Megszállottság

Akik nyilvános térben románellenes elképzeléseket vagy doktrínákat népszerűsítenek, három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetést, akik „románellenes jellegű” szervezetet hoznak létre, három évtől tíz évig terjedő börtönbüntetést kockáztatnak – olvasható egy – két ellenzéki párt által minap előterjesztett, a „románellenességet megelőző” – törvényjavaslatban. 

Az indítványozók szerint ha van törvény az antiszemitizmus megakadályozására és leküzdésére, kell egy románellenességet büntető törvény is. Ugyanis – szerintük – az utóbbi időben „egyre agresszívebben nyilvánul meg” a románellenesség, mindenféle támadás „a román identitás, a román nép nemzeti szuverenitása ellen, illetve olyan ötletek, koncepciók, doktrínák és politikák ellen, amelyek a román nép elleni diszkrimináció vagy xenofóbia megnyilvánulásainak számítanak”. A tervezet szinte mindent románellenes szimbólumnak tekint: zászlókat, emblémákat, jelvényeket, egyenruhákat, szlogeneket, köszönési formákat, sőt „románellenességet közvetítő jelzéseket”. Hogy ez mi a csoda lehet? Bizonyára maguk sem tudják. De megszállottan ismétlik.

A kezdeményezők egyike marosvásárhelyi honatya, aki szerint ezt az „agresszív románellenes propagandát” csak azok érthetik, akik „ismerik a romániai valóságot”. Azt, hogy egyesek „oláh”, „csobán”, „faragatlan”, „bunkó” jelzőket használnak, amivel – a képviselő értelmezésében – a magyarok románokkal szembeni felsőbbrendűségüket akarják kimutatni. Sőt, vannak politikai szervezetek, médiák, amelyek a külföldön élő románokat egyszerűen „lecigányozzák” – próbálja szítani a feszültséget. 

Majd hosszasan értekezik az erdélyi románellenség gyökereiről, amit egészen a középkorig vezet vissza, amikor a „privilegizált” magyarokkal és székelyekkel szemben a románokat „megtűrt” népnek nevezték. A helyzet szerinte tovább súlyosbodott a Monarchia idején, majd a XX. században még „brutálisabb” formákat öltött.

Ma pedig – minő rettenet!!! – számos erdélyi megyében székely rendezvényeket szerveznek, amelyek egytől egyig „állam- és románellenes, szegregációs, sovén” jellegűek, és mind gyakoribbak a szerinte nem létező Székelyföld területén. A vádak sorolása véget nem érően folytatódik. Leggonoszabbak persze a magyarok, de fáj a szíve a besszarábiai vagy szerbiai románokért is, nem beszélve az Albániában, Bulgáriában vagy akár Görögországban „szenvedő” nemzettársairól. Ergo, meg kell védeni az „egységes és oszthatatlan nemzetállamot”.

Nem csoda, ha ilyen agyszülemények látnak napvilágot a törvényhozásban. Az állam legmagasabb vezetői államvezetés helyett egymást marcangolják, a kormányok képtelenek kormányozni, a lakosság nagy hányada a létminimum határán tengődik, a bürokrácia és tehetetlenség emberéleteket követel… Ilyenkor sokkal fogékonyabbak az emberek a nacionalizmusra. A zsigeri és megszállott magyarellenességből egyesek politikai tőkét kovácsolnának maguknak. 

Mekkorát tévedett Silviu Brucan, aki ’89 után azt mondta, Romániának húsz évre lesz szüksége, hogy utolérje a konszolidált demokráciákat. Ilyen mentalitással száz év múlva sem lesz itt „konszolidáció”.