Menekültek – Schengen – EU (IV. rész)

Amint azt az előző részben írtuk, az unió vonatkozó szabályai szerint amint a menekült belép egyik tagállam területére, regisztrálni kell. Ennek érdekében minden menedékkérőtől ujjlenyomatot vesznek, amit megküldenek az Eurodac nevű nyilvántartásba (erre vonatkozik az úgynevezett Eurodac EU-rendelet). Ezek az adatok a menedékjog iránti kérelem elbírálásáért felelős ország meghatározását segítik elő. A menedékkérők befogadási anyagi javakban – például lakhatás és élelmezés – részesülnek. A menedékkérőt egy, az EU-jogban járatos ügyintéző hallgatja meg, tolmács segítségével, hogy meghatározza, megfelel-e a menekültstátushoz megkövetelt feltételeknek, vagy részesülhet-e kiegészítő védelemben. A feltételeket egy úgynevezett kvalifikációs irányelv és a menekültügyi eljárásról szóló irányelv határozza meg. A menekült- vagy kiegészítő védelmi státus megítélése bizonyos jogokat biztosít a menedékkérőnek, így például tartózkodási engedélyhez, a munkaerőpiachoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést.

Ezekből az előírásokból következik az, hogy annak az uniós országnak, melynek területére belép a menekült, a felelőssége az illető személy regisztrálása. Ennek okán alakult ki az a helyzet Olaszország és Görögország esetében – amelyek a menekültek fő vízi útvonalán fekszenek –, hogy az illető hatóságok nem teljesítették megfelelőképpen a regisztrációs kötelezettségüket, amelyből kifolyólag sok nem regisztrált menekült került az unió területére. Ez elsősorban Görögországra jellemző, ahol a tengerpart szétszabdaltsága, valamint a nagyszámú sziget lehetetlenné teszi a hatékony határvédelmet és regisztrációt, főleg, hogy a menekültek jelentős része embercsempészek segítségével kerül ide. Ennek a kötelezettségének próbált eleget tenni Magyarország, amely nemzetközi szinten a kritika kereszttüzébe került emiatt, és végül a sokat szidott kerítésépítésbe kezdett, amely technika nemzetközi szinten egyáltalán nem olyan ritka. Azt, hogy a regisztráció nem haszontalan, az is bizonyítja, hogy a menekültek útvonalán számos eldobott személyazonosító okiratot találnak, hiszen nem mindenki háború sújtotta övezetből érkezik, és nem menekült, hanem gazdasági bevándorló, aki próbálja kihasználni – valószínűleg sikerrel – a tényleges menekülthullámot. Normális esetben a regisztráció a menekült érdeke, hiszen másképpen az unió által biztosított, az előző részben leírt menekültvédelmi jogosítványokkal csak így élhet. Természetesen, amennyiben a regisztráció során kiderül, hogy nem jogosult erre, az a menekültstátusi kérés visszautasítását eredményezi.

Amint azt már mondtuk, Románia nem alkalmazhatja még a schengeni rendszert, ennek az okai a következők: Románia kétségtelenül haladást ért el a korrupció elleni harcban, az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus) jelentése jobb a 2014-esnél és Bulgária eredményeinél. Ennek ellenére Románia az EU egyes tagországainak belpolitikai problémái miatt továbbra is kirekesztett státusban van. Az Európai Bizottság a legutóbbi EEM-jelentésben elismeri Románia előrelépését a korrupció visszaszorításában, de bizonyos hátralékokat is jelez. A parlamentet azért éri bírálat, mert megakadályozta egyes korrupcióval vádolt képviselők mentelmi jogának felfüggesztését és nem tartotta be az ANI (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség) egyes összeférhetetlenséget kimondó döntéseit. A nép ügyvédjét azért marasztalják el, mert nem támadja meg az Alkotmánybíróságon a vitatott sürgősségi kormányrendeleteket. A jelentés azt is kiemeli, hogy a korrupciós esetek számának növekedése tapasztalható a DNA által vizsgált bírák és ügyészek körében. Összességében, bár nőtt a magas szintű korrupciós ügyekben a vizsgálatok és ítéletek száma, a korrupció továbbra is jelentős gond Romániában. 

Viszont nagyon kérdéses az, hogy ezeket a problémákat össze kell-e kötni a schengeni rendszerhez való csatlakozással, hiszen szűken értelmezve Románia és Bulgária teljesíti a schengeni rendszerhez való csatlakozás technikai feltételeit, tehát a döntés csak politikailag indokolt, technikailag vagy jogilag nem.

Románia csatlakozásának több ellenzője van, mint például Hollandia, Németország, Franciaország, Finnország. A német Bundestag belügyi bizottságának elnöke, a keresztyén demokrata Wolfgang Bosbach (CDU) azt nyilatkozta, hogy Románia nem fog idén csatlakozni a schengeni övezethez, azzal indokolva ezt, hogy „Johannis megválasztásához kétségtelenül nagy elvárások és remények fűződnek, de ez nem változtatja meg alapvető módon a romániai politikai helyzetet, így továbbra is fennmaradnak a Románia schengeni övezethez való csatlakozásával kapcsolatos kételyek”. Franciaországban a schengeni csatlakozással kapcsolatos megítélés elsősorban a romániai romák okozta konfliktusok óta rossz, hiszen Nicolas Sárközy elsődlegesnek tartotta a romák kiutasítását Franciaországból, és Romániába való visszaküldését. Habár ez a hozzáállás enyhült Francois Hollande elnökké választása után, Manuel Valls jelenlegi francia kormányfő volt belügyminiszterként a múltban nagyon élesen kiállt Románia schengeni csatlakozása ellen, elsősorban a romakérdés miatt. Franciaországban 2017-ben választások lesznek, a jelenlegi kormány népszerűsége csökken, tehát várható lesz a populista, xenofób hangvétel kiéleződése a jelenlegi kormánypárt szintjén, tehát valószínűsíthető, hogy a Románia schengeni csatlakozásával kapcsolatos álláspont 2017-ig biztosan nem fog változni.

A jelenlegi menekülthelyzet miatt Románia és Bulgária megítélése változhat egyesek szerint, ez egy pluszok a két ország felvételére, bár vannak olyan hangok is, amelyek azt mondják, hogy ezzel egy új menekültútvonal jönne létre. 

Mindenképpen a felvételhez a tagállamok egyhangú döntése szükséges, illetve, ha csak Románia érdekeit nézzük, elvonatkoztatva az emberi szolidaritás elvétől, a jelenlegi helyzet menekültügyi szempontból megfelel Romániának.

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro