Meghalt Balizs István, élt 72 évet
Szerencsésnek mondhatja magát az a közösség, amelyiknek háttérországa értő kezekben van! Ilyen biztos alapon álló háttérországa volt a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniának Balizs István, mindenki Balizskája kezében, aki 55 éven át volt a filharmónia műszakija, mindenese, színpadrendezője és hangszerfelvigyázója!
Szerencsésnek mondhatja magát az a közösség, amelyiknek háttérországa értő kezekben van! Ilyen biztos alapon álló háttérországa volt a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniának Balizs István, mindenki Balizskája kezében, aki 55 éven át volt a filharmónia műszakija, mindenese, színpadrendezője és hangszerfelvigyázója!
16 évesen került a Kultúrpalotához, ahol akkor még a filharmónia mellett a színház is működött, és itt élte le életét, innen ment nyugdíjba. 45 évig tartó házassága mellett a filharmóniával 55 évet élt át, és nemcsak kitartott mellette, de sokszor, a nehéz időkben a lelkierőt is tartotta annak közösségében soha nem lankadó derűjével, humorával, ritka kisugárzásával.
A koncertlátogató közönség ismerhette jellegzetes alakját, mosolyát, ahogy szinte az egész teremnek köszönt, mikor berendezte a színpadot, biztosítva a koncertek és próbák, az egész zenei élet nélkülözhetetlen háttérmunkájának olajozott menetét. De a zenész kollégákon kívül kevesen tudják, hogy ez alatt a sok év alatt milyen zenei műveltségre tett szert: próba vagy koncert közben sokszor figyelmeztette a zenészeket, készüljenek, mindjárt vége a műnek, ideje bemenni a következőre. Fül után ismerte a darabokat, a tételek számát, az apró szakmabeli kulisszatitkokat is. Vérében volt már a színpadkép, magától értetődően rendezte be a ritkán használt hangszerek helyét, mindent tudott a rendről, ami a zenészek zavartalan munkáját biztosította.
És legnagyobb adottsága talán mégis mindenre és mindenkire kiterjedő jóindulata volt. A legnehezebb helyzeteket is megoldotta nyugalmával, humorával, nők iránti gáláns udvariasságával, férfiakkal szembeni tapintatos és mégis szókimondó cinkosságával. Ismerte a határokat, soha nem esett túlzásokba. Történetek sora maradna az utókorra, ha valaki megírná őket.
Lelki kisugárzása, jellegzetes megjelenése, „balizsos” mosolya legendássá teszi számunkra alakját. Nekünk, régi filharmonikusoknak, az Ő elmenetelével lezárult a zenekar történetének egy korszaka. Sajnáljuk azokat az eljövendő kollégákat, akik nem ismerhették Őt, nekünk pedig még sokáig hiányozni fog! Vasárnap temettük. Isten Veled, Balizska!
A filharmónia tagságának nevében
Nagy Emese zenekari tag
