Mélyen tisztelt polgármester úr és tanácsosai, városunk vezetői!

Köszönettel tartozom a sok áldozatért, amelyet városunk korszerűsítéséért hoznak, az utcák kiépítéséért és a mindennapi időpocsékolásunkért! 

Mielőtt bárki is bármit gondolna, ítélkezne, hangsúlyozom, nem vagyok egyik párt tagja sem, nem vagyok városi tanácsos sem, újságíró sem, de még közéleti szereplő sem. Egyszerű adófizető polgár vagyok, akinek meggyőződése, hogy nemcsak választási joga van, s évekig befogni a száját, aki nemcsak adót fizet, hanem jogában áll szólni is, ha úgy kívánja a helyzet, hangot hallatni, ha elégedetlen.

Szóval, köszönöm, hogy nagy sürgés-forgással felújítják utcáinkat, immár mindjárt két hónapja a feje tetején áll a város. 

Nem vagyok mérges, nem is haragszom, csak néhány kérdésem lenne:

– Másképp nem lehet utat javítani, csak úgy, hogy a 10-15 perces utat egy óra alatt kelljen megtenni?

– Nem lehetne úgy, hogy ne egyszerre „bombázzák” fel a forgalmas utcát, ha már nincs kerülő út?

– Nem lehetne úgy, hogy vakáció ideje alatt végezzék el ezeket a munkálatokat, amikor kevesebb a torlódás az utakon?

– Nem lehetne úgy, hogy amit egyszer elkezdtek, a lehető leggyorsabban be is fejezzék, utána kezdjenek el más utat javítani?

Az amúgy 15 percet igényelő út egy órába telt, amíg valahogy végigmentem autóval a városon. Most megkérdezhetnék, miért autóval? Mert két kisgyerekem van, akiket reggel iskolába, óvodába kell vigyek. Nem biciklivel, mert bicikliút nincs. Nem tömegközlekedési járművel, mert az olyan, amilyen. Lakhelyemről három járatot kellene váltsak, hogy mindenki oda érjen, ahova kell, arra meg nem elég egy óra. A vastag ködről már inkább nem is szólok, ami reggelente még inkább akadályozza a forgalmat, mert annyi minden elhangzott az Azomureşről, és ígértek eleget. 

Amikor a munkálatok elkezdődtek, a tisztelt polgármester úr megígérte, hogy iskolakezdés előtt igyekeznek befejezni a főbb útvonalak korszerűsítését. Nem vádaskodom, csak még egy pontosítást kérnék: melyik iskolakezdésre gondolt?

Szóval, nem vagyok mérges, még nem is haragszom. Csak remélem, hogy valaki olyan is elolvassa ezeket a sorokat, akinek több beleszólása van a közügyekbe, erősebb hangja van, mint nekem. Még válaszokat sem várok a kérdéseimre, csak azt szeretném, hogy az illetékesek legalább elgondolkozzanak rajta, hátha legközelebb másképp is lehet. Mert lehet, csak akarni kell.

Most hozzátok szólok, kedves adófizető polgárok, ha valamennyire is együtt éreztek, vagy osztoztok véleményemmel, bátran osszátok meg, hátha több szem meglátja, több fül meghallja, hogy legközelebb ne ilyen megoldás legyen. Mert lehet jobban is! 

Maradok ugyanazzal a – vagy talán nagyobb – tisztelettel és megbecsüléssel, mint amit Ön hordoz irántunk, szavazópolgárok iránt, polgármester úr. 

(Egy anya, Valkai Márta)