett jutnom egy elég félreeső utcába, körülbelül tudtam, hogy hol van, de magamtól GPS nélkül kellett megtalálnom, és ez nem volt olyan egyszerű feladat. Hazaérve nem tudtam elindítani az okosporszívót, mert az is a telefonhoz van csatlakoztatva, de még az ebéd megrendelése is okozott némi fejfájást. Továbbá nem értem el a banktól származó programokat, nem tudtam telefonnal fizetni, és óránként legalább ötször nyúltam a zsebemhez ijedten arra gondolva, hogy elhagytam a telefonomat.

Mindezek fényében bele sem merek gondolni abba, hogy mekkora kín lehet telefon és internet nélkül egy olyan személynek, aki ideje nagy részét az online világban tölti. Mindössze néhány óra alatt rájöttem, hogy telefon nélkül nagyon nehéz boldogulni a mai világban. Szinte mindent meg lehet oldani nélküle, hiszen ezelőtt 30 évvel még nem voltak mobiltelefonok – nemhogy okostelefonok – és mindenki el tudta intézni a napi teendőit. Biztosan most is menne, a kérdés csak az, hogy megéri? Mekkora lenne a hatékonyságvesztés? Egyértelműen óriási. A technológia rohamosan fejlődött az elmúlt években, és beágyazódott a mindennapjainkba, mostanra pedig már lehetetlen onnan kigyomlálni. Ez egészen addig nem baj, ameddig képesek vagyunk tudatosan olyan feladatokra használni, amelyek megkönnyítik a mindennapjainkat. Azonban meg kell találni a határt. A technológia és a telefon van miattunk, és nem mi a technológiáért és a telefonért. Nem szabad a rabjai legyünk, nem szabad függővé válni. Azonban tagadhatatlan, hogy sokszor biztonságot tud adni, hogy ott az eszköz a zsebünkben, és bármikor elő tudjuk venni, megkönnyíti az életünket. Mindenesetre érdekes tapasztalat néhány órát teljesen telefon és internet-hozzáférés nélkül tölteni. Utána pedig talán kevesebbet fogjuk használni a telefonunkat, és megpróbáljuk kimondottan csak a szükséges feladatok elvégzéséhez elővenni, ebben a felállásban pedig csak jó származik az okostelefonokból. A gond ott kezdődik, amikor folyamatosan a készülékünket nyomogatjuk. Persze, jó kérdés, hogy kinek hol van az a bizonyos határ, már ha egyáltalán még létezik...