Hétfőn, január 15-én a régi marosvásárhelyi városháza elé is egy bejelentett gazdatüntetést engedélyeztek a hatóságok, így az országban már több napja tartó, összetett demonstrációs hullám itt is érezhetővé válik. Tartani még valószínűleg napokig fog, mert a hétvégén több minisztériumban is tárgyaltak a demonstrálók képviselői, és az eddigi hírek szerint ezek a megbeszélések még napokig elhúzódnak. Az eredményük még kérdéses, de az már biztosnak látszik, hogy a fuvarozók és a gazdák érdekképviseletével komoly gondok vannak.
Mert most már jól láthatóan több szakterület problémái vezettek együttesen oda, hogy az ország számos pontján szállítók és gazdák vonultak az utakra, forgalmat lassító tüntetésekkel próbálva megoldást keresni a gondjaikra. Mind a két szakmai közösségnek megvannak a maga forró gondjai, a gazdák életét sok egyéb mellett az ukrajnai háború kitörése óta zavarta az unión kívüli országból származó termékek piaci megjelenése, a fuvarozók pedig már évek óta nyögik annak a következményeit, hogy az illetékesek képtelenek normálisan működtetni a biztosítási piacot, és egyéb okok mellett ezért is mérik aranyáron a kötelező felelősségbiztosítási kötvényeket.
Ami viszont eléggé új, hogy felgyülemlik ebben a két közegben annyi feszültség, ami képes a januári fagyban több ezer embert kivinni az utcára, és amikor ez a demonstrációs hullám beindul, az illetőket állítólag képviselő szakmai szervezetek ugyanúgy meglepődnek az eseményeken, mint a politikusok vagy a spontán felvonulásokkal az utakon szembesülő rendfenntartók. A nagyobb gazdaszervezetek, de a szállítókat tömörítő egyesületek is úgy lemaradtak a dolgokról, hogy csak annyit tudtak nyikkanni, hogy nekik ehhez nincs sok közük. A mundér becsületének megmentése érdekében egyesek próbálkoztak azzal, hogy a demonstrációs hullámot politikai akciónak állítsák be, ez szemernyit működött is addig, amíg a fuvarosok demonstrációjáról el nem küldték az aranycsapat fővezérét meg a sleppjéből kivásott szőke ciklont, és világossá vált, hogy a demonstrálók között a politikai préri minden szeglete képviseltetve van.
Az történhetett, hogy – a régi szakszervezeti mozgalomhoz hasonlóan – ezeknek a szféráknak az érdekképviseletét is zsebre vágta a politikum. A klasszikus szakszervezetek már régen a szocik ölebei, csak akkor nyikkannak, ha politikai parancs jön, vagy a versenyszférához képest amúgy is jól fizetett állami alkalmazottak jogai sérülnek, a minimálbérből megélni próbáló többségre ugyanoly magasról tesznek rá, mint a gazdáik. Van viszont néhány szakmai közeg, amelyik, ha spontánul észreveteti magát, mint most a gazdák és a szállítók, akkor fölforralhatja a langyos vizet, mert ki tud olyan látványosan lépni a napvilágra, hogy a vaknak is világos lesz, hogy egyáltalán nem oly meseszép itt az élet, mint ahogy a választásokra készülő politikusok és az alájuk kérdező média próbálja azt bemesélni. Ha a most megmozdult gazdák és szállítók elérik, amit akarnak, az felhívás lehet keringőre további kategóriáknak is, mert négy választással a nyakán az idei esztendőben a politikum kutyaszorítóban van.
