Mennyire fehér a koronkai szerecsen?

Cikkemben a koronkai tanács december elseje és március tizenötödike megünneplésére vonatkozó határozatából, ill. határozattervezetéből indulok ki. Az illetékesek mindkét alkalommal ugyanazokra a helyesen megjelölt törvényhelyekre hivatkoznak – egy kivétellel: ti. december elseje kötelező megünnepléséről külön törvény rendelkezik, tehát erre is kitér a határozat indokolása. Mindkét esetben meghatározzák a főbb eseményeket: koszorúzás, megemlékező istentisztelet, kulturális műsor, valamint azt, hogy létrehoznak egy szervezőbizottságot. Csak halkan jegyzem meg, szervezők nélkül nemigen lehet/szokás megemlékezést rendezni. A március 15-i szervezőbizottságba pedig az RMDSZ-többségű tanács azt választhatott volna, akit akar, és a határozattervezetet saját szája íze szerint módosíthatta volna. A polgármester hat nappal az ülés előtt aláírta a március 15-i megemlékezésre is vonatkozó meghívót, amelyhez csatolta a jegyző által törvényességi láttamozással ellátott tervezetet. Megjegyzem, egy szó sincs a román ajkúak érzékenységéről, és a határozattervezetet nemcsak a két PNL-tanácsos írta alá, hanem az RMDSZ-szel szerződéses alapon együttműködő PSD-s is. (Nem hinném, hogy a románokkal való együttműködési kísérlet elítélendő, hiszen nélkülük példának okáért a székelyföldi autonómiát sem lehet kivívni.) 

Azért soroltam fel a száraz tényeket, hogy világossá váljon, a március 15-i megemlékezés ellen szavazó vagy tartózkodó RMDSZ-esek milyen törvényes lehetőségeket hagytak ki, és jutottak oda, hogy szégyellni való módon leszavazzák a március 15-i ünnepség támogatását. „Merjünk kicsik lenni”, ha a román ünnepségre megszavazzuk a támogatást, a magyarra nem, nehogy ránk jöjjön a DNA, érvelt védelmükben a Maros megyei szervezet elnöke és egy jogvégzett volt parlamenti képviselő!?

Ez az érvelés mit sem törődik azzal, hogy tanácsi határozattal megemlékezésekre, koncertekre, művelődési eseményekre, nyugdíjasok megvendégelésére, falunapokra, lekvárfőző vagy éppenséggel pálinkafesztiválokra igenis lehet közpénzt elkölteni, ráadásul 500 lej olyan kis összeg, hogy akár szabálytalan elköltése sem éri el egy bűncselekmény társadalmi veszélyeztetettségének a szintjét. Maga a koronkai tanács RMDSZ-es szavazatokkal juttatott pénzt a december elsejei ünnepségre. Arról nem is beszélve, hogy néhány évvel ezelőtt, szintén az RMDSZ-es többségű Koronkán, pénzt különítettek el a március 15-i esemény megünneplésére. 

A szerecsenmosdatók megfeledkeztek arról a jogi alapelvről is, hogy amit nem tilt a törvény, azt szabad. Ennek az alapelvnek köszönhetően semmisítette meg a Maros megyei törvényszék – példának okáért – a székely zászló és a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztése miatt kiszabott büntetéseket. Az alapelvből az is következik, hogy olyan rendezvényeket is megszervezhettek volna március 15-én, amelyek nem szerepeltek a határozattervezetben. Reményeim szerint a fent említett ítéletekhez hasonló döntések fognak születni az alapelvet semmibe vevő prefektus által a marosvásárhelyi tanács kétnyelvűségi határozatai ellen indított közigazgatási perekben is. Annak érdekében, hogy a jövőben hasonló baklövések ne forduljanak elő, egy dolgot tehetünk: feltárjuk a hibákat és megismertetjük a vonatkozó törvényeket.

Kincses Előd