Szemesnek áll a világ! A kulcslyukon kutakodóknak. Már megint besétáltunk a titkosszolgálatok csapdájába.
Szemesnek áll a világ! A kulcslyukon kutakodóknak. Már megint besétáltunk a titkosszolgálatok csapdájába. Persze, kellett ehhez néhány kegyetlen terrorista is. Így Európa-szerte napirendre került a könnyített kibernetikai megfigyeléseket lehetővé tevő szabályozások bevezetése. De ez senkit nem jogosíthat fel arra, hogy alapvető emberi jogainktól megfosszon. Legkevésbé a törvényalkotókat. Szerencsére az alkotmánybírák nem vesztették el józan ítélőképességüket, és alkotmányellenesnek minősítették a felkészületlen honatyák fércmunkáját. Így a Nagy Testvér-törvénycsomag harmadik vadhajtása is megbukott, még kihirdetés előtt. A mobilszolgáltatók adatmegőrzési, illetve a feltöltőkártyák névtelenségét eltörlő jogszabályokat hatályba lépésük után kaszálták el az alkotmánybírák. A mostanit, az információbiztonsági törvényt ugyan a parlament még decemberben elfogadta – az állampolgárok jogaiért „aggódó” képviselők még vitára sem tartották érdemesnek –, de a liberális ellenzék, észlelve a közvélemény morgolódását, és hogy borsot törjön a kormány orra alá, óvást emelt az alkotmánybíróságon. A virtuális világ bugyrait kevésbé ismerők számára valószínűleg érthetetlen az emberjogi szervezetek aggodalma. Pedig arról van szó, hogy behatolhatnak bírói engedély nélkül a magánéletünkbe, olvashatják levelezésünket, kutakodhatnak üzleti titkainkban. Rosszabb helyzetbe kerülünk, mint a besúgókorszak legsötétebb éveiben, mert az eszközök kifinomultabbak, tökéletesebbek. És még észre sem vesszük, hogy adatokat gyűjtenek rólunk, ügyet kreálnak belőlünk. Egy szerencsétlen megfogalmazásért akár államellenes vádat zúdíthatnak a nyakunkba. Azért, hogy megfélemlítsenek. Ennek az esélye sokkalta nagyobb, mint annak, hogy terrorista támadás áldozatai legyünk.
Az alkotmánybíróság tegnapi döntése részben az emberi jogokért küzdő civil szervezetek győzelme is. Az utóbbi öt évben regnáló kormányoknak és a parlamentnek több abszurd megnyilvánulása volt. Szinte érthetetlen módon mindig engedtek a titkosszolgálatok nyomásának, és egyre ellenőrizhetetlenebb hatalmat adtak a kék szemű fiúknak. Anélkül, hogy az alapvető emberi jogok megvédésére garanciákat kaptunk volna. Már a leköszönt elnök is elpanaszolta – igaz, csak akkor, amikor saját politikai játszmájában zavarták – , hogy túl nagy hatalmuk lett a „szolgálatoknak”. Még az is meglehet, hogy ennek tulajdonítható a honatyák és a bársonyszékkoptatók behódolása. Netán kompromittáló adatokkal tartják sakkban őket. Így valószínű, hogy a most alkotmányellenesnek minősített törvényt szalonképesebb formájában újból elfogadják. Mi pedig, ha nem akarjuk fölösleges zaklatásnak kitenni magunkat, megint madárnyelven fogunk csicseregni.
