2024. august 1., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mint már múltkori írásunkban is jeleztük, a Magányosok Klubjában téma a színházba járás. Ezért is hívtunk meg körünkbe olyan színészeket, akik a közönség kedvencei, akiket szívesen látunk a színpadon.

Fotó: Popescu Ilona


Mint már múltkori írásunkban is jeleztük, a Magányosok Klubjában téma a színházba járás. Ezért is hívtunk meg körünkbe olyan színészeket, akik a közönség kedvencei, akiket szívesen látunk a színpadon.

Ezúttal vendégünk Szélyes Ferenc színművész volt, akit Kopacz Imola, a klub vezetője fogadott.

Szélyes Ferenc egyértelműen arra biztatott, járjunk színházba. Ismét szóba került, hogy a mi korosztályunk nem vevője az új irányzatoknak, melyeket a fiatal rendezők megálmodnak, s melyekre a színész kénytelen rábólintani, hiszen a főnök mindig főnök, mondta a vendégünk.

Szélyes Ferenc őszintén győzködött, hogy a ma színháza, s főleg a marosvásárhelyi, értékes, jó darabokat visz színre és a régi művészek között sok fiatal tehetség is mutatkozik.

Magyarázta, hogy változó világunkban elsüllyednek bizonyos dolgok, és újak jelennek meg, melyekhez fel is kell nőni. Így van ez a színház világában is.

Az érdeklődés ezután az utóbbi években sikeresen működő Csűrszínház felé fordult, tudva azt, hogy ez a színház a művész szívügye. Szívesen beszélt róla. Elmondta, hogy Mikházán nagyszülei 100 éves csűrjében jött létre, sok próbálkozás és küzdelem után. Ma már sikeresen működik, és kialakult egy stabil színházba járó közönség is. Sajnos, a színház megközelítése nincs megoldva. Akinek nincs gépkocsija, nem örvendhet a Csűrszínház sikereinek.

A kerekasztal-beszélgetésbe, melyet Kopacz Imola vezetett, a klubtagok is bekapcsolódtak, kérdéseikre felelt a művész, aki a szatmári színház tagja volt 15 éven át, s a rendszerváltás után többszöri hívásra tért vissza szülőváro-sába. A kezdeti nehézségek után sikerek születtek. Jászai Mari-díjjal is kitüntették, s úgy érzi, hogy a marosvásárhelyi közönség befogadta és a szívébe zárta.

– Ha újrakezdhetné, mi szeretne lenni? – kérdezte Imola. – Szakács vagy néptáncos – felelte, ugyanis szeret és tud is jól főzni, na meg táncolni!

Mi azért örvendünk, hogy megmaradt jó színésznek, mert szívesen tapsolunk neki, és szívesen elmennénk a Csűrszínházba is!

Radványi Hajnal

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató