Megjegyzések a koronkai szerecsenmosdatással kapcsolatosan

A Népújság február 28-i számában a Vélemény rovatban megjelent Mennyire fehér a koronkai szerecsen? írásában a cikkíró (Kincses Előd) a március 15-i megemlékezés ellen szavazó vagy tartózkodó koronkai RMDSZ-tanácsosok és az őket „szerecsenmosdatók” feje felett tör pálcát. A cikkíró azt kifogásolja, hogy ha már a román nemzeti ünnepre a tanács támogatást nyújtott, akkor miért tartanak a DNA-tól a március 15-i megemlékezésre nyújtandó tanácsi támogatás miatt. Ezzel kapcsolatosan csak annyit jegyeznék meg, hogy míg a román nemzeti ünnep megszevezésére és lebonyolítására a helyhatóság anyagi támogatást biztosíthat a 2014.évi 136-os számú törvény 2. cikkelyének 2-es bekezdésében előírtak alapján, addig a március 15-i megemlékezés anyagi támogatásának lehetőségére vonatkozóan nem létezik semmilyen törvényes előírás, ugyanis még nem nyilvánították törvény által hivatalos ünnepnek. Van viszont lehetőség tanácsi támogatást nyújtani a romániai nemzeti kisebbségek napjának december 18-i megünneplésére a 2017. évi 247-es számú törvény 2. cikkelyének 2-es bekezdésében előírtak alapján. Tehát, ha nincs jogalap a március 15-i megemlékezések helyhatósági támogatására, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy törvénysértés miatt a bűnüldöző szervek megkeresik a tanácsosokat. A jogvégzett, hosszú ügyvédi státusszal rendelkező cikkíró azon jogelvre való hivatkozása, miszerint „amit nem tilt a törvény, azt szabad”, valamint az az állítása, hogy ennek megfelelően „olyan rendezvényeket is megszervezhettek volna március 15-én, amelyek nem szerepeltek a határozattervezetben”, sajnos nem helyt-állók. A „szerecsenmosdatók” csupán annyit mondhatnak, hogy ez a polgári jogban érvényes jogelv a közigazgatási jogban nem alkalmazandó. A jogi egyetem III. évén azt tanítják, hogy a közigazgatási szervek működése szigorúan törvényhez, jogszabályhoz kötött. (Nagy baj lenne, ha másként lenne!) A helyi tanácsnak mint a helyi közigazgatás szervének törvényessége abban esetben tekinthető megvalósultnak, ha csak jogi alappal cselekszik, és megvalósul a törvények uralma, ezeket a törvényeket be is tartja, az állam által biztosítva a jogszabályok betartásának feltételeit. Következésképpen a közigazgatási szervek – így a koronkai helyi tanács is – cselekedeteinek kellő jogi alapját illetően az az általános elv érvényesül, miszerint a helyi tanács nevében eljárók kizárólag akkor tanúsíthatnak valamely magatartást, amennyiben ezt jogszabály előírja vagy megengedi. Ez az elv élesen megkülönbözteti a közigazgatási szervek cselekvéseit a magánfelek cselekvéseinek jogi megítélésétől, akik ezzel ellentétben a főszabály szerint mindent megtehetnek, amit jogszabály nem tilt. Tehát a helyi tanács esetében szó sem lehet arról, hogy „amit nem tilt a törvény, azt szabad”! Ezek után az olvasóra bízom annak megítélését, hogy beszélhetünk-e szerecsenmosdatásról azok esetében, akik jogkövető magatartást tanúsítanak. 

Kerekes Károly