Megmenthető-e Romániában közigazgatási bírósági úton a magyar orvos- és gyógyszerészképzés? Van-e más megoldás?

Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható, hiába hárít erre hivatkozva az RMDSZ elnöke, akinek téves (naiv?) álláspontját a Romániai Magyar Jogvédő Egyesület elnöke és még sokan mások is támogatják. 

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) az egyetlen olyan intézmény, ahol a közel másfél  milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezhetné gyógyítóit. Az egyetemet 1945-ben – a párizsi béketárgyalások előtt – királyi rendelettel kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés biztosítása végett hozták létre az osztrák–magyar kiegyezés után alapított kolozsvári intézmény helyett.  A MOGYE 1962-ig csak magyar nyelven működött, országos és nemzetközi hírnévre tett szert. A Román Kommunista Párt Politikai Bizottsága 1962-ben telefonon közölt határozatával elrendelte a román tagozat létrehozását. A kétnyelvű oktatás bevezetése ürügyén erőszakos elrománosítás kezdődött, magyar nyelven csak előadásokat lehetett tartani, a gyakorlatok, szemináriumok, megbeszélések, diplomavizsgák kizárólag román nyelven folyhattak. Nagyszámú magyar oktatót nyugdíjaztak és bocsátottak el, és egyre kevesebb magyar hallgatót vettek fel. 1989-ben, a nacionál-kommunista diktatúra bukásakor, az egyetemen az elsőéves magyar hallgatók aránya nem haladta meg a 15%-ot (korábban fele-fele volt az arány!), az oktatóknál pedig a 33%-ot. Ma, 29 évvel a fordulat után, a magyar oktatók aránya tovább csökkent, nem éri el a 30 százalékot sem! A tervezett egyesülés után az oktatók aránya 20% alá esne, a diákoké pedig az „aranykor” végét idézné. A multikulturálisként meghatározott MOGYE jelenlegi vezetőségének, adminisztrációjának és diákságának etnikai térképe a következő: a rektor román, három prorektor  román, egy prorektor magyar, mindhárom dékán román, a szenátusi elnök román, a gazdasági igazgató román, az  adminisztratív személyzet kilenc ügyosztályának minden vezetője román, a dékáni hivatalokban 15 titkárnő közül 14 román, egy magyar. A magyar diákok létszáma: 1552 az 5211-ből, számarányuk továbbra is romlik. 

A rendszerváltás kezdetekor az egyetem magyar diákjai, tanerői és a magyarság akkori politikai képviselői a paritás elvének tiszteletben tartását követelték, sztrájkoltak is ennek érdekében. Mindhiába. Jellemző módon, 29 év után így néz ki a „paritás”, az egyenjogúság! A magyar oktatás fejlődését, visszaállítását – a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és ezáltal az oktatói utánpótlás akadályoztatásával – eszközökben nem válogatva gátolja az egyetemi szenátus kétharmados román többsége. Ne feledjük, 1990. március 19-én, a „hodákiak” első behozatalakor a felbőszített román parasztok először az orvosira mentek, hogy megleckéztessék az egyenjogúságért tüntető magyar diákokat, akik szerencséjükre aznap reggel felfüggesztették az ülősztrájkot. A Vatra Românească „kulturális” egyesületet megalapító professzorok és famulusaik szelleme még mindig kísért!             

Hét éve, 2011. januárban elfogadták az 1. sz. új román tanügyi törvényt. A törvény által kijelölt három multikulturális egyetem számára előírták azt, hogy a kisebbségek az egyetem keretén belül létrehozandó önálló tagozatokon, oktatási vonalakon saját maguk megszervezhetik a teljes körű, anyanyelvükön történő oktatást. A két másik multikulturális egyetem (a kolozsvári Babeş-Bolyai és a marosvásárhelyi művészeti) a tanügyi törvény kisebbségi rendelkezéseit tiszteletben tartva alkotta meg az egyetemi chartát (alapszabályzatot). A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a kétharmados román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva elutasította a törvény anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezéseinek az egyetemi chartában történő rögzítését és azok alkalmazását. Számos tevékenység esetén a román nyelv kizárólagos használatát írták elő. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg hatályos charta előírásai szerint a tananyag 30%-a magyar, 70%-a pedig román nyelven kerülhet elsajátításra. Igencsak problémás – és tudomásom szerint sehol a világon nem alkalmazott megoldás – az, hogy az előadásokon magyarul leadott tananyagról a szemináriumokon, a gyakorlatokon román nyelven kell számot adni! Súlyosan sérül tehát a magyar hallgatók anyanyelvi oktatáshoz való alkotmányos joga.

A MOGYE-charta egyáltalán nem tartalmazza a tanügyi törvény 135. szakaszának előírásait, amelyek a multikulturális egyetemeken előírják a teljes körű anyanyelvi használatot. Ennek következtében a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 128. szakaszának rendelkezései értelmében a törvénytelen előírásokat tartalmazó egyetemi charta abszolút semmisségét kellene megállapítani. Ezt a semmisséget azonban a romániai bíróságok nem voltak hajlandóak kimondani, sőt azt állapították meg, hogy az egyetemi charta törvényes! Ezekre a tanügyi törvény egyértelmű rendelkezéseit semmibe vevő ítéletekre rendszeresen hivatkoznak a román illetékesek... Joggal kérdem, miért képzeljük azt, hogy a két egyetem egyesítését peres úton meg lehetne akadályozni akkor, amikor ez az elképzelés sokkal kevésbé jogsértő, mint a közigazgatási bíróságok által több esetben is szentesített charta? Ne feledjük, a MOGYE itt Marosvásárhelyen még a román kormány ellen is pert tudott nyerni! 

Azért, hogy valahogy megváltoztassuk a törvénysértő MOGYE-chartát, 2013 novemberében az RMOGYKE (akkori elnöke prof. dr. Kincses-Ajtay Mária) és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (akkori elnöke Tubák Nimród) képviseletében újabb pert indítottunk, ezúttal Bukarestben. A Bukaresti Táblabíróságon közigazgatási bírósági úton azt szerettük volna elérni, hogy állapítsák meg azt, hogy a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóságnak (ARACIS) kizárólag a marosvásárhelyi orvosis használatra megalkotott szabálya (sztenderdje) érvénytelen. 

A magyar oktatást korlátozó ARACIS-sztenderd védelmében az RMOGYKE és az MMDSZ felperesek által indított perbe (ügyszáma 7552/2/2013) a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem a Bukaresti Táblabíróságon „természetesen” sikeresen beavatkozott. A lefolytatott bizonyítási eljárás során az ARACIS jogi képviselője beismerte, hogy a felperesek által vitatott sztenderdet nem hagyta jóvá a tanügyminisztérium, és nem foglalták kormányrendeletbe sem. A mulasztások ellenére az illetékes bíróságok első- és másodfokon sem voltak hajlandóak kimondani a sztenderd érvénytelenségét! Arról nem is beszélve, hogy a 2011. évi 1-es törvény 5. szakasza rögzíti azt, hogy valamennyi, a tanügyi törvénnyel ellentétes rendelkezés hatályát veszti. Ebből az következne, hogy az elméleti oktatáson kívül a román nyelv kizárólagos használatát előíró ARACIS-szabály hallgatólagosan hatályon kívül helyeződött. Persze, erre a törvényhelyre is hiába hivatkoztam. Ezek után a Bukaresti Táblabíróság és a Legfelsőbb Ítélőtábla elutasította az RMOGYKE és az MMDSZ abszolút megalapozott közigazgatási keresetét, ill. fellebbezését, sőt ezzel sem elégedtek meg, hanem érdemben helybenhagyták a MOGYE magyar oktatásellenes beavatkozását. Az Azamfirei rektor által aláírt beavatkozás tételesen tartalmazza azt, hogy az elméleti oktatáson kívüli tevékenységek, vagyis a gyakorlatok, szemináriumok, záróvizsgák nyelve a román, és ez a helyzet egyáltalán nem diszkriminálja a magyar oktatást? Érvként hozzáfűzik, hogy sok magyar diák olyan előrelátó, hogy eleve a román tagozatra iratkozik be... Az idézett érveket az ítéletek indokolásába is belefoglalták!?

A MOGYE-charta az ARACIS-sztenderdre hivatkozva trükkös megoldással vezette be a magyar nyelv használatának drasztikus korlátozását. Nézetem szerint ezt a cseles megoldást fel kellene használni arra, hogy a charta ne korlátozza, hanem engedélyezze az alkotmány és a tanügyi törvény által garantált teljes körű magyar orvos- és gyógyszerészképzést! Miről is van szó? A Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóságnak (ARACIS) kizárólag a marosvásárhelyi használatra megalkotott, sikertelenül peresített jogfosztó szabálya kimondja azt, hogy ha az egészségügyi alapképzés nem románul, hanem más nyelven történik, akkor a diák–páciens viszonylatban csak a román nyelvet lehet használni. Ezenkívül  elrendelték azt is, hogy a klinikai gyakorlatok kizárólag román nyelven folyhatnak. A tiltást a MOGYE szenátusának román kétharmada a klinikai gyakorlatokon kívül kiterjesztette a preklinikai gyakorlatokra, a szemináriumokra és a diplomavizsgákra is. Azért, hogy ne legyen szembeötlő a magyar oktatást korlátozó törvénysértés, a vonatkozó tevékenységi körök szabályozásakor beszúrták azt a mondatot, hogy a tevékenység az „ARACIS szabályozásának megfelelően”, vagyis kizárólag románul folytatható. Ebből következik az általam elgondolt megoldási lehetőség: jogi érvekkel alátámasztott politikai nyomással el kellene érni azt, hogy módosítsák az ARACIS-sztenderdet úgy, hogy ne tiltsa, hanem a tanügyi törvény 135. szak. rendelkezéseinek megfelelően írja elő azt, hogy magyar és angol nyelvű előadások esetén a klinikai gyakorlatok magyar és angol nyelven is megtartandók. (Megjegyzem, a gyakorlatokon stb. az angol nyelvet most is használják.) A kézenfekvő, a tanügyi törvény 135. szakaszának kógens rendelkezéseit alkalmazó módosítással a charta jogsértőből jogvédővé változna!

A változtatás kicsikarásához az illetékesek figyelmét nagyszabású tüntetésekkel kellene felhívni, ezáltal a problémát nemzetközileg ismertebbé lehet tenni. Kötve hiszem, hogy a tüntetésektől való elhatárolódás az Azamfirei típusú alakokat vagy a közigazgatási eljárás résztvevőit jobb belátásra bírná! 

Ha ez a megoldás sem sikerül, nem marad más lehetőség, mint a MOGYE-n kívüli magyar orvos- és gyógyszerészképzés létrehozása. Tudjuk, hogy ez igen költséges, hiszen szükség lesz egy kórház felépítésére is. A fekete március óta sokat rugdosott marosvásárhelyi magyarság, a romániai magyarság anyanyelven történő egészségügyi ellátása talán megérdemelné ezt az óriási nemzetpolitikai áldozatot! Vannak, akik nehezen fogadják el azt, hogy ki kellene jönnünk az egykori magyar királyi hadapródiskola épületéből – már rég elfelejtődött az, hogy Marosvásárhelyen kikerültünk a Papiu, a Petru Maior, az Unirea stb. által használt ingatlanokból is. Az iskola szellemisége sokkal fontosabb mint a kövei, mert Wass Albert szavaival élve: a víz szalad.

 

Marosvásárhely, 2018.04.30.