Amint azt az előző részben írtuk, az unió vonatkozó szabályai szerint, amint egy menekült belép egyik tagállam területére, regisztrálni kell. Ennek érdekében minden menedékkérőtől ujjlenyomatot vesznek, amit elküldenek az Eurodac nevű nyilvántartásba (erre vonatkozik az úgynevezett Eurodac EU-rendelet). Ezek az adatok a menedékjog iránti kérelem elbírálásáért felelős ország meghatározását segítik elő. A menedékkérők befogadási anyagi juttatásokban – például lakhatás és élelmezés – részesülnek. A menedékkérőt egy, az EU-jogban járatos ügyintéző hallgatja meg tolmács segítségével, hogy meghatározza, megfelel-e a menekültstátushoz megkövetelt feltételeknek, vagy részesülhet-e kiegészítő védelemben. A feltételeket egy úgynevezett kvalifikációs irányelv és a menekültügyi eljárásról szóló irányelv határozza meg. A menekült- vagy kiegészítő védelmi státus megítélése bizonyos jogokat biztosít a menedékkérőnek, így például tartózkodási engedélyhez, a munkaerőpiachoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést.
Ezekből az előírásokból következik az, hogy annak az uniós országnak a felelőssége az illető személy regisztrálása, amelynek területére belép a menekült. Ennek okán alakult ki az a helyzet Olaszország és Görögország esetében – amelyek a menekültek fő vízi útvonalán fekszenek –, hogy az illető hatóságok nem teljesítették megfelelőképpen a regisztrációs kötelezettségüket, amelyből kifolyólag sok nem regisztrált menekült került az unió területére. Ez elsősorban Görögországra jellemző, ahol a tengerpart particionáltsága, valamint a nagyszámú sziget lehetetlenné teszi a hatékony határvédelmet és regisztrációt főleg; a menekültek jelentős része embercsempészek segítségével kerül ide. Ennek a kötelezettségének próbált eleget tenni Magyarország, amely nemzetközi szinten sok kritika kereszttüzébe került emiatt, és végül a sokat szidott kerítésépítésbe kezdett, amely technika nemzetközi szinten egyáltalán nem olyan ritka. Azt, hogy a regisztráció nem haszontalan, az is bizonyítja, hogy a menekültútvonalon számos eldobott személyazonosító okiratot találnak, hiszen nem mindenki háború sújtotta övezetből érkezik, és nem menekült, hanem gazdasági bevándorló, aki próbálja kihasználni – valószínűleg sikerrel – a tényleges menekülthullámot. Normális esetben a regisztráció a menekült érdeke, hiszen másképpen az unió által biztosított, az előző részben leírt menekültvédelmi jogosítványokkal csak így élhet. Természetesen amennyiben a regisztráció során kiderül, hogy nem jogosult erre, az a menekültstátuszi kérés visszautasítását eredményezi.
Amint azt már mondtuk, Románia nem alkalmazhatja még a schengeni rendszert. Ennek az okai a következők: Románia kétségtelenül előrelépéseket ért el a korrupcióellenes harcban, az EEM (együttműködési és ellenőrzési mechanizmus) jelentése jobb a 2014-esnél és Bulgária eredményeinél. Ennek ellenére Románia az EU egyes tagországainak belpolitikai problémái miatt továbbra is kirekesztett státuszban van. Az Európai Bizottság a legutóbbi EEM-jelentésben elismeri Románia előrelépéseit a korrupció
visszaszorításában, de bizonyos hátralékokat is jelez. A parlamentet azért éri bírálat, mert megakadályozta egyes, korrupcióval vádolt képviselők mentelmi jogának felfüggesztését, és nem tartotta be az ANI (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség) egyes, összeférhetetlenséget kimondó döntéseit. A nép ügyvédjét (ombudsman) azért marasztalják el, mert nem támadja meg az Alkotmánybíróságon a vitatott sürgősségi kormányrendeleteket. A jelentés azt is kiemeli, hogy a korrupciós tettek számának növekedése tapasztalható a DNA által vizsgált bírók és ügyészek körében. Összességében, bár nőtt a magas szintű korrupciós ügyekben a vizsgálatok és ítéletek száma, a korrupció továbbra is jelentős gond marad Romániában.
Viszont nagyon kérdéses az, hogy ezeket a problémákat össze kell-e kötni a schengeni rendszerhez való csatlakozással, hiszen szűken értelmezve Románia és Bulgária teljesíti a schengeni rendszerhez való csatlakozás technikai feltételeit, tehát a döntés csak politikailag indokolt, technikailag vagy jogilag nem.
Románia csatlakozásának több ellenzője van, mint például Hollandia, Németország, Franciaország, Finnország. A német Bundestag belügyi bizottságának elnöke, a kereszténydemokrata Wolfgang Bosbach (CDU), azt nyilatkozta, hogy Románia nem fog csatlakozni a Schengen-övezethez, azzal indokolva ezt, hogy „Johannis megválasztásához kétségtelenül nagy elvárások és remények fűződnek, de ez nem változtatja meg alapvető módon a romániai politikai helyzetet, így továbbra is fennmaradnak a Románia Schengen-övezethez csatlakozásával kapcsolatos kételyek”. Franciaországban a schengeni csatlakozással kapcsolatos helyzet elsősorban a romániai romák okozta konfliktusok óta rossz, hiszen Nicolas Sárközy elsődlegesnek tartotta a romák kiutasítását Franciaországból és Romániába való visszaküldését. Habár ez a hozzáállás enyhült Francois Hollande elnökké választása után, Manuel Valls egykori francia kormányfő és volt belügyminiszter a múltban nagyon élesen kiállt Románia schengeni csatlakozása ellen, elsősorban a romakérdés miatt.
A jelenlegi menekülthelyzet miatt Románia és Bulgária megítélése változhat, egyesek szerint ez egy plusz ok a két ország felvételéhez, habár léteznek olyan hangok is, amelyek szerint ezzel egy új menekültútvonal jönne létre.
Mindenképpen a felvételhez a tagállamok egyhangú döntése szükséges, illetve, ha csak Románia érdekeit nézzük, elvonatkoztatva az emberi szolidaritás elvétől, a jelenlegi helyzet menekültügyi szempontból megfelel Romániának.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
