Megmaradásunk feltétele a család
Sokszoros igazság: a társadalom, a nemzet alapköve a család. Család nélkül csupa magányos, szorongó emberből állna a világ. Az ember születésétől fogva közösségi létre teremtetett.
Sokszoros igazság: a társadalom, a nemzet alapköve a család. Család nélkül csupa magányos, szorongó emberből állna a világ. Az ember születésétől fogva közösségi létre teremtetett.
A házasság – Isten ajándéka – egy férfi és egy nő szövetsége az utódok nemzésére és felnevelésére. Tulajdonképpen minden ember vágyik az őt elfogadó, megértő, szerető közösségre. Sajnos ma már nincsenek többgenerációs családok. A régi világban egy házban élt több generáció, ami az utódok számára az élet mintáit képviselte, az idősebbek részére pedig a lét biztonságát. Mára ez teljesen megváltozott. Pedig az együvé tartozás, az összefogás az egyik legnagyobb megtartó erő.
A régi minták megszűntek, újak nem léptek helyükbe. A család leszűkült szülő–gyermek kapcsolatra. A mai házasságok zöme rendkívül sérülékeny. Eltűnik a kölcsönös megértés, előretör az önzés. Ha a család alapköve a szeretet, akkor nem kezdheti ki semmi. Ellenkező esetben az első fuvallat elsöpörheti.
Minden egyes családnak vannak olyan tagjai, akik maradandó nyomot hagytak maguk után. Emléküket őrizni kell, tovább kell adni, mert mintául szolgáltak. Fontos dolog a kommunikáció, amely jelentős szerepet tölt be a családi élet összehangolásában. A jelentkező nézeteltérések, konfliktusok esetében a leggyakoribb ok: ha nincs meg a kölcsönös tisztelet, nincsenek közös célok, nincs érzelmi vonzódás. A házasságkötés pillanatában a házastársak olyan tulajdonságokat képzelnek egymásról, amelyek soha nem voltak. Aztán egy bizonyos idő eltelte után jön a számonkérés: miért is nem olyan az én házastársam, amilyennek én látni akarom?
A házasságkötés alkalmával elengedhetetlenül fontos, hogy miként illeszkednek egymáshoz az érzelmek, a kultúrák, az alaptermészet, az életkor, az életfelfogás és nem utolsósorban a hit. Mert hinni kell egy jobb, egy szebb jövendőben. Mindenkinek szüksége van rá, hogy ne csak adjon, de kapjon is. A valódi, őszinte szeretet úgy figyel a másikra, hogy idővel odaadás lesz belőle, az egymáshoz tartozásból pedig szövetség. Szeretni annyit jelent, mint megértő érzékkel, megtisztult szívvel, önként közeledni a másikhoz. Mindez akkor és attól hiteles, ha az ember olyannak fogadja el és olyanként szereti a másikat, amilyen.
Ma nem is annyira a család, hanem az emberi értékrendünk került válságba. Szorongás és elbizonytalanodás uralkodik. Új gondok jelentek meg, mint az elszegényedés, a munkanélküliség, a létbizonytalanság, a céltalanság, a depresszió, a hiányzó jövőkép. Az erkölcsi értékek felhígultak. A tisztesség nagyon ritka. A ravaszság, ügyeskedés, csalás, lopás, hazudozás egyre gyakoribb. Óriási generációs ellentét feszül a szülők és a gyermekek között. A házasság legnagyobb krízise a válás. Fő okozói az önismeret hiánya, a harmadik személy megjelenése, a túlzott elvárás a másikkal szemben, az adni tudás és akarás képtelensége, a másik értékén alul vagy felül kezelése.
A házaspárok sajnos sokszor nem társai, hanem riválisai egymásnak. Van boldog házasság is, amikor a házastársak szeretetben eggyé válnak, de önálló személyiségek maradnak. A jó házasság egy folyamatosan megújulásra késztető folyamat. Vissza kell tehát térnünk a család óvó, az együvé tartozás megtartó erejéhez. Ebben az esetben valóban megmaradunk.
Az élet valójában Istené, aki annak megalkotásában, oltalmában, magmaradásában embereket használ fel, ezért mindnyájan felelősek vagyunk egymásért, egymás életéért. Az ember felelősséggel tartozik Istentől kapott életéért. Az élet méltósága a ráruházott felelősség vállalásában nyilvánul meg. Az embernek a rábízottakról felől Isten előtt kell elszámolnia.
A fogyasztói társadalomnak öt fő ellensége van: a család, a hit, a közösség, a természet, a kultúra. Ezeket akarja hatalmába vonni, megsemmisíteni. A sorrendből következően a legfontosabb a család védelme. A család az életadás színtere. A keresztyén család az alapja a jövőnek. Az emberi lélek mélyén kincstár van, ezekkel a kincsekkel kell feltöltenünk a családokat.
Keljünk a család védelmére, a magunkéra és a környezetünkben lévőkére. Imádkozzunk a családok egységéért, a nagyszülők, a gyermekek és a távolabbi rokonok boldog együttműködéséért. Tegyük ezt az összes rendelkezésünkre álló eszközzel! Lépjünk fel a családellenes, személyiségromboló törekvésekkel szemben! Feladatunk szóval, tettekkel és tanúságtétellel kiállni a család igazáért. A házasság, a család, a házasságra való felkészülés egyre nagyobb hangsúlyt kell kapjon.
Világszerte fogyatkoznak a mély barátságok, egyre többen félnek házasságot kötni, gyermeket világra hozni és nevelni, mert megfogyatkozott az erősítő példa, a tapasztalat. A jó család olyan közösség, ahol az élet megtelik hűséggel, igazsággal, szépséggel és szeretettel. Csak a családban találjuk meg az egész embert.
Megmaradásunk feltétele a család, mert ahol a gyermek, ott van a jövő.
Bányai László
