2019. június 26., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Meg sem melegedett rendesen a bársonyszék a kormányfő tiszteletbeli gazdasági tanácsadója alatt, aki a bajuszos nagyfőnök hűvösebb tájakra való költözése után váltotta szintén a bírósággal bajlódó elődjét. Azért menesztették egy bő hét után, mert egyebek mellett a közalkalmazottak számának csökkentéséről is beszélt egy televíziós műsorban. A pénzügyminisztert viszont nem menesztették, pedig az ellenzék szerint ő is hasonló tartalmú iratot küldött az egyik minisztériumnak.

Ezek a jelek is arra utalnak, hogy fogytán van a pénz, és a közalkalmazotti bérekre nincs elég fedezet az év végéig. De hogy lehetnek gondok, az nem csak nyilatkozatokból és a kormányszerveknek egyes, érdekes módon az ellenzékhez szivárgó üzenetváltásaiból derül ki. Hanem látszik az alig egy héttel korábban közzétett államháztartási adatokból is. Áprilisban az egy hónapival korábbihoz képest gyakorlatilag megduplázódott az államháztartási hiány, és az éves összevetés szerint is kétszer akkora volt az első évharmad végén a deficit, mint tavaly április végén. Még kiderülhet, hogy nem véletlenül húzták hónapokon keresztül az idei állami költségvetés elfogadását. Mert amíg nincs elfogadott büdzsé, addig a szabályok szerint csak béreket és fenntartási költségeket lehet fizetni, komolyabb beruházásokat nem. És ha az év első negyedében visszafogott költekezés mellett is így mélyül a lyuk az államkasszában, akkor szokványos költekezési tempó mellett nem csak duplájára nőtt volna a tavalyihoz képest a hiány, hanem akkorára, amit már a laikusoknak is nehezen tudna kimagyarázni a kormány.

A gondokból valamit már sejt a műellenzék is, mert a liberálisok pártvezére a készülődő bizalmatlansági indítvány sikere, azaz kormánybuktatás esetére már egy karcsúbb kormányszerkezetről beszél, és közalkalmazotti bércsökkentéseket már az alig több mint két hete lezajlott választások után is emlegettek. Csakhogy, ha most át is vennék a hatalmat, az még nem jelenti azt, hogy valamit kezdeni is tudnának a helyzettel a következő választásokig. A bizalmatlansági indítvány sikere pont a jelenlegi kormányoldalnak jönne a legjobban, mert megint megúsznák a gazdasági „sikerpolitikájukat” elkerülhetetlenül követő népszerűtlen intézkedéseket, sőt, ellenzéki szerepkörbe átülve megint elkezdhetnék az újjáépítkezést a törvényhozási ciklus kritikus utolsó esztendejében, akárcsak az előző parlamenti választások előtti évben. Az átvett örökségbe majd szépen belebukik a nagyszájú műellenzék, és indulhat a mókuskerék elölről. Mi, a közönség, úgyis mindig álljuk a számlát.